William Gouge a Westminsteri Hitvallást megfogalmazó tanács egyik tagja (egy westminsteri atya), és az alább következő rész a W. Hitvallás 19:4-5-ös pontjait segít megérteni, illetve értelmezni.


“Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is. (Zsid 7:12)

A zsidók civil törvényéről

A ceremoniális törvény mellett a zsidóknak civil törvényük is volt – e kettő kapcsolatban állott egymással. A civil törvény kiemelten kapcsolódott a zsidó állami berendezkedéshez. A törvény sok része kapcsolódott a zsidó papsághoz; pl.: a menedékvárosok törvénye, ahova a spontán gyilkosok menekültek, és ott laktak a főpap haláláig, 4 Móz 35:25. A leprásokról szóló törvények, akiket a papoknak kellett megvizsgálniuk, 3 Móz 14:3. És különféle egyéb esetek, amiket szintén a papok voltak hivatottak megítélni, 5 Móz 17:9. Akárcsak a törzseket megkülönböztető törvények, 3 Móz 36:7; hogy a különféle törzsek és családok más és más dolgoknak lettek az örökösei; hogy a legközelebbi rokoné a házasodási jog, Ruth 4:4; hogy magot kellett támasztani egy hirtelen meghalt testvérnek, Gen 38:8-9; vagy éppenséggel a jubileumévi szabadságtörvények, 3 Móz 25:13 k.

Továbbá, a civil törvénynek volt egy másik része is, ami az általános méltányosság elvén alapult, és eszköz volt a törvény megtartása céljából. Pl.: a bálványimádók, ill. a másokat bálványimádásra csábítók, boszorkányok, szándékos gyilkosok és egyéb köztörvényes bűnözők kivégzése. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak a vérfertőzőkre és vérfertőző házasságban élőkre vonatkozó törvények; a felsőbbségnek és a kormányzóknak való engedelmességre vonatkozó törvények; a korrekt kereskedelemre vonatkozó törvények, kölcsönadás, kártérítés, adás-vétel és különféle szerződések ügyében: 2 Móz. 22:20; 5 Móz 13:9; 2 Móz 20:18; 4 Móz 35:30; 3Móz 20:11, 19: 32,35.

Az első kategóriába tartozó törvények a papság megszűnésével együtt eltöröltettek.

Az utóbbi kategóriába tartozók megmaradtak, mint helyes iránymutatások, amelyeknek megfelelően kell még a keresztény hatóságoknak is eljárniuk.

  1. E típusú törvényekben az Úr bölcsessége úgy jelent meg, hogy megállapította, hogy mi volt megfelelő annak a konkrét és bizonyos helyzetben lévő népnek; azzal, hogy olyan törvényeket adott nekik, amiket számon kérhetett rajtuk, noha az összes többi nemzetet és államot nem kötötte azokhoz a törvényekhez.
  2. A szabadság – amit Isten mindenkinek megenged, hogy a saját országának megfelelő törvényeket kövessen addig, míg azok nincsenek ellentétben a méltányossággal és kegyességgel – csak még engedelmesebben odaköt mindenkit a saját [állami – a ford.] egészséges törvényéhez, hogy ki-ki saját népe körében megtartsa a békét, egységet és jó viszonyt.”

William Gouge, A commentary on the whole epistle of the Hebrews.  Being the substance of thirty years’ Wednesday’s lectures at Blackfriars, London (1655; 3 vols, Edinburgh, 1866), ii, 123.


FrancisTurretinPortrait

Francoise Turretini Mózes törvényéről (azaz a civil törvényről):

“Mózes is két szemszögből szemlélhető: vagy általánosan és leszűkítetlenül, mint az egész egyház tanítója; vagy egyedien és leszűkítetten, mint Izrael törvényadója és a nép vezetője, annak érdekében. Az utóbbi esetben, a törvény (amit Mózes bevezetett) egyedül a zsidókra vonatkozik, de az előbbi esetben nem kevesebbre terjed ki, mint a természet törvényére (aminek a rövid összefoglalása). Ekként az ortodoxok eltérő véleményei a mózesi törvény használatáról és kötelezőségéről kibékíthetőek.

Néhányan azt tartják, hogy kizárólag a zsidókhoz tartozott (mint Zanchius és Musculus); míg mások viszont azt állítják, hogy mindenkire vonatkozott (mint Pareus és mások). Utóbbiak Mózest és a törvényt az első értelmezésnek megfelelően fogják fel, az előbbiek pedig a második értelmezésnek megfelelően.”

Francis Turretin, Institutes of Elenctic Theology, második kötet; 11. téma; 23, kérdés; XV. cikk/subsection


A szerkesztő megjegyzései:

– Gouge-nak igaza van, amikor azt mondja, hogy nem lehet tartani az 1.-es kategóriájú törvényeket egy az egyben. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az általuk kijelölt törvényelveket nem kötelező alkalmazni. Ha átgondolunk egy-egy ilyen történelmi keretek között értelmezhető törvényt, rájöhetünk, hogy hasonló jellegű modern törvény is jól alkalmazható. És alkalmazandó, amennyiben lehetne helyettesíteni valami (poszt)modern formával.

– A másik hozzáfűzni való, hogy a Westminsteri Hitvallás állításai a civil törvényről összevethetőek Gouge értelmezésével. Gouge lényegében kétfelé bontja a civil törvényt, és egyik részét még ma is kötelező erejűnek fogja fel (ami az el nem törölt elemekhez köthető benne). (Turretini is hasonlóan jár el, de ő a civil törvénynek csak a morálisba nyúló részét tartja meg, tehát valamivel kevesebbet, mint Gouge.)

Ehhez képest a Westminsteri Hitvallás a 19. részben a mózesi civil törvény egészét egyetlen tömbként kezeli, és a “méltányosság” kategóriájába utalja. Viszont a Kis- és Nagykátéban már jelentős mértékben hivatkozik az eseti civil törvényekre, pl. a tíz parancsolat magyarázatánál – és ezzel a teonomizmust is legitimálja.

Tehát a Westminsteri Hitvallás civil törvényről szóló részét semmiképp sem szabad mai modern értelemben venni, mintha az államok jogosultak lennének humanista mérce szerinti “laza”, önkényes törvényeket meghozni (a bibliai törvénytár teljes felváltásával). Tehát a Hitvallás nevezett részét (19.) Gouge-i értelemben kell vennünk – mivel a Westminsteri iratok és Gouge felfogása megegyezik, nem túlságosan meglepő módon.


forrás: Gouge része az alábbi helyről származik – az oldalt elképzelhető, hogy azóta már lezárták: http://reformedcovenanter.wordpress.com/?cat=214327