NY-gun-bust-AP-photo-300x199

(A cikk szerzője William O. Einwechter rekonstrukcionista teológus – a pontos forrást lásd a cikk végén; a kiemelések tőlem származnak)

 

„Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbűn miatta.Ha reá sütött a nap, vérbűn van miatta…” 2Móz 22:2-3 Károli

„Ha a tolvajt betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak. De ha ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít…” 2Móz 22:1-2 RUF

A fegyvertartási jog körüli vita mögött az önvédelem kérdése áll. Az állampolgárok tarthatnak fegyvert, hogy vadásszanak, vagy, hogy sportlövészek legyenek, azonban a fegyvertartás elsődleges oka mégiscsak a bűnözőkkel és a zsarnoki rezsimmel szemben való védekezés.

Ezért bármelyik bibliai szöveg, ami az önvédelmi joggal foglalkozik, központi szereppel bír annak meghatározásában, hogy szabad-e fegyvert tartani Isten törvénye szerint. A talán legfontosabb textus a fegyvertartás kapcsán a 2Móz 22:2-3.

E hely a Pentateukosz „Szövetség könyvének” nevezett részében fordul elő (Ex 21-23). A Szövetség könyve követi a tíz parancsolat kijelentéseit, és konkrétan alkalmazza azok tartalmát mégpedig „rendeletek és ítéletek” formájában.

Az Ex 22:2-3 kontextusa a lopás és a jóvátétel. Azon túl, hogy lopásról van szó, egy házba éppen betörő tolvaj képe van előttünk. A törvény alapján az ügy kimenetele kétféle lehet.

Az egyik, hogy a tolvajt tetten érik betörés közben, azaz, miközben a tetőn, ablakon, vagy ajtón keresztül éppen be akar jutni egy éjjeli órában. Az eset erőszakos behatolás egy házban, vagy birtokra, amit a tulajdonos észrevesz. Majd ezt követően úgy reagál erre a riasztó és fenyegető helyzetre (mivel az éj kellős közepén nem lehet beazonosítani a betörő szándékát, kilétét és fegyvereit sem), hogy megöli a betörőt, feltehetőleg valamilyenfajta fegyverrel. Isten törvényének határozata alapján, ilyen körülmények mellett a tulajdonos ártatlannak számít és mentes minden vádtól, és teljesen jogosan használt halálos erőt saját maga és családjának védelme céljából.

A második esetben mások a körülmények. Ekkor a betörés nappal történik, amikor a tulaj feltehetően meg tudja állapítani a behatoló szándékait, sőt még azt is látja, hogy az betörő fegyvertelen, és nem életveszélyes, hanem csak egy egyszerű tolvaj. Azonban mégis mindennek ellenére megöli. Ebben az esetben már viszont a halálos erőt alkalmazó tulaj bűnösnek számít. Mivel tette nem önvédelem volt (hiszen nem támadták meg, és nem is fenyegették meg), hanem egyszerűen a brutalitás megnyilvánulása egy fegyvertelen ember ellen, aki csak el akart tulajdonítani valamit. A tolvajlásért járó büntetés a jóvátétel, nem pedig a kivégzés. Így ebben az esetben, aholis jogosulatlan ölésről van szó, gyilkossággal állunk szemben, ami már kivégzéssel büntetendő. Isten törvénye lehetővé teszi az élet védelmét, még halálos erővel is, azonban nem hagyja jóvá a magántulajdon védelmét ugyanolyan halálos erővel.

Fontos megjegyezni, hogy az itt bemutatott esetben a tolvaj elhalálozott. Ezért ez az eseti törvény jogos alkalmazása a hatodik parancsolatnak „ne ölj”. Következésképpen a bibliai törvény önvédelem törvénye felhatalmaz bennünket, hogy megvédjük magunkat az Istent, Isten törvényét és felebarátaikat gyűlölő bűnös emberekkel szemben.

Feltételezhetjük, hogy akik fegyverekkel vagy testi károkozással fenyegetnek minket nem becsülik az Isten által nekünk adott életet, ezért megvédhetjük magunkat az ilyen gonosztevőkkel szemben, akár az ölésig elmenően is.

Összefoglalásul nézzük meg az Ex 22:2-3 önvédelmi jogra vonatkozó következményeit.

1.Ez az eseti törvény lefekteti a jogos önvédelemhez való jogot. Isten törvénye megengedi, hogy megvédjük magunkat és családunkat. Ez az önvédelem jelentheti adott esetben halálos erő alkalmazását is, és ennél fogva feltételezi a fegyverek használatát.

2.Ha valaki nem bűnös egy betörő megölése miatt, amire azért lett feljogosítva, mert a betörő esetleg felfegyverzett lehet, vagy komoly fenyegetést jelenthet rá és családjára nézve, akkor mennyivel inkább indokolt Isten törvénye alapján önvédelmet alkalmazni egy nyilvánvalóan felfegyverzett támadó ellen, aki konkrét testi fenyegetést jelent nekünk.

3.Az elsődleges felelősségünk az erőszakos támadások elleni védekezés esetében személyes felelősség. Magunk és családunk életének megvédése leginkább egyéni felelősség, és nem közösségi, vagy kormányzati felelősség. (Tartsuk észben, hogy Izraelben nem volt állandó rendőrség vagy katonaság. Izrael felfegyverkező férfijai, a vezetőik irányítása alatt voltak a katonaság és a rendőrség.) (ebből persze nem következik, hogy nem célszerű használni a modern társadalmakban állandó fegyveres szervezeteket, azonban az következik belőle, hogy a civil megtámogathatja a rendőri egységet, vagy akkor, ha attól arra felkérést kap, vagy egyszerűen amikor felebarátilag segítenie kell neki – a ford.) Tény, hogy szeretnünk kell felebarátainkat, és meg kell védenünk őket, amikor csak lehetséges. De a védelem első vonala mindig az az ember, aki kész minden elérhető erőt mozgósítani annak érdekében, hogy megvédje a saját és mindazok életét, akikért felelősséggel tartozik (pl. a családját). Ez természetesen azt jelenti, hogy úgy kell felfegyverezve lennie, hogy minden lehetséges fenyegetéssel szembe tudjon nézni. Napjainkban ez azt kívánja, hogy az állampolgár lőfegyverrel legyen felfegyverkezve.

4.Minden fegyver megengedhető az önvédelem céljára. Az eseti törvény nem mondja, hogy a tulaj bűnös, ha kardot használ, de ártatlan, ha bunkósbotot használ. Ez az ügy nem a fegyvertípusokról szól, hanem az önvédelem jogáról. Isten törvénye nem szabályozza erőltetett módon, hogy mely fegyverek elfogadhatóak önvédelem céljára, és melyek nem azok. Nincsen olyan bibliai törvény, ami korlátozná az állampolgárokat, hogy milyen önvédelmi fegyverekhez lehet hozzáférésük. Ezért viszont korlátozni az állampolgár jogait a halálos fegyvereket illetően (a gyakorlatban ez lőfegyvert jelent), annyit jelent, hogy az önvédelmi jogait korlátozzuk. A lőfegyver-korlátozási törvények (gun control –amerikai politikai szituációhoz kapcsolódó téma, ami arról szól, hogy jól van-e így, hogy az amerikai polgárok meglehetősen könnyen férnek hozzá lőfegyverekhez – a ford.) önvédelmet korlátozó törvények. Ki akarná korlátozni az egyén önvédelmi jogát, hacsak nem a zsarnokok és a bűnözők?

5.Ezen eseti törvény alkalmazása rendkívül nagy elrettentő hatással bír. Elvégre eszerint még az egyszerű polgár is fel van hatalmazva arra, hogy ha kell, akkor elintézze a betörőket!

6.Ez az eseti törvény korlátozza is az egyén önvédelmi fegyverhasználatát. Nagyon óvatosnak kell lenni, nehogy halálos erőt alkalmazzon akkor, amikor az nem megengedett. Ha ennek ellenére mégis úgy tesz, akkor a saját életével fizet.

 

A cikk eredetileg a The Christian Statesman, vol. 140, no. 1, januári számában jelent meg.

1997. Február”

( http://darashpress.com/articles/biblical-law-and-self-defense )