A liberálisabb hagyományokat is őrző református oktatásban a korai reformátorokon kívül a 20. szd.-ig nem sok ortodox teológussal lehet találkozni, jóllehet esetenként híresebb köztes alakok felmerülhetnek, mint Jonathan Edwards (18. szd.). A 20. szd-ban is jóformán csak Sebestyén Jenő fordul elő.  Éppen ezért nagyon hasznos és nagyon jól fog jönni az olvasónak is, hogy végre láthatja, amint egy magyar (református) teológus, Galambos Zoltán ajánl egy páratlan külföldi ortodox irodalomlistát. A felsorolt személyek általában az ortodox kálvinizmus képviselői. Ezt a teológiai korszakot nevezik protestáns skolasztikának is, mert metodológiai precizitás jellemzi. Az ekkoriban született művek elfogadták a Biblia szószerinti tévedhetetlenségét, és a mai könnyed munkáknál jóval nehezebben olvashatóak, de többször tartalmasabbak is.

A teljes Szentírással foglalkoztak, és annak egészét foglalták rendszerbe, nem helyettesítették egyik felét sem, pl. az egzisztencialista filozófiával. Ez az éra különösen nagy érték, mert a teológiai gondolkodást ekkor még nem fertőzte meg a korlátlan szubjektivizálás, romantizálás, pszichologizálás. (Míg ebben a korban a fejedelmek a lelkészeik segítségével határozták meg a politikájukat, addig mára a teológusok bölcselkedő bolondokká lettek, akiket a társadalom csak arra tart, hogy az emberek vallásos lelkületét vizsgálgassák vagy, hogy temetési szolgáltatásokat nyújtsanak.)

E listán lévő szerzők magnum opusaiban a mai teológusok nagy eséllyel minden lehetséges dogmatikai kérdésfelvetéssel találkozni fognak, mégpedig tudományos igényességgel, és átfogó, nem töredezett módon. Sajnos rengeteg belőlük a csak latinul hozzáférhető, de az internet korában már sok angol, német és holland nyelvű munkát is beszerezhet az ember, kiváltképpen Witsiustól, Turretinitől, Vitringától, Lampétől stb. Most jöjjön Nt. Galambos jellemzése:


“S ugyancsak emellett szól azon vaskos könyvek, tudós könyvek hosszú sora, melyeket sokszor nagy veszedelmek között hoztak haza nagynevű és ismeretlen elődök: amely könyvek legnagyobb része [1750-60-ig, 1795-ig] ezt a színtiszta, eredeti kálvinista, tehát az Isten által ihletett egész Bibliára felépült hitet és világnézetet vallja. Ezen jelesebb, ismertebb nevű írók közül íme itt közlünk le néhányat: Basilius, Damascenus, Bruinings, Buddeus, Bullinger, Bynaeus, Calmet, Chatelain, Clericus, Cocceius, Crotius, Dailé, Doederlein, Gerdes, Grotius, Heidegger, Knibbe, Lampe, J. Leusden, J. D. Michaelis, Mosheim, Pareus, Pictetus, Piscator, Reimarus, Saurin, Schelhornius, Schotanus, G. F. Seiler, Sibelius, Spanheim, Ch. Staehelin, Ch. Starke, Ch. Stockius, G. H. D. Stosch, C. Streso, D. de Superville, J. Tarnovius, Fr. Turretinus, Ursinus, Vitringa, Walch, J. H. Weiszenmeyer, Witsius, J. Chr. Wolfius. – Holland, német, svájci, stb. tudósok voltak ezek.

Mindmegannyi fényes csillag a hívő tudomány egén. Műveik legnagyobb része latin nyelven jelent meg. Tehát olvashatták azokat a tiszteletes és tudós apák, mert ők legalább két nyelvet beszéltek, mégpedig tökéletesen. A felsorolt írók műveinek aránylag sok példánya van meg még ma is a református főiskolák, középtanodák, egyházmegyék, egyes egyházak és privát egyének könyvtáraiban. Ezek a könyvek igen kis százalék kivételével mind a Sacrosancta Theológiával foglalkoznak. Legtöbb bennük a dogmatikai es exegetikai anyag, amely kettő a theológia legfőbb tudomány-ágának mondható. A komoly, s az egész bibliai tanítással harmóniában lévő építő olvasmányok, tudós és populáris kátémagyarázatok mellett megtalálható azonban a hit- és a tanvédelem is, amely itt felsorolt theológiai ágak a leggyengébbek ma a magyar nyelvű ref. irodalom területén. E Dogmatika populáris stílusa, kicsire szabott terjedelme, s a mai kiadási nehézségek miatt nem térhetünk ki tárgyilagosan a fenti írókra és műveikre; sem nem sorolhatjuk neveik mellé még azokét, akik szintén több-kevesebb hatással voltak a “keleti kálvinizmus” múltjára.

De azt határozottan állítjuk, hogy ezeknek áttanulmányozása nélkül nem tudják egészen megérteni, értékelni a mi múltunkat, a magyar kereszténység tisztulásának külső és belső processzusait. Ezért kellene legelső sorban velük kapcsolatban komoly tanulmány tárgyáva tenni a mi reformátorainkat, hogy így megismerve az ő tudományukat, világnézetüket, igazi hitüket: megtalálhassuk azt a titkos erőt, mely képes volt akkor falvakat, városokat odakényszeríteni az élő vizek kútforrásaihoz. Ennek a titoknak megoldása adja meg majd a feleletet arra a kérdésre is, hogy miért hódítanak annyi eredménnyel még a falusi gazdáink és munkásaink között is a szekták, s hogy miért nem kellett a múltban éppolyan kevéssé, mint a jelenben is a magyarnak: a mindenféle-fajta amerikai, meg angol, vagy német metodizmus, agyontapasztaló szubjektivizmus, elvtelen, vizenyős kereszténység, a mindenáron hinni és téríteni és megmisszionálni akaró: teológiailag iskolázatlan, vagy (ami még rosszabb) félig képzett atyafiak sokszor jobb sorsra érdemes erőlködése?

Egy az egyházi törvényeink értelmében, “iskolázatlan és papi szolgálatra nem alkalmas” baptista prédikátor sokszor több eredményt ér el a leghíresebb és legtekintélyesebb szónoklelkészek hívei, tehát a mi reformátusaink között, tehát az “alkalmas” lelkész a gyülekezetében, mint megfordítva. És miért? Mert a baptista-prédikátor a ma szűrőjén át eresztve adja azt az egységes igazságot (kivéve a predesztináció, meg a keresztséget, néhány csekély jelentőségű mellék eltérés mellett), amelyet Komáromi Csipkés, meg a Méliuszok hirdettek és vallottak és éltek.”

A szerző mondanivalójának lényege, hogy a ortodoxia precíz és magasszintű irodalma töltené be a fejlettebb hitű templomba járó nép lelki igényeit. A színvonaltalan, érzelgősködő, csak tapasztalattal foglalkozó teológia, széles körben képtelen hatni. A modern angolszász felekezeti mintájú, kevésbé formális prédikátorok pedig azért működnek olyan hatékonyan, mert a régiek organikusságára és alaposságára hagyatkoznak, de aktualitással, és a teljes Biblia összefüggéseit elemezve, nem pedig mindig csak egy-egy példázatot, vagy logiont kiragadva, önmagában, világi/filozófiai szellemiségnek megfelelően magyarázva.


forrás: Galambos jegyzete Wijnand Heyns: Manual of the Reformed Doctrine c. művéhez