Van-e lelkészi elhívás ? Sokan így érzik, hogy van. Érzik, hogy Isten vonja őket magukhoz. Ez fordítva is igaz, hogy közelednünk kell Istenhez (Jak 4:8). Csakhogy itt általános keresztényi elhívásról van szó, ami arra hív, hogy az illető foglalkozzon Istennel, hirdesse vagy bármi egyéb módon szolgáljon neki, vagy ismerje meg. Egy ilyen, Általános, Buzgalmi, Kegyességi hívást valóban lehet érezni belsőleg, szubjektíve, ahhoz hasonlóan, ahogy az üdvbizonyosság érzését érezzük.

Ez viszont távolról sem jelenti azt, hogy az illetőnek Isten parancsba adta, hogy legyen lelkipásztor. Egy ilyen parancsot éppúgy nem lehet kiolvasni az igéből, minthogy nem lehet se egy vízvezetékszerelői, se egy informatikusi állást sem kiolvasni. Az Írás nem megszabja nekünk, hogy milyen döntéseket hozzunk életünk nehéz fordulópontjain, nem dönt helyettünk (Péld 16:9; 1Kor16:7b). Hanem amit az Írás ad az az, hogy közli Isten irányelveit, amik alapján mi képesek leszünk minden dologhoz Istennek tetszően viszonyulni. De ekkor nem döntéseket kapunk kézhez, hanem elveket, szabályokat, amik alapján dönthetünk (Rm 8:4; 1Kor 9:21; Jn 14:15). Ezt mondhatjuk úgy is, hogy Krisztus szellemisége szerint leszünk képesek döntéseket hozni, amely szellemiség, illetve gondolkodásmód a Bibliában van közreadva, utánzásra és elsajátításra (pl. Gal 4:19; Fil 2:5).

Sajnos ezt nem gondolják általában végig, és ezért olyan gyakori az a súlyos hiba, hogy egy nő lelkészi elhívást tulajdonít magának, holott csak egyszerű keresztényi buzgalomra való elhívása lehetett (ui. Isten nem tesz olyat, amiről korábban már leírta, hogy nem az ő kívánsága szerint való – hogy nő legyen lelkész, lásd bővebben itt).

Ugyanezért lehet az is, hogy egy lelkészi szolgálatra alkalmatlan férfi érez lelkészi elhívást. Ő is csak általános keresztényi buzgalomra kaphatott hívást. Ilyet minden bibliaolvasó ember kap.

Egyébiránt a különböző foglalkozásokra való elszólítás nem olyan dolog, amit Isten kijelent egyértelműen valakinek. Ha nem így lenne, akkor többen mennyei szózatokat figyelhettek volna meg, amint elszólítják őket a különböző foglalkozásokra: „ legyél orvos!”, „legyél ügyvéd!”. A foglalkozás olyan dolog, amit az ember érdeklődése, céljai, adottságai, vonzódásai alapján, mérlegelve dönt el. Természetesen létező jelenség, hogy valaki úgy érzi, hogy Isten őt ebbe és ebbe az irányba tereli élete folyamán. (Ez utalhat Isten speciális gondviselésére, de lehet akár elbizakodottság is, vagy jöhet az ördögtől is extrém esetben. De a legvalószínűbb mégiscsak azt, hogy az illető egyszerűen mérlegre tette a képességeit, adottságait.) Azonban ez nem olyan egyértelmű, feltétlenül megváltoztathatatlan dolog.

Ezért van az, hogy van aki hosszú ideig más dolgokkal foglalkozik, majd sokára lesz lelkész – mert csak később jutott erre a döntésre, korábban mással szimpatizált. És ezért van az a jelenség is, hogy valaki hirtelen pályát vált egyik foglalkozásról a másikra, sokszor akár több ízben is, függetlenül attól, hogy hogyan „érezte” korábban. Például szögre akasztja a palástját, és elmegy tanárnak.


Az eredeti cikk 2011-ben jelent meg, amit most kisebb változtatásokkal ismét közreadtunk.