bf390ce210030ad8976fbb_L__V374094996_SX200_

Az alábbi Rushdoony írás arra szolgál, hogy a posztmillenista eszkatológiát elhatárolja a biológiai evolúciós fejlődéstől. A cikk nem foglalkozik vele, de a posztmillenista jövőkép a szélsőségesen optimista szekuláris történelemszemlélettől is elhatárolható. A történelemben nincs automatikus fejlődés és javulás. A történelemben csak akkor lehet javulás, ha a keresztények elterjesztik nézeteiket az élet minden területén. Egy ilyen pozitív fokozatos változásról viszont, szerintünk, beszél az Írás. Tehát a cikk:

„Nemrégiben egy kiváló televíziós lelkész, akinek ennél tájékozottabbnak kellett volna lennie, leírta a posztmillenizmust a palettáról, mint a darwinizmus és az evolúciós szemlélet termékét, sőt, még a szociális evangéliummal is azonosította. Ezt a tévedést olyan gyakran emlegetik, hogy csak kevesen állnak meg, hogy leellenőrizzék, vajon tényleg helyes-e.

Mindenekelőtt, a posztmillenizmus sokkal korábbi, mint a darwinizmus, és már jelentős tényező volt a felfedezések korában is. Hakluyt „Voyages” (Utazások – a szerk.) című könyve érthetően kifejti, hogy milyen sok navigátort és felfedezőt befolyásolt a posztmillenizmusuk. E tan továbbá, részét képezte a reformációnak, a westminsteri hitvallás megfogalmazói közül is sokan egyet értettek vele, és Westminsteri Nagykátéban is megjelenik. A Darwinizmus jóval később jelent meg, és, ami azt illeti, inkább aláásta a posztmillenista nézetet.

Másodsorban, az evolucionizmus azért tudta aláásni a korábban domináns posztmillenista álláspontot, mert helyettesítette Isten totális gondviselését Darwin totális esély-elvével. A posztmillenizmus a Rm 8:28-at képviseli, nevezetesen, hogy Isten úgy rendezi a dolgokat, hogy akik őt szeretik, akik szándéka szerint cselekszenek, azoknak minden a javukra lesz. A világ Isten teremtése, és arra törekszik, hogy betöltse Isten céljait. Az evolúció úgy szemléli a világegyetemet, mint egy vak vadállatot, amely a saját vérében fürdik; ha bármi kifejlődik, az véletlenségből fejlődik ki. Az esély-elv lecseréli a predesztinációt, és teljes értelmetlenség váltja fel az Isten adta teljes jelentőség-teljességet. Az evolúciót elfogadó egyházak likvidálták a posztmillenizmust tanaik közül.

Harmadsorban, mivel Darwin után a világ elvesztette jelentőség teljességét, valamint, mert nem volt Isten, aki értelmet adott volna neki és kormányozta volna, az evolúcióban hívők lecserélték Istent és gondviselését az állammal és a szociális evangéliummal. A szociális evangélium a posztmillenizmus ellentéte. Ez úgy tekint az államra, mint az ember egyedüli gondviselésére, míg a posztmillenizmus felemelkedése éppen, hogy Isten gondviseléséről alkotott képet hozza a köztudatba.

Egyenlővé tenni az evolúciós hitet a posztmillenizmussal, olyan, mintha azonosítanánk a jót a rosszal. A jelentés erőteljes összezagyválását fejezi ki, valamint történelmet és a logikát értelmetlenséggé teszi.

Amint a kreacionizmus feléledt, úgy éledt fel vele együtt a posztmillenizmus is, mert minél inkább e világhoz tartozónak valljuk Isten kezét és gondviselését, az emberek annál inkább képesek lesznek megérteni a Rm 8:28 tanát, és minél szószerintibb értelemben vesznek majd olyan igéket, mint az Ézs 60:12: „De azok a népek és országok, amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak.” Az Írás kijelenti a mi Urunkról, hogy „Uralkodjék tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld széléig.” (Zsolt 72:8). Ez posztmillenizmus, és nem darwinizmus!

A posztmillenizmus szerint Isten, aki teremtette az eget és a földet, nem győzhető le, sem ember, sem a Sátán nem győzheti le. Elejétől a végéig bevallott célja be fog teljesülni, és semmi sem állhat ellen kezének. „A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.” (Zsolt 22:27-28 vagy 28-29). „Boruljon le előtte minden király, őt szolgálja minden nemzet!” (Zsolt 72:11). Hihet-e a keresztény ennél kevesebbet? A mi Istenünk a győzelem és üdvösség Istene.”


forrás: chalcedon.edu, vagy a „Roots of Reconstruction” c. gyűjtemény 116. o.