“Ha meg akarsz nyerni egy vitát, akkor le kell menned egészen a tárgyalt alapfogalmak gyökeréhez. Először azt mondták nekünk, hogy a homoszexuálisok így születtek, akárcsak a heteroszexuálisok, akik az ellenkező nemre vágynak. Sok tudományos projekt tűzte ki célul, hogy egy nemi irányultságot megszabó genetikai elemet találjanak, de végül egyik eredmény sem lett perdöntő. És még ha lenne is egy ilyen gén, az még akkor sem jelentené, hogy az adott magatartásforma normális, vagy éppen erkölcsös.

Vannak férfiak és nők. Az olyan emberek, akik azonos nemű szexualitásban vesznek részt, attól még nem válnak egy új szexuális kategóriává. Nincsen harmadik nem. Ugyanez igaz azokra az emberekre, akik transzneműként, transzgenderként azonosítják magukat. Ez csak egy erőltetett kategória. Ezek a új nemi és szexuális kategóriák társadalmi konstrukciók.

A genetika hogyan magyarázhatja a biszexualitást? Hol vannak a genetikai elemek a férfiaknál, akik nőként “azonosítják” magukat? És azoknál a nőknél, akik férfiként “azonosítják” magukat? A helyzet az, hogy ezeknek a jelenségeknek nincs genetikai jelölője.

A Facebookon 56 nemi kategória választható ki. Most higgyük azt, hogy mind az 56-nak genetikai alapja van? Valójában, egyszerűen az emberek csak eldöntik, hogy melyikkel azonosulnak az 56-ból. Erre azt mondom, hogy “és akkor mi van”? Mindenki úgy azonosítja magát, ahogy akarja. Ez a joguk, még akkor is, ha irracionális a döntésük, azonban arra nincsen joguk, hogy a törvénnyel kényszerítsenek másokat, hogy fogadják el fikciójukat.

Egy Broadway darabban, amit meg is filmesítettek (“Arsenic and Old Lace”) “Teddy” azt hitte magáról, hogy ő Theodore Roosevelt. “Minden alkalommal, amikor Teddy lépcsőhöz megy, elkiáltja magát, hogy ‘Roham!’ és rohamos léptekkel veszi a fokokat, Rooseveltet utánozva.” Egy bizonyos szintig eltűrték Teddyt, de senkit sem kényszerítettek, hogy elfogadja a képzelgését valóságnak.

Ráadásul, ha valamire van egy genetikai magyarázat, az még nem jelenti, hogy bizonyos magatartásformák normálissá, vagy erkölcsileg elfogadhatóvá válnak. Például tételezzük fel, hogy az aggressziónak van egy genetikai eredője:

“Úgy tűnik, néhányunk egyszerűen csak rossznak születik. A tudósok szerint ők annak a peremén vannak, hogy genetikai és biokémiai rendellenességeket adjanak le magukból, melyek erőszakra késztetik a hordozójukat. Egy cikknek a Tudományos XY Magazinban… a következő volt a főcíme: Bizonyítékot találtak a lehetséges aggresszió-génre”

Két tudós rájött, hogy a “megerőszakolás természetes, biológiai jelenség, mely a férfiak evolúciós szaporodási vágyából ered.”

Tehát fogadjuk el az agresszív magatartásformát és az erőszaktételt, csak mert van biológiai vagy evolúciós okuk? Természetesen nem. De miért nem? Azért, mert vannak bizonyos morális alapelvek, melyeket nem lehet elhagyni, még akkor sem, ha nem tudunk magyarázatot adni rájuk. Mi az erkölcsi értékek forrása? Miért érvényesek bizonyos esetekre, míg más esetekre meg nem?

A pedofilok úgy érvelnek, hogy ők “így születtek”, hogy az agyuk máshogy működik. Ezt hogyan cáfolhatná meg bárki is? De ezért most el kellene fogadnunk olyan embereket, akik kisgyerekekhez vonzódnak szexuálisan? Az, hogy így éreznek, azt nem lehet büntetni, de egy efféle magatartásformát már igen. Miért?

Azért mert a szexuális aktus nem közmegegyezésen alapul? Közmegegyezés esetén más volna a helyzet? A materialisták előfeltevései alapján nincsenek erkölcsi törvények. Ha a megerőszakolás része az evolúciónak, és ha az evolúciós folyamat juttatott el minket a fejlődésnek erre a pontjára, akkor milyen alapon kriminalizáljuk az erőszaktételt?

Még akkor is, ha valaki azt mondja, hogy nem tudja megváltoztatni a szexuális vágyait, az még akkor sem jelenti, hogy a szexuális vágyai erkölcsileg igazolhatók. Ez a vita lényege. Mint nemzet elfelejtettünk a fogalmak gyökerénél gondolkodni.

Rosaria Champagne Butterfield “rezidens angol professzor volt a Syracuse Egyetemen, minden kereszténységgel kapcsolatos dolog iránt szkeptikus, komoly leszbikus kapcsolatban volt. Az akadémiai specialitása a Queer elmélet volt, ez a posztmodern verziója a leszbikus és homoszexuális tanulmányoknak. Azonban ma már négy gyermek anyja, háztartást vezet, és felesége egy presbiteriánus lelkésznek, akit Kentnek hívnak. Durhamben, Észak-Karolinában élnek.”

Mi változott? Egy Ken Smith nevű lelkész írt neki egy válaszreakciót az egyik helyi újságban a cikkére. Ken Smith akkor a Syracuse [Szirakúza, Szirakúzai] Reformált Presbiteriánus Egyháznak volt a lelkésze.

“Kedves és érdeklődő levél volt. Ken Smith bátorított, hogy fedezzem fel a kérdéseket, amiket csodálok: hogy jutottál el az értelmeseidre? Honnan tudod, hogy igazad van? Hiszel Istenben? Kent nem érvelt a cikkem ellen; hanem inkább arra kért hogy védjem meg az alapvetéseimet, amelyeket használtam. Nem tudtam, hogy hogyan válaszoljak erre, ezért eldobtam.”

“Később aztán aznap éjjel kihalásztam a kukából és visszaraktam az asztalomra, ahol egy hétig várakozott, kikezdte a világnézetemet és bizonyos kérdések megválaszolását követelte. Posztmodern értelmiségiként, a történelmi materialista világnézettel közelítettem meg a dolgokat, de a kereszténység természetfeletti világnézet. Ken levele megrengette a kutatási projektemet anélkül, hogy tudta volna.”

Mikor hallottál róla utoljára, hogy valaki úgy magyarázta volna az azonos nemű szexualitást és a transzneműséget, illetve a többi 50 nemi azonosítót, hogy azok bizonyítatlanul elfogadnak és feltételeznek egy olyan önkényes világnézetet, amely kikényszeríti az egyetértést a szexuális abnormalitással?

Itt az idő, hogy abbahagyjuk az egyéni jogokkal, a társulás szabadságával és a szabadságjogokkal való érvelést, és támadjuk meg azokat a bizonyítatlan előfeltevéseket, amelyek miatt felrúgták az Isten jellemén alapuló erkölcsi világrendet. Mára az ember vált az új istenné az államon keresztül. Nem kell sokat találgatni, hogy egy ilyen feje tetejére állított világrend hová vezet.


forrás