Ted Peters – lutheránus teológus és ufó-kutató

A kortárs probléma

2011-ben a Vatikán tartott egy konferenciát a földön kívüli élet témájában. Erről igyekeztem tartalmi összefoglalót találni. Ez végül nem sikerült, de bőven beértem azzal is, hogy teológiai állásfoglalásokat találtam a témában. A kérdést kétféleképpen közelítik meg, vagy mint olyat, amely zavarólag hat a teológiára, és ezért ki kell küszöbölni, vagy mint olyat, ami a teológiára nézve semmilyen megdöbbentő adalékkal nem szolgál. Magam a második állásponttal értek egyet, így ezt is fogom kidomborítani. Egyúttal egy korábbi írás utólagos megalapozására és kontextusba helyezésére is szolgál a jelen cikk.

Az egyik oldal képviselőjének fel lehet hozni a jezsuita (elnézést az olvasótól, hogy katolikus személyiségekre hivatkozom, de igyekeztem kortárs, vallásos szaktekintélyeket találni, márpedig a protestáns nagyegyházakra nem jellemző, hogy nyilatkoznának a témában – akik mégis megteszik, azok gyakran mereven elutasítóak, és a gyülekezetük általában nem nagyobb egy házigyülekezetnél, kisegyházak) Jose Gabriel Funest, a vatikáni vezető csillagászt. Ő a következőt nyilatkozta: „Noha az asztrobiológia egy fejlődő terület, a kérdés az élet eredetéről és, hogy máshol az univerzumban létezik-e, nagyon érdekes, és komoly figyelmet érdemel. Az ilyen kérdéseknek sok filozófiai és teológiai vonzata van”. (Guardian, November 11, 2009) Ő korábban a következő nyilatkozatot is tette a vatikáni L’Osservatore Romano lapnak, 2008-ban: „Úgy vélem nincs ellentmondás. Amint, hogy sokféle teremtmény van a földön, épp úgy lehet sok más teremtmény [a földön kívül is], sőt még intelligens [lények] is, amiket Isten teremtett. Nincs ellentmondás a hitünkkel, mivel nem szabhatunk határt Isten teremtő szabadságának.”  Szerinte a földönkívüliek is Isten teremtésének részei.

Másik példa egy ilyen rokon megközelítésre a szintén jezsuita Guy Consolmagno, a Vatikáni Obszervatórium egyik csillagásza 1993 óta, aki szerint a közvélemény nem fog meglepődni amikor végülis felfedezik az életet más bolygókon, és úgy fognak reagálni, mint a ’90-es években, amikor felfedezték, hogy távoli csillagok körül is keringenek bolygók. Szerinte a földön kívüli élet nem bizonyítja vagy cáfolja Isten létét vagy nemlétét, de az üdvösség kérdéséhez, és ahhoz, hogy az hogyan viszonyul más intelligens fajokhoz, ahhoz elvezet. E megközelítés szerint a tudomány és a vallás kölcsönösen kiegészítik egymást.

Az ellenvélemények között találhatjuk pl. az elméleti fizikus Paul Davies-t az arizonai állami egyetemről, ő a következőket mondta: „Azt hiszem, hogy egy második genezis felfedezése óriási spirituális fontossággal bír…” Szerinte  a földön kívüli élet felfedezése esetén a keresztények rossz helyzetben vannak, mert: „Isten Jézus Krisztus formájában inkarnálódott, hogy megváltást hozzon, és nem delfinek, csimpánzok, vagy kis zöld emberek formájában más bolygókról” … „Ha a történelmi keresztény vitára visszatekintünk ennek kapcsán, akkor két tábor van: az egyik szerint az embereknek el kell vinniük a megváltást az idegenekhez, és azok, akik szerint több inkarnáció történt” Utóbbi alatt azt értette, hogy Jézus Krisztus többféleképpen található meg a világegyetemben, és ezt eretnekségnek nevezte.

Egy másik ellenző álláspont a fundamentalista (a biblikus ortodoxiának a primitív biblicista és kultúraellenes verziója), aminek képviselője a tudományos kreacionizmus egyik fő propagálója, Ken Ham. Az ő filozófiája egyszerű, mint a szög: Isten nem teremtett életet a földön kívül. „le vagyok döbbenve, hogy sokszorosan százmillió dollárokat költenek kétségbeesett és reménytelen kutatásra a földönkívüli élet megtalálásáért.” – idézet egy blogbejegyzéséből, ahol a Genezissel kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Ken Ham azt hiszi, hogy a földön kívüli élet megtalálása a szekularisták érdeke, hogy az élet bárhol történő kifejlődését, és azáltal az evolúciót bizonyíthassák. Ken Hamnek eszébe sem jut, hogy az élet kezdete mindig szükségszerűen egy genezis, egy isteni teremtési aktus. De nem lepődünk meg a hozzáállásán, hiszen a fundamentalisták megvetnek mindenfajta egyház-és dogmatörténeti munkát – természetes, hogy Ham figyelmét elkerülte az ősi teológiai spekuláció  hagyománya a földön kívüli életről.

Az egyik kezem ügyébe került cikkből az is kiderült, hogy milyen forgatókönyvtől félhetnek a földönkívüli intelligencia ellenzői: annak a lehetőségétől, hogy esetlegesen egy földönkívüli űrhajó landol a földön, és annak kapitánya beszélni akar a vezetőnkkel, majd átad neki egy új bibliát és egy új hitrendszert. Magyarán attól, hogy a Bibliát valamilyen tény érvénytelenítheti, illetve relativizálhatja (alább látni fogjuk, hogy ez alaptalan feltételezés, a tévedhetetlen Biblia örökké megáll).

Ha a két eltérő orientációjú álláspontot összevetjük, akkor megállapítható, hogy a kérdést nyitva hagyó álláspontot természettudományos megközelítés és teológiai spekulálás jellemzi, míg a mereven elzárkózó vélemény jobb esetben meddőn problémázik, rosszabb esetben viszont tudományellenes, reakciós, és burkoltan herezist is tartalmaz, hiszen Isten teremtői szuverenitását akarja korlátozni.


A források többek között: http://www.vatileaks.com http://www.christianpost.com http://www.examiner.com


A kérdés teológiai hagyománya

A továbbiakban egy történeti áttekintés közreadása következik, protestáns forrásokból is, amely azt a célt szolgálja, hogy a rávilágítson a földönkívüli életről való teologizálás hagyományára. Az áttekintés alapjául Michael J. Crowe: The Extraterrestrial Life Debate 1750-1900 című műve szolgál.

A földön kívüli életről való spekulálás a püthagoreusokkal kezdődik, ők megengedők voltak ilyen téren. Ciceró szintén valószínűsített életet a Holdon. A középkorban a kérdés úgy jelent meg, hogy egy vagy több világ van-e. Albertus Magnus és Aquinói Tamás a kérdésre nemleges választ adott arisztotelészi alapokon, azonban Magnus a téma kutatására igenis buzdított.

Jean Buridan (1295-1358), a párizsi egyetem ferences rendi rektora, és William Ockam velük ellentétben viszont már a több világ lehetségességéről érvelt, hogy ez Istennek hatalmában állna.

Felsorolás jelleggel nézzünk meg gondolatokat a témáról:

Nikolas Cusanus (1401-64), középkori teológus a De docta ignorantia című művében írja:

„Az élet, amint a földön emberek állatok és növények formájában létezik, tegyük fel, hogy magasabb formában létezik a nap és a csillagok régiójában is. Ahelyett, hogy azt gondoljuk, hogy a sok csillag és az egek különféle részei lakatlanok, és csak a mi földünk a lakott – talán alacsonyabb típusba tartozó lényekkel -, azt tételezzük fel, hogy mindegyik régió lakott, és ezek természete egymástól eltér, de mindegyikük az eredetét Istennek köszönheti, aki az összes csillagrégiónak a közepe és pereme.”

Az ott élők attribútumairól csak kísérleti jelleggel bocsátkozott spekulációba. Felvetette, hogy lehet, hogy a nap közelében élők fényesek és felvilágosultak, a holdon élők bolondosabbak, míg hozzájuk képest a földiek feltehetőleg anyagiasak. Hasonló gondolatmeneteket más csillagrégiókra is ki lehet terjeszteni.

William Vorilong, francia teológus:

„Ha azt tudakozzuk, hogy létezik-e ember a másik világban, és, hogy vétkeztek-e, ahogy Ádám vétkezett, a válaszom az, hogy nem, mivel nem élnének bűnben (?) és nem származnak Ádámtól… Ami azt illeti, hogy Krisztus, meghalván a mi földünkön, megválthatta-e egy másik világ lakosait, erre azt felelem, hogy erre ő képes, még akkor is, ha végtelen sok világ van, azonban nem lenne méltó hozzá, hogy egy másik világra is elmenjen, hogy ott újra meghaljon.”

Giordano Bruno (1548-1600) is a népes univerzumot fogadta el, ő még a napokat is benépesítette, és az égitesteket magukat is lélekkel ruházta fel, az alábbi idézetből ez nem derül ki, de a megengedő álláspontja igen:

„Ha azt mondanánk bármilyen valószínűséggel, hogy élőlények és növények élnek a holdon vagy bármely más bolygón, amelyek mások, mint a földiek, sőt, még elképzeléseinktől is messze állnak, részemről ezt az állítást sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarnám, hanem ennek eldöntését a nálamnál bölcsebbekre hagyom.”

Johannes Kepler:

„Az a négy kis hold a Jupiterért létezik, nem értünk. Mindegyik bolygónak és azok lakosainak az adott bolygó saját holdjai rendelkezésre állnak. Így arra következtethetünk, hogy a legnagyobb valószínűséggel a Jupiter lakott…”

Tycho Brahe csillagász anti-kopernikuszi érvelése is figyelemreméltó: ha kopernikuszi elmélet igaz, akkor a csillagok óriási távolságokra vannak, és ez az űr nagy részét fölöslegessé teszi, kivéve, ha vannak csillagközi lakosok is. Ez a gondolatmenet jelen írás összeállítójának is nagyon szimpatikus.

Tommaso Campanella (1568-1634):

„ha a más bolygók lakosai szintén emberek, akkor sem Ádámtól származnak és nem fertőzte meg őket a Ádám bűne. Ezek a lakók így nem szorulnak megváltásra, kivéve, ha valamilyen más bűnt követtek el.”

Itt hozza az 1Kol 1:20-t: “És hogy általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az ş keresztjének vére által; ş általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár az egekben.” (Kol 1:20)

„…Galileo kifejezetten tagadja, hogy emberek élnének más csillagokon…, de megerősíti, hogy magasabb természetű lények élhetnek ott. Ezeknek a természete hasonló a mienkhez, de nem ugyanolyan…”

A szerző kiemeli John Wilkins anglikán tiszteletes, későbbi püspök (1614-1672) művét, aminek a címe magáért beszél és inspirálólag hatott sok hasonló munkára: „Egy Holdon lévő világ felfedezése, avagy, Azt bizonyítani szándékozó írás, hogy elképzelhető, hogy egy másik lakható világ van azon a bolygón” (1638) (The discovery of a world in the moon, or, a discourse tending to prove that ’tis probable there may be another habitable world in that planet). Ez látszólag elavult és nevetséges tézis, de az alapelve áttehető egy más bolygóra, amit még nem ismerünk. Ebben bevallottan csak valószínűségi érveket használ, és nem gondolja, hogy a lakosok emberek volnának, mint mi.

„nagy a különbség az emberek és angyalok között: lehet, hogy a bolygók lakosai egyfajta köztes lények az emberek és az angyalok között. Nem lehetetlen, hogy Isten mindenfélét teremt, hogy így dicsőítse meg magát…”

Descartes (1596-1650) egyik levelének részlete Chanut-hoz, 1647, Június 6-án:

„Egyszerűen nem értem, hogy az Inkarnáció misztériuma és az összes többi javak, amit Isten adott az embernek, miért gátolná meg Istent abban, hogy végtelen sok más javakat adományozzon végtelen sok más teremtménynek. Jóllehet nem az a következtetésem ebből, hogy intelligens teremtmények élnek a csillagokban, vagy másutt, azonban azt sem osztom, hogy volna bármilyen érv, ami bizonyítani tudná, hogy nem élnek; az ilyen jellegű eldöntetlen kérdéseket mindig meghagyom magukban és nem cáfolom, de nem is bizonyítom őket.”

Descartes komoly keresztény volt (igaz, ekkoriban még nem beszélhetünk liberális keresztényekről), a harminc éves háborúban is harcolt. Igaz, hogy a katolikus oldalon, de logikai rendszerét, ami az arisztotelianizmussal vetekszik, protestáns teológusok is felhasználták, mint pl. Christoph Wittich (őt láthatja az olvasó az egyik képtárunkban is). Descartes hozzáállását példaértékűnek tartom, és önmagában is tökéletesen elég, noha nem tagadom, hogy a részletekről szóló spekulatív teológia is a teológiai diszciplína értékes és érdekes része – amit némely fentebbi tudós folytatott.

Henry More (1614-87) egy cambridge-i platonista filozófus spekulációja (láthatólag csak filozófiailag platonista, de vallásában keresztény; John Locke idejében a kettő még valamennyire megfért egymással): más bolygókon élő emberek úgy váltattak meg, hogy Isten kijelentette nekik Krisztus inkarnálódásának és megváltásának misztériumát.

Exoteológia

Végezetül nézzünk meg néhány részletet Ted Peters (lutheránus teológus, rendszeres teológiai tanszékvezető a kaliforniai Berkley Egyetemen), UFOs: God’s Chariots? című könyvéből. Ez a részlet pontosan, definiáltan megmutatja, hogy a fentebbi kérdések hol helyezhetőek el a teológia diszciplínáján belül:

„Mostanra világossá kellett, hogy váljon, hogy nem vagyok a paleoasztronautika híve; … és egyik ufó teológiával sem szimpatizálok. Ellenben, amit favorizálok, az az asztroteológia.

Mi az asztroteológia? Az asztroteológia a teológia egyik ága, ami analizálja a kortárs űrtudományokat a klasszikus tanokkal vegyítve, mint amilyenek a krisztológia és a teremtéstan, avégre, hogy megalkosson egy átfogó és értelmes magyarázatot az emberi helyzetre vonatkozóan, ami a lenyűgözően hatalmas világűrben helyezkedik el. Könyvem korábbi kiadásában az exoteológia fogalmát használtam…

El kell ismerjem, hogy nem védettem le ezt a terminust: asztroteológia. Mások is használják, és valami mást értenek alatta. Az egyik értelmezés a hagyományos asztrológiához kapcsolja…

Ahogyan én használom az asztroteológia terminust, az teljesen más értelem, mint amivel ez a szó az okkultban bír. Az asztroteológia tudományos ismeretet épít be egy kritikai és konstruktív természeti teológiába.

Az első kérdés úgy hangzik, hogy a hit vagy nem hit a földön kívüli életben összeegyeztethető-e az Istenben való hittel. A szkeptikus tudósok, az egyik szélsőséges vélemény, a reakciós fundamentalisták a másik szélsőséges vélemény, mindkét szélsőség szerint a kettő kizárja egymást…

Legalább négyszer interjúvoltak meg riporterek a National Enquirer-től ugyanarról a kérdésről. Tudták, hogy teológus is vagyok, meg UFO-kutató is, a következőt kérdezik: Nem gondolja, hogy ha visszavonhatatlan bizonyítékra bukkanunk, hogy földönkívüli intelligencia létezik, akkor összeomlik a kereszténység? … Teljesen ledöbbentem. Évtizedes teológiai tanulmányaim alatt egyszer se hallottam arról, hogy a kereszténység azt tanítaná, hogy „az ember az univerzum középpontja”… Legjobb tudomásom szerint a keresztények mindig azt tanították, hogy Isten az valóság centruma, és nem az emberiség…

… De sehol se bukkantam totális elutasításra. Valójában két dologra jöttem rá: egyik, hogy a téma ritkán kerül elő, másik, hogy amikor előkerül, akkor a teológusaink minimum rugalmasak, és sok esetben pozitívan állnak hozzá annak lehetőségéhez, hogy más világokon is legyenek értelmes lények, amik szintén Isten teremtményei. Egyes teológusok kifejezetten lelkesen fogadják ezt a lehetőséget. Ez a helyzet, legyen a teológus protestáns, római katolikus vagy zsidó. Ez a helyzet, legyen a teológus konzervatív, liberális, vagy a kettő között. Nincs alapja annak, hogy a bibliai tradíciót falszifikációnak lehetne kitenni az esetben, ha földön kívüli lényekkel kapcsolatfelvétel történik.

Miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan válaszolhatnék a National Enquirer riporterének kérdéseire, felhívtam a barátom és kollégámat Hayim Perelmuter rabbit. Dr. Perelmuter volt a Chicago Board of Rabbis korábbi elnöke, és professzor a Catholic Theological Union-on Chicagóban. …

A válasza egyenes volt és egyértelmű. A kortárs zsidó teológiának nem lennének nehézségei új ismeretek elfogadásával, a földön kívüli élet lehetősége kapcsán. Valójában mindössze kiszélesítené a perspektívánkat, arról, hogy hogyan értjük Isten teremtettségét….

Amikor előadtam a válaszaimat az összes riporternek, egy bágyadt és udvarias „köszönöm”-öt kaptam. A mai napig nem láttam válaszaimat leközölve a kiadványuk lapjain. Van egy sejtésem, hogy nem az én válaszom volt az, amire ezek a riporterek vártak. …

Mi a végső szó? Létezik földön kívüli intelligencia? A zsűri még ítél. Csak közvetett bizonyíték van egyelőre arra, hogy az élet más világokon is lehetséges. …

Arra a kérdésre válaszul, hogy létezik-e földön kívüli értelem, vagy nem, az asztroteológia nem sorol fel privilegizált forrásokat. Ez egy nyitott kérdés. A válasz legnagyobb valószínűséggel a tudomány felfedezései felől fog jönni, és nem a teológia spekulációi felől. Amit a teológus tehet, az az, hogy mérlegeli a felfedezett dolgok jelentését és relevanciáját, hogy nem vagyunk egyedül a kozmoszban, azonban a teológusnak utat kell engednie az aktuális tapasztalatnak, ami kiszűri a releváns tényeket. …

Vannak, akik meg akarják gátolni a kutatást azzal, hogy a bibliai tekintélyre hivatkoznak: a földön kívüli intelligenciáról nem esik említés a Bibliában. Azonban pusztán az, hogy a Biblia nem említi valaminek a létezését elégtelen indok arra, hogy annak a valaminek tagadjuk a létezését. A Biblia például nem említi a Chevrolet-kat, vagy a friss hűtött narancslevet, mégis ezek tagadhatatlanul részei a mindennapi életemnek. A bibliai idők íróitól nem lehet elvárni, hogy tudjanak olyan felfedezésekről és találmányokról, melyek évszázadokra estek tőlük. Hasonlóképpen, azt sem várhatjuk el, hogy előre tudjanak a földön kívüli intelligencia kérdésének fontosságáról. A Biblia nem egy mindenre kiterjedő leltárnak van szánva, ami tartalmaz mindent, ami létezett, és létezni fog Isten teremtésének történelmében. A Biblia Isten kegyes megváltásának üzenetét továbbítja. És ez elég. Ne kérdezzük a Bibliát olyasmiről, amiről nem kíván szólni.”

2015-06-03 14:08