Rushd legjobb kép

Alább a tisztelt olvasó megtalálja R. J. Rushdoony összesített csodás karizmákról alkotott véleményét. Már bőven kiforrott teológiája volt, 40-50 éves lehetett, amikor ezekről tanított.

Ez a tény azért fontos, mert 80 éves kora körül kiadta a rendszeres teológiáját, amelyben a karizmatikus mozgalomról elismerően nyilatkozik. Sok mai karizmatikus tévtanító ezt igyekszik kihasználni és azt a hazugságot terjeszti, hogy Rushdoony karizmatikus volt. Ezt a látszólagos ellenmondást leginkább úgy oldhatjuk fel, hogy azt a valószínű magyarázatot adjuk, hogy idős korára csak taktikai, retorikai közeledést tanúsított a karizmatikusság felé. Ezt látszik igazolni, hogy a vonatkozó művében egyetlen egy csodás karizmáról sem ír konkrétan, hanem csak általános diatribé stílusban nagyra tartja a karizmatikusok energikusságát. (Ez azért van így, mert korábbi éveiben is elég megértő hangnemben nyilatkozott végig a karizmatikus mozgalomról és jobbára mindig udvariasan tette csak szóvá, hogy tévednek bizonyos dolgokban. Neki ilyen volt a stílusa.) Továbbá beszédes az is, hogy SEMMI kompromittáló megjegyzés nem hangzik el a szesszacionizmusról, amelyhez tartozónak mondotta magát Rushdoony is. Az olvasó határozott képet és egyértelmű képet kaphat a nagy teológus vonatkozó nézeteiről, ha elolvassa az alábbi szemelvényeket, előadásrészleteket mivel ezekben konkrétan állást foglalt a “csodásan” megnyilvánuló karizmákról.

Mindezek alapján nem tudjuk, hogy Rushdoony striktül szesszacionista volt-e, vagy esetleg bizonyos fajta lehelletnyi kontinuacionizmust megtűrt. Azonban a konkrét, népszerű és tömeges karizmatikus jelenségekről nyilvánvalóan lesújtó véleménnyel volt. Alább az idézetek:

„Az agapé szeretet a felnőtt hit, ez az oka annak, amiért ezeknek a különleges ajándékoknak idővel – miként Pál mondja – helyet kell adniuk az istenfélő ember érettségének, ami az agapé szeretet. Valóban az érett ember félreteszi a gyermeteg dolgokat, mert a kegyelemben való növekedése erősebbé teszi a kegyelem természetében, ebben a Lélek adta szeretetben. Ez az, amiért sok értelmező azt mondja, hogy a Lélek ezen másfajta ajándékai az apostoli korra vonatkozó különlegességek voltak. De az éretté válással le kellett cserélődniük az agapé szerettel. Tehát azoknak nincs igazuk, akik úgy érzik, hogy az afféle dolgokhoz való visszatérés, mint a nyelvek, előrelépés volna az egyháznak.”

„A szeretet jelentése” c. előadásból idézet


Rushdoony: „Namármost az úgynevezett nyelveken szólás valami nagyon ősi, pogány eredetű jelenség. Már megvolt jóval Krisztus előtt is a fríz kultuszokban és a különféle afrikai kultuszokban, Európa és Ázsia kultuszaiban; ez nem más, mint egy rakat értelmetlen szótag. A modern korban főleg nem-keresztény csoportok befolyásából ered. A feketék élen jártak az ébredéses karizmatizmusban. Ennek az egész irányzatnak eleve az eredete … egy fekete egyházban volt.”

Hallgatóság: Hogyan viszonyuljunk a karizmatikusok felé? Keresztényként kezeljük őket?

Rushdoony: Hacsak nem adják kifejezett tanújelét kereszténységüknek, akkor az elsődleges viszonyunk feléjük az legyen, hogy ez nem más, mint pogányság. Namost vannak olyan karizmatikusok, akik ennek ellenére keresztények, de le kell szögeznünk, hogy a karizmatikus mozgalom pogány. Okkultista.

R. J. Rushdoony, Law and Life: Occultism and Charismatics c. előadás hanganyaga


„A modern pünkösdizmusnak nincs bibliai alapja, és a nyelveken szóló modern mozgalom is határozottan nem keresztény, amely ma megtalálható a presbiteriánus, metodista, baptista, episzkopális és katolikus körökben. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy minden bibliai leírás erről ideiglenes természetfeletti jelenség volt, amikor egyeseknek a nyelveken szólás ajándéka adatott. Ez volt az egyház pünkösdje. Ekkor külföldiekhez a saját nyelvükön tudtak szólni. Napjainkban hangfelvételeket készítettek ezekről a nyelveken szóló találkozókról, de egyetlenegy hangfelvételről sem derült ki, hogy más lenne, mint hisztérikus hablaty. Nyelvekre nincs bizonyíték, az üres hisztériára van. Semmi építő nincs ebben, sőt, káros hatással van a benne résztvevő személyek érzelmi és erkölcsi stabilitására. Ha megvizsgáljuk a pünkösdi mozgalmat, az tapasztalható, hogy annak ellenére, hogy a tagjai olyan nagy feneket kerítenek a Lélekkel való betöltekezésnek, nagyon-nagyon gyakran maguk sem az erkölcs mintaképei és külöféle lelkekkel vannak tele. Nagyon nagy arányú közöttük az alkoholizmus, a morális instabilitás, és ez sajnos általános a gyülekezeteikben. Ez azért van így, mert az, amit a Lélek munkájának neveznek, az az ember lelkének munkája, de gyakran sátáni lelkek munkája.”

R,J. Rushdoony, IBL06: Sixth Commandment: Origins of the State: It’s Prophetic Office c. előadás hanganyaga


„Történetileg szemlélve nagyon szoros a kapcsolat az okkultizmus és a karizmatikusság között. A történelem során végig világos és nyilvánvaló volt ez a viszony a nem-keresztény szemlélő számára. A pogányságban az okkultista csoportok rutinszerűen gyakoroltak karizmatikus megnyilvánulásokat. Itt az ideje, hogy a keresztények egyértelműen kimondják, hogy ez nem az Úrtól van. A gyümölcseikről ismeritek meg őket. Továbbá az Úr hangsúlyozza, hogy ezek a jelenségek útálatosak az Úr előtt, és ezek miatt az útálatosságok miatt az Úr a ti Istenek kiűzi e népeket előletek.”

„Namost az egyik jegy, amely a karizmatikus mozgalmat jellemzi, az az, hogy az karizmatikus mozgalom tagjait általánosságban alacsony erkölcsi karakter jellemzi. Beszéltem erről pünkösdi lelkészekkel, és néhányuk elismerte, hogy az erkölcsös gyülekezeti tagjaik azok, akik baptista, metodista vagy presbiteriánus, vagy egyéb más egyházban nőttek fel. Azok, akik pogány, vagy csak pünkösdi háttérből jönnek, erkölcsileg alacsony szinten állnak. … A gyümölcseikről ismeritek meg őket. És a karizmatikus mozgalom gyümölcsei egyáltalán nem jók.  Nagyon érdekes ezeknek a karizmatikusoknak a beszámolóit olvasni. Lényegében megvan a maguk kánonja; nem Isten Igéje, azt csak addig használják, amíg az érdekeiket szolgálja. Valójában a kánonuk a saját tapasztalatuk. A saját privát revelációjuk.”

R,.J. Rushdoony, Law and Life: Occultism and Charismatics c. előadás hanganyaga


Utólagos kiegészítés: Közben jelen szerkesztő rábukkant R. J. R.-nak egy teljes 1Kor 13-ról szóló prédikációsorozatára. Ezek alapján (kiemelten a következő előadásai alapján: Greatness in Spirit; The Meaning of Love; The Gifts of The Spirit; Tongues) egy megkérdőjelezhetetlen álláspont körvonalazódott ki előtte, amelyet nem lehet eltorzítani, a nyilvánvaló tájékozatlanság, vagy megtévesztés vádja nélkül. E szerint Rushdoony összesített véleménye:

Az apostolság megszűnt. Nem-csodás, nem-természetfölötti értelemben mindegyikünk próféta lehet (aki proklamálja az igét). A nyelveken szólás különleges adománya megszűnt Jeruzsálem bukásakor. Napjaink nyelveken szólásai csak halandzsázások. Az 1Kor 13-ban az apostol a színről-színre látásról elsősorban nem eszkatológiai értelemben beszél, hanem azt mondja, hogy a csodás ajándékok már ezen földi életében megszűnnek a hívőnek, mégpedig akkor, amikor eléri a hitben való érettséget. Mindazonáltal a kontextusból kiderül, hogy az ajándékok en bloc csak a templom lerombolásáig működtek.