Ez alkalommal az 1Kor11:2-16 szakaszt fogjuk megvizsgálni. Sokan azt mondják, hogy ez az egyedüli újszövetségi leírás, ami szertartási jellegű előírást tartalmaz. Kérdés, hogy igazuk van-e az ezen meglátást vallóaknak? Nem igazán. Egy korábbi írásunkból tudjuk, hogy Isten még ma is előírja, hogy a véres tartalmú ételektől tartózkodjunk (lsd. Világnézet-etika fül: 2014, feb 1.). A tetoválás és billogozás is tiltás alatt áll (a következő helyek együttesen szemlélve: Lev 19:27-28, 21:5; Deut 14:1-2), mert a testet tisztán kell fenntartani az Úrnak. Azt is tudjuk, hogy a zsidó ószövetségi étrend betartóinak egészséges táplálékbevitelben lesz része, ez orvosilag igazolt – noha ezt kötelezően már nem kell tartani, ugyanis a tisztátalan állatokat megtisztította Isten, azaz Krisztus áldozata után már az állatokon keresztül nem hívja fel a figyelmünket Krisztus értünk végbement áldozatára; de ettől még az egészséges voltuk nem változik.

Tehát szó szerint is véve, nem volna megbotránkoztató egy kendőviselési törvény, mivel nem egyedülálló az újszövetségben sem. A szakasz ugyan első olvasatra nagyon egyszerű, elgondolkozva rajta azonban mégis rendkívül bonyolult. A szakasz a RUF fordítás szerint (1Kor 11:2-16):

„2Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 3De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. 5És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. 6Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! 7Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.

8Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 9Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. 11De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. 13Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? 15Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. 16Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.”

Itt rengeteg dolog nem feltétlenül egyértelmű. A szöveg az általános életre vonatkozik, vagy az istentiszteleti rendtartásra? Esetleg csak a házasságon belülre vonatkozik? A férfiak számára is van valamilyen utasítás? Mit jelent a természeti érvelés itt? A fátyol helyettesíthető-e valamilyen hajstílussal? Egy általános elv alkalmazásáról van itt szó, vagy egy konkrét ruhadarabi előírásról? Mit jelent pontosan az angyalokra vonatkozó rész?

Milyen élethelyzetről van szó?

Kezdjük is a legtágabb dolog megállapításával, hogy itt az egész életre kiterjedő, állandó szabályozásról van szó, vagy csak egy vallási szerepléssel kapcsolatos rendelkezésről? Először is, letagadhatatlan, hogy a szöveghez kapcsolódik az ószövetségi egész életre vonatkozó, transzvesztita-ellenes törvény (Deut 22:5), miként R. J. Rushdoony észreveszi. Ő azt sugallja, hogy itt ennek a törvénynek a görög kultúrában történő alkalmazásáról van szó. Azonban úgy látom, hogy itt mégsem arról van szó, hogy valaki állandó jelleggel mit viseljen, hanem arról, hogy valaki, valakik kifejezetten vallásos vonatkozásban mit viseljenek. Ezt a következők miatt mondom:

1. megelőző szövegkörnyezet a vallástétellel kapcsolatos; az utána következő szövegkörnyezet az úrvacsorai szabályzattal kapcsolatos.

2. A 4. vers alapján a szóban forgó téma az imádság és a prófétálás területe, tehát vallástételi terület. Azért mondom, hogy hitvallási terület, és nem, hogy istentiszteleti, mert a szakaszban a nők prófétálásáról van szó, akik számára a közösség előtti/gyülekezeti-istentiszteleti prófétálás nem megengedett, sem a férfiak tanítása (1Kor 14:33-36; 1Tim 2:12) (az apostol a nőket kirekesztette a formális gyülekezeti, nyilvános feladatkörökből – lsd. Második Helvét Hitvallás: XX.fejezet: utolsó előtti cikkely: a keresztség kiszolgáltatója). Ez annyit jelent, hogy nem az általános etikáról szól, de nem is kizárólag az istentiszteletről, hanem minden vallásos szereplési esetre (ez a nőknél privát, a férfiaknál adott esetben közösségi is).

Így tehát ez a szakasz vallási vonatkozású és nem profán etikai vonatkozású, tehát a transzvesztita-ellenes törvény (Deut 22:5,ami világi-társadalmi magatartást is magában foglal) vallási területre történő kiterjesztésének tekinthető. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy szabályozza valakiknek nem csak az istentiszteleti öltözködését, hanem az olyan fellépését is, ami vallástétellel kapcsolatos (a nőknek a prófétálását és nyilvános imáját, sőt még a férfiaknak való vallástételét is – ezek nőknél a gyülekezeten és istentiszteleten kívül valósulnak meg, férfiaknál istentiszteleten és gyülekezeten belül is), viszont nem szabályozza az általános világi öltözködést, mivel azt csak a transzvesztita-ellenes törvény (Deut 22:5), és a szemérem, illetve illem szabályozza. (1Kor 14:40 minden tisztességben és rendben; 1 Tim 2:8-10 a szemérmetességről és mértékletességről, ami mellőzi a durva provokálást) – tehát nem szabályozza ezeken felül azt, hogy egy nő hogyan jelenik meg, amikor hétköznapi dologról van szó, és nem egy vallásosról: pl. egy női kör vezetése, vagy egy férfinek való magyarázás a hétköznapi életben.

Hajadonok vagy férjezettek, vagy…?

De most nézzük meg, hogy kiknek az öltözködését szabályozza a szakasz? Csak a férjezett nőkét, vagy minden keresztény nőét? A RUF fordítás itt egy (rosszul) értelmező megoldást alkalmaz, azt mondja a 10. versben, hogy a férjétől való függés jelét. Ez azt sugallná, hogy a fejfedés alanya csak egy férjezett asszony lehet, mint a magyar népi kultúrában, vagy az iszlám kultúrában. Azonban az eredeti szövegben csak annyi szerepel, hogy hatalmi jelet kell viselnie a fején, mint azt a régi Károli fordítás nagyon pontosan hozza. Kérdés, hogy minek a hatalmi jelét? A házas lét  és a férj alá való tartozás hatalmi jelét, vagy a nőiség, mint rendiség jelét? A szöveg bőségesen igazolja, hogy itt inkább az utóbbiról van szó. A 3. vers a férfi, a nő és Krisztus rendi helyzetéről beszél. Ugyanígy tesz a 7. vers is, ami a férfit közvetlenül kapcsolja Istenhez, míg a nőt közvetve (az istenképűség-beli eltérés feltehetőleg a gondolkodás struktúrájában levő eltérésben fejeződik ki). Mégpedig nem ideiglenes rendi helyzetről van szó, hanem örök teremtési helyzetről. A 9. vers szintén.

Tehát a szakaszban a nőről és férfiről nem úgy van szó, mint férj és feleség, hanem általánosságban mint férfi és nő. Ezért úgy tűnik, hogy a fejfedéses utalások nem csak férjezett nőkre vonatkoznak, a teremtési rend hatalmi jeléről van szó.

Egy szót vesztegessünk arra részre is (11.-12.), amit igaztalanul olyan sokan használnak fel egalitárius módon, nevezetesen, hogy nincs férfi és nő, illetve, hogy mindketten egymás által vannak. Ez igaz, azonban semmiképp sem teszi érvénytelenné a rendiségről szóló verseket (3., 7., 9.). A nemek természeti eltéréséről szóló verset sem (14-15a). A 11.-12 versek arról szólnak, hogy a nemek egymáshoz viszonyítva nyerik el sajátos karakterüket, erősségeiket és gyengeségeiket, de még véletlenül sem arról, hogy ne lenne általános rendi különbség közöttük (vezető-vezetett; fő tevékenykedő-segítőtárs – ezek a disztinkciók általánosságban is érvényesek és a házasságra vonatkoztatva is).

Kendő helyett

Térjünk rá arra, hogy mit kell konkrétan viselni a fejen, illetve, hogy ez kiváltható-e valamivel. Hogy néz ki a teremtési rend hatalmi jele? Kezdjük azzal, hogy a szöveg sehol nem beszél kendőről. Ez a kendő két extrabiblikus képzettársítás miatt lehetséges: egyik a kulturális információ, miszerint Pál idejében Korinthoszban a nők kendőt hordtak – míg a kurtizánok engedték ki a hajukat. A másik abból fakad, hogy a kendő egy stílusos női fejfedő eszköz, és ennél fogva „adja magát” az alkalmazása. De azért jelentsük ki, hogy a fejfedő szó szerinti előírása esetén is egyfajta képlékenységre van lehetőség, tehát a kendőn kívül bármilyen takaró eszközről szó lehet. De kérdés, hogy ez a fejfedő egy kulturális elem volt-e, vagy egy univerzális elem? Valamint, hogy van-e kivétel a viselése alól?
Először kezdjük azzal, hogy kigyűjtjük az apostol által felsorolt összefüggéseket. Először csak az asszonyokkal kapcsolatosakkal foglalkozom. Ezek a következőek:

-a vallásos tevékenység fedetlen frizurával (összefoglaló neve minden nem rövid vagy nem borotvált hajnak) szégyen – a rövid vagy lenyírt haj is szégyen (utóbbi esetleg megengedhető szégyen, míg előbbi mindenképpen tilos)

-a járható út: a frizura befedése – vagy a kopasz, illetve rövid haj szégyenének elviselése

-a hosszú haj olyan a nőknek, mint a fátyol, emiatt nem szégyen, ha egy nőnek hosszú haja van (míg ha rövid vagy semmilyen az szégyen)

Ha ezen a néhány megállapításon elgondolkozunk, akkor rájöhetünk két dologra. Az egyik, hogy a női hosszú haj szerepe valami olyan, ami a nőiséget fejezi ki (máskülönben nem lenne a szégyen a rövid haj). A másik, hogy a fedetlen női frizura is elkerülendő. Utóbbi is szégyen, de más okból. A magyarázatom minderre ez: amit itt be kell fedni az egy nőiséget kihangsúlyozó dolog, ami egyúttal figyelemfelkeltő is. Ezt a figyelemelvonó tényezőt el kell kerülni, ki kell iktatni. A megoldás, vagy úgy, hogy eltakarjuk, vagy úgy, hogy eltávolítjuk. A mindennapi életben a férfiak tapasztalhatták, hogy egy kendővel fedett fejű nő kevésbé lesz feltűnő, nőként. Ugyanez igaz a kopasz, vagy extrém rövid hajú nőkre. A járókelőnek a figyelmét kevésbé vonják magukra pozitív értelemben. A kopasz fej ugyan megteszi, de inkább elrettentő jelleggel. (esetleg még egy apró kérdést fel lehet itt tenni, hogy lehet-e olyan jellegtelen női hajviseletről beszélni, ami kiválthatja a külön fejfedő viselését – a 15. vers alapján)

Az általános következtetés még egyszer, amit levontunk: a vallásos tevékenység során történő figyelemelvonást gátolja meg a rendelkezés, vagy, úgy, hogy taszít (beretválás), vagy úgy, hogy eltüntet, beleolvaszt a tömegbe. Mivel ez egy általános rendelkezés, ennek kiemelkedő eleme a haj területe, azonban értelem szerűen az öltözködés szolidságára is kell vonatkoztatnunk – a vallásos közegben.

Az angyalok miatt

Részben a fentebbi állítást csak feltételeztem, azonban, ha ennek szellemében magyarázunk, akkor mindennek az oka is nyilvánvaló lesz:
10. v.: „Ezért kötelessége az asszonynak, hogy a (természeti rendiség) hatalmi jelét viselje a fején az angyalok miatt.” „διὰ τοὺς ἀγγέλους.” De kik az angyalok? Az ösztönös értelmezés azt sugallja, hogy a középlényekre kell itt gondoljunk, azonban ez a megközelítés több okból is bajos. Az egyik az, hogy az angyalok emberekkel való párosodásának genezisi gondolatához vezet, ami, azt gondolom, a genezisi szövegbe belemagyarázás (egy másik alkalommal ezt részletesen kifejtem miért). A genezisi szövegben (Gen 6:2) “Isten fiai” kitétel szerepel. Ezt nem szükségszerűen kell a középlényekre értenünk. Éppúgy lehet az igaz emberekre is. Ezen túl tudjuk, hogy a középlények szellemi lények, akiknek nincsenek fizikai ösztönszerű meghatározottságaik (pl. nemi vágy) – legalábbis a skolasztika szerint így van. Ez a gondolkodás a Biblián túl Augustinusra alapoz, aki szerint egy démon nem részeges és nem parázna (fizikai bűnök), viszont hiú és csalárd (szellemi bűnök). Meglehetősen ésszerű kijelentés ez szellemi lények esetében. Azután, a másik probléma, hogy ha az angyalok helyén démonokat tételezünk fel, a következő: a démonok és a Sátán miatt Isten nem ír elő számunkra semmilyen kötelezettséget. Azt előírja, hogy hogyan óvakodjunk tőlük, meg ne tegyünk a kedvükre, azonban azt nem, hogy kifejezetten miattuk kell betartanunk valamiféle pozitív dolgot, mintha Isten vagy az egyház tartozna nekik, vagy félne tőlük (gondoljunk csak arra, hogy az egyház alapvetően a történelemben egy győzedelmes intézmény, de erről is majd később részletesebben – addigis: Zsolt 2:8; Dán 2:35:44; Zsid 10:13). A harmadik probléma pedig az, hogy még ha el is fogadjuk ezt az értelmezést, logikailag vajmi kevéssé teszi érthetővé a szakaszt. Egy fejfedő igen keveset takar egy olyan valaki számára, aki – a skolasztika szerint – még a gondolati képeket is képes érzékelni.

Tehát semmiképp sem visz minket előbbre ez az értelmezés. Ami hátra van az az, hogy a szót szó szerint küldöttként fordítjuk („a küldöttek miatt”), és a gyülekezeti vezetőket értjük alattuk (mint a Jel 2:1 stb.-ben: a hét gyülekezet küldötteinek pedig írd meg). Ez az értelmezés a fentebbi figyelemelterelés meggátolásával összhangban van, mivel a gyülekezeti vezetőknek figyelniük kell a gyülekezeti tagokra, és felelősségük is van irántuk.

A férfi viselete

Itt egy pár mondatot szóljunk arról is, hogy a szakasz a férfiak hajviseletéről mit mond. Azt, hogy a természet alapján a férfinak szégyen a hosszú haj, míg a nőnek fordítva, a rövid haj a szégyen, és a hosszú haj az ékesség. Ez a 14. vers egyébként az egyik fő vers, ami a természeti teológia létezéséről számol be – noha a természet szerinti igazságokat mi csak tökéletlenül láthatjuk meg, kivéve, amikor a Biblia kifejezetten megfogalmazza őket, ezért a természeti teológia és megérzések helyett inkább Isten törvényére kell hagyatkoznunk, mint mércére. Első olvasatra nem könnyű megérteni, hogy miként tükröződik a hajhossz a természetben. Kétféleképpen. Az egyik, hogy a férfiak hamarabb kopaszodnak. A másik, hogy a bizonyos időközönkénti hajnövekedés a nők esetében nagyobb ütemű. Természetes tehát a nagy hajtömeget a női nemhez, míg a kis hajtömeget a férfi nemhez kapcsolni pusztán biológiai vonatkozásban is, az esztétikai okoktól függetlenül. Ami ezen kívül a férfiakra vonatkozóan elhangzik, az a 7. vers, ami szerint a férfinek nem kell befednie a fejét.

A 7. és a 12. verset annak fényében kell olvasnunk, hogy egyrészt Isten korábban a nazíroknál (Num 6:5) megkívánta a haj növesztését, másrészt pl. a papok és főpap maga is fejfedőt viselt (Ex 39:28,30-31). Éktelen dolgot írt volna elő korábban Isten? Erre válaszul adhatnám azt, hogy itt férfi részről sincs egzakt előírás (hanem csak egy utalás a római kultúrára), azonban az egy kissé beleerőltetne egy koncepciót a szövegbe.

E helyett inkább azt mondom, hogy a nazíroknál nem a természettel való szembemenés volt a lényeg, hanem az érinthetetlenségük – később nekik is le kellett vágni a hajukat (Num 6:5,13,18). Ami a főpapi és papi fejfedőt illeti, amiatt kénytelen vagyok a férfiak fejfedését opciónak értelmezni, és nem tagadni, hogy a férfi fejfedőben és fejfedő nélkül is jelen lehet a prófétáláskor és a közösségi imádkozáskor, és az istentiszteleten (vesd össze ezt a következőkkel: kipa hagyomány – katolikus és zsidó; hugenotta viselet; a 16. szd.-ban még egyetemi sapkában prédikáltak sokszor a lelkészek; a MRE lelkészi öltözéke is tartalmaz süveget bizonyos körülmények között stb.). Azaz valószínűnek tartom, hogy a férfi rövidhaj, a hajhossz természeti kifejezése miatt kultúrán átívelően is érvényes, noha képlékeny, hogy pontosan hol végződik a rövid haj és hol kezdődik a hosszú. Míg a férfi fejfedő választható – noha a mi kultúránkban a tiszteletet fejezi ki a levétele, de elképzelhetőek nehéz helyzetek, pl. hideg téli imaházban van összejövetel. Sőt a liturgikus fejfedő még egyenesen nagy tiszteletre is utalhat.

ÖSSZEFOGLALÁS

Itt foglaljuk össze az eddigieket:

1.A leírt viseleti formák nem az élet egészére, hanem az élet közvetlenül vallásos területére vonatkoznak.

2.A hétköznapokra, az általános öltözködésre más szabályok vonatkoznak. (Deut 22:5; 1Kor 14:40; 1 Tim 2:8-10)

3.A leírtak a nőkre és férfiakra egyetemesen érvényesek, és nem csak házas férfiakra és nőkre vonatkoznak.

4.A teremtési rend jele a férfiaknál a relatíve rövid haj, fejfedővel vagy anélkül, míg a nőknél hosszú haj esetén az olyan fejfedő és öltözet, ami meggátolja a feltűnést, figyelemelvonást, és illetlenséget. Mai modern kulturális közegben talán az öltözet még hangsúlyosabb, mint a kendő, de ez nem vagy-vagy kérdés. Másodlagos jel lehet a nőietlen, rövid-kopasz haj.

5.Az “angyalok” küldöttekként értendő.

6.A szakaszban nincs szó nemek közötti teljes egyenlőségről.

Végezetül azt szögezném le egyfelől, hogy nem gondolom, hogy ez az egyedüli lehetséges értelmezés, de talán ez ad a legtöbb kérdésre elfogadható választ. Másfelől az se kerülje el a figyelmünket, hogy a szöveg hűséges értelmezése esetén az összes előfordulható variáció tartalmilag nagyon hasonló lesz, függetlenül attól, hogy konkrét kendőt írnak-e elő, vagy valami általánosabb öltözködési stílust, vagy magatartásformát (megjegyzem az nem fog szerepelni a megoldások között, hogy egyszerűen ignoráljuk a szakaszt).

2015-01-20 14:34