Rousas John Rushdoony (1916-2001) New York City-ben született nemrég érkezett örmény bevándorlók gyermekeként, akik az 1915-1916-os török mészárlás elől menekültek. Heteken belül a kaliforniai Kingsburgbe költöztek, ahol édesapja egy örmény nyelvű presbiteriánus egyházat alapított. Gyerekkorát a kingsburgi családi farmon töltötte, leszámítva egy időszakot, amikor apja Detroitban, Michiganben volt lelkész.

Rushdoony a kaliforniai Berkeley egyetemen tanult, ahol BA-t szerzett 1938-ban angol nyelv és irodalomból, majd 1940-ben MA-t pedagógiából. A Pacific School of Religion-t látogatta, mely egy kongregacionalista és metodista szeminárium [teológiai egyetem, illetve önálló intézményként működő teológiai fakultás, az USA-ban az összes vallási képzés ilyen keretben zajlik] volt a Berkeley kampuszhoz közel, ahol 1944-ben szintén végzett is. A következő évben a PCUSA egyház ordinálta [lelkésszé avatta], és misszionárius lett a soshone és paiute indiánok között a Duck Valley indián rezervátumban, Nevada egy távol eső régiójában nyolc és fél évig.

1953-ban Rushdoony lelkészi állást vállalt Santa Cruzban, Kaliforniában, egy óceán melletti kisvárosban. Otthagyta a PCUSA-t 1958-ban és csatlakozott az OPC-hez [Ortodox Presbiteriánus Egyház], melynek következtében egy másik santa cruzi gyülekezetbe ment. Ez idő alatt jelentette meg a By What Standard? című munkáját, amely Cornelius Van Til gondolatvilágát elemezte, aki amellett érvelt, hogy a keresztényeknek nem szabad a gondolkodásukat az autonóm emberi értelemre alapozniuk, hanem inkább tudatosan szentírási alapokra kell építeniük. Van Til vallástudományi [professor of religion] professzor volt, de Rushdoony kiterjesztette Van Til „preszuppozicionalista” gondolkodását az élet minden területére. Rushdoony írásai ezért nagyon széles spektrumot fognak át, mivel a szerzőjük vallotta, hogy az élet minden területét újra kell gondolni Isten Igéjének megfelelően. Ezek a területek többek között az alábbiak voltak a teológiai és bibliai tanulmányok mellett: történelem, oktatásügy, jog, természettudományok, filozófia, pszichológia, közgazdaságtan és ismeretelmélet.

Az 1950-es évek közepén Rushdoony felvett egy szilárd posztmillenista eszkatológiát, mely írásainak markánsan optimista karaktert kölcsönzött a továbbiakban. Santa cruzi lelkészi évei alatt adta ki az Intellectual Schizofrenia és a The Messianic Character of American Education című műveit. E két könyv nagy vihart kavart a keresztény iskolák állami ügyét illetően. Később az 1970-es és 80-as években, amikor a keresztény iskolák és otthonoktatás joga, illetve a szülők gyerekük oktatása feletti befolyása kihívások elé nézett, akkor Rushdoony gyakran jelent meg bírósági ügyek során az Egyesült Államokban, mint szakértő tanú egyházi, iskolai és szülői jogi ügyekben.

1962-ben Rushdoony visszavonult a teljes munkaidejű lelkészkedéstől, hogy kutató és író legyen, először a William Volker Fund alapítványnak, aztán az abból leszármazó cégnek, a Center for American Studies-nak mielőtt neki kezdett volna a The One and the Many című munkájának – alapítványi kutatás keretében. E könyv a trinitárius megközelítés szükségességét vizsgálta egy filozófiai feszültség esetén, mely a végső egység, és végső diverzitás között állhat fenn.

1965-ben Rushdoony megalapította Chalcedont, egy keresztény oktatásügyi agytrösztöt. Saját személyes havi hírlevelei idővel a Chalcedon Report elnevezésű havi magazinná nőtték ki magukat.

1974-ben jelent meg Rushdoony egyik utolsó nagy munkája, a Bibliai Törvény Alapjai (The Institutes of Biblical Law). E kötetben a bibliai törvény alkalmazhatósága mellett tört lándzsát. Eközben Rushdoony különbséget tett megigazulás – Isten igazzá tételének kijelentése, Krisztus elégtételének érdemei alapján, kegyelemből – és a megszentelődés között – amely a hívő ember növekedése a kegyelemben. Azt vallotta, hogy a megszentelődésnek minél inkább Isten Igéjének való megfelelés irányába kell zajlania. Szövetségteológusként Rushdoony vallotta, hogy az ó- és újszövetségnek egyaránt érvényben lévőnek kell lennie, kivéve ahol Krisztus személye és munkája egyértelműen fölülírta az ószövetséget. Rushdoony munkássága a biblia törvényről alapot vetett a teonómiának, avagy másként a teonomista (a teonómia szó szerint „Isten törvénye”) mozgalomnak, habár ő személy szerint ritkán használta ezt a fogalmat, inkább részesítette előnyben helyette a bibliai törvény vagy Isten törvénye szóhasználatot.

Rushdoony optimista eszkatológiája, a Krisztus Uralmába vetett hittel együtt, a van tili preszuppozicionalista apologetikával, továbbá legfőképp a bibliai törvény elfogadásával, megvetette az alapját annak, amit „keresztény rekonstrukciónak” nevezett el. Ez annak elgondolása, hogy a kereszténységnek nem csak az evangéliumban való személyes megújulást kell hirdetnie, hanem az is feladata, hogy Isten követelményeit hirdesse az élet minden területén: személyes, társadalmi, gazdasági és kulturális közegben. A „keresztény rekonstrukció” sosem volt szervezett mozgalom, hanem inkább a keresztény kötelesség egy perspektívája, ezt a fogalmat sokan használták, a jelentését különféleképpen értékelték ki.

A későbbi éveiben, Rushdoony sok művet írt, ezekből többet a mai napig nem adtak ki. De többek között megjelent számos bibliai kommentárja és két kötetben a rendszeres teológiája, a Systematic Theology.


forrás