A bevezetőnkben olvasható az oldal célja, és szellemisége. Ezt megismételjük röviden összefoglalva, most egy külön posztban, mivel úgy tűnik némelyek félreértenek egy-két dolgot.
Először is, mint az oldal címe is mutatja, igyekszünk a társadalmat és egyes szakmákat is befolyásoló cikkeket közreadni, pl. jogelmélettel, politikával, társadalommal foglalkozó cikkeket. Ezek nem szakcikkek, ezeknek a felsorolt ágaknak a teológiai határterületeivel foglalkoznak. Némelyik ilyen írás rekonstrukcionista (Rushdoony, North, DeMar és mások), mások egyszerűen a teológia egy szegletével foglalkoznak, Isten törvényével, a teonómiát magyarázzák – ez csak egy cikkely a rendszeres teológiából. Megint más cikkek egyszerűen a kereszténység (protestantizmus, de még inkább a kálvinizmus) társadalmi helyzetét alapozzák meg és terjesztik, mint pl. Sebestyén Jenő és Abraham Kuyper tették a 20. század első felében. (Ezt a három fő irányzatot más egyéb kisebb ágazatokkal együtt közösen nevezhetjük domíniumteológiának.)
Azonban nem engedhetjük meg, hogy kizárólag ilyen etikai, törvényi vonalon mozogjuk (a magyar protestáns teológiai élet helyzete miatt), ezért általános teológiai és apologetikai írások is a profilunk részét képezik. Ezekben a történelmi kálvinizmust, az ortodox kálvinizmust képviseljük (ebbe beletartoznak a kálvinizmus teonomista, vagy teonomista vonatkozású részei, szerzői is, amelyeket értelemszerűen igyekszünk kidomborítani), de nem kálvinista szerzőktől is jelenhetnek meg dolgok, ha nem kritizálják a kálvinizmust az adott írásukban. Továbbá olyan tanokkal is fokozottan foglalkozunk, amelyek nem divatosak a mai eltorzult és elnőiesedett kereszténységben. (Ennek okait lásd összefoglalva: David Murrow: Why men hate going to church c. könyvében, magyarul is megjelent.)

Ezen túl külön hangsúlyozzuk továbbá a kálvinizmuson belül a kálvinista (partikuláris) baptizmus jelentőségét, hitvallásait. Ezt a témát annál is inkább nem fogjuk elhanyagolni, hogy Magyarországon az egyedüli kálvinista baptizmust is népszerűsítő teológiai portál vagyunk, továbbá a külföldi rekonstrukcionista mozgalmon belül (illetve tágabban: a teonomizmust elfogadó gyülekezeteken belül) is kisebbségben vannak a kálvinista baptisták.

Külön nem mindig jelezzük, hogy mikor melyik cikk melyik fentebbi kategóriába tartozik, bízunk benne, hogy az olvasók ezt felismerik maguk is, vagy ha nem, rákérdeznek.
Ami pedig a katolicizmus irányzatainak kirekesztését, azok álkeresztény, szektás mivoltának bemutatását illeti (lsd. fogalomtárban), ez a magyar hagyományok miatt nálunk újdonságként hat olykor, ehhez magyarázatot kell fűznünk. Ez egyáltalán nem rekonstrukcionista, vagy domíniumteológiai sajátos vonás, hanem általános, alapvető és széles körben elfogadott tény az általános ortodox/konfesszionális/történelmi kálvinizmuson belül. Sőt nem csak itt, hanem még az ortodox lutheranizmuson (pl. Missouri Zsinat stb.) és egyéb hasonló felekezeteken belül is így van.
Alább megtekinthet az olvasó egy videót, amelyen Rev. R. C. Sproul (nagy missziós szervezetet vezet) – maga egy “egyszerű” ortodox kálvinista – kijelenti, hogy a központi protestáns tantételek tagadása a megigazulásról kárhozatot von maga után. Az implikáció adott: ilyen formán a különféle nyugati és keleti katolikus felekezetek a kárhozatot irányozzák meg célként (hiszen azok a cselekedetek és szentségek általi üdvösséget hirdetik).
https://www.youtube.com/watch?v=FHnl_DQMxSI

Végül annyit jegyeznénk meg, hogy ez a megkülönböztetés az ortodox protestantizmus és mindenféle katolicizmus között nem érvényteleníti a felebaráti kötelezettségeinket, viszont akár tetszik, akár nem, (hit)testvérközösségről nem lehet beszélni, csak mert a szentháromságtan tan megegyezik.