miracles-of-jesus-water-wine

A csodák szempontjából két helyről érkezik egyszerre félrevezető támadás a keresztyén ortodoxia felé: az egyik a karizmatikus vonal, akik szinte folyamatosan „csodákat” akarnak kierőszakolni Istentől, miközben a sok hamis csodával/csodavárással kifacsarják az Igét, és sajnos az álcsodákkal „felültetnek” rengeteg olyan embert, akik hite nem egészséges, hanem úgynevezett csodahit-így biblikus kapcsolatuk nem lesz az Úrral.

A támadások érkeznek másfelől a neo-ortodoxia és a magas-kritika részéről. Ők azzal magyarázzák a mai világban a csodák hiányát, hogy a Szentírásban történt különleges események azért nem történnek ma, mert a biblikus időkben sem történtek valójában, csupán a szentírók öltöztették fel „mítoszokkal” Mózes/Illés/Jézus és az apostolok tetteit. Tagadják az Ige tévedhetetlenségét, tagadják Jézus erejét és tagadják az ortodoxia és a biblikus igemagyarázat legitimitását.

Ezen két félrevezetést igyekszik helyretenni az alábbi írás, és igei alapon felmutatni a bibliai csodák megszűnésének okát.

Évszázadok óta felmerülő kérdés, hogy várhat-e az adott kor embere még csodára Istentől? Kálvinnak határozott álláspontja volt erről a kérdésről, mondván, hogy „Orcátlanul cselekszik azt is, hogy tőlünk csodákat követelnek. Mert nem valami új evangéliumot ütöttünk össze, csak azt tartjuk fönn, amelynek bizonyságára szolgál minden csoda, amelyet Krisztus és az apostolok tettek. De nekik az a különös előnyük van fölöttünk, hogy mind e mai napig szakadatlan csodákkal erősíthetik hitüket. Pedig hát oly csodákra hivatkoznak, amelyek minden lelket, még a különben nyugodt is, ingadozásra birhatnak; annyira izléstelenek, nevetségesek, hiábavalók és hazugok.” Írja az Institutio előszavában azért, mert a Római Katolikus Egyház a saját „csodáival” akarta nyilvánvalóvá tenni azt, hogy ők az egyedüli legitim hirdetői és értelmezői az evangéliumnak, mivel jelek és csodák kísérik tevékenységüket, míg ilyet a reformátorok nem mutattak fel, így tanításuk nem Istentől való [erről később].

A karizmatikus mozgalmak [legerősebben a harmadik hullámuk] azt tanítják, hogy a karizmák [és csodák] erejével az örömhír terjesztése hatékonyabb a hagyományos szesszacionista [csodás karizmák megszűnését valló] evangelizációnál, amely kizárólag csak az igehirdetésre támaszkodik. Jogos-e ezen állításuk, vagy csak az emberek megtévesztése, megvezetése az egész „csodavárás” ezen mozgalmakban és gyülekezetekben? Várhat-e a XXI. század embere csodákat Istentől, vagy ezek elmúltak az apostoli korral? Ehhez kapcsolódik a másik fontos kérdés: tud-e a sátán csodákat tenni? Van-e ereje és képessége hozzá?

1. A csoda definíciója

A legnagyobb probléma, hogy a „csodák”/”csodás karizmák” rajongói még maguk sem mernek egyértelmű definíciót adni arra, hogy mik is a csodák.

a. A csodák megközelítése

– néhányan azt állítják, hogy minden meghallgatott ima egy csoda
– mások minden természetfeletti eseményt ide kapcsolnak [pl. egy ember újjászületése is csoda]
– megint mások azt tartják: bármi „csodálatos” dolog egy csoda, pl. egy kisgyermek születése. Viszont ebben semmi csodálatos, különleges nincs. Mindennap gyermekek tízezrei születnek, teljesen általános dolog. Ezek nem különleges események, viszont a Biblia arról tanúskodik, hogy a csodák, csodás események „különlegesek”.

b. A csodák bibliai korszakai

Bármilyen meglepően hangzik ez az olvasó számára, a Szentírás nincs „kitömve” csodákkal. Mindössze 3 rövid, pár évtizedes korszak az, amiben csodák történtek: Mózes, Illés és Jézus és az apostolok kora. Ezeken kívül „hiányoznak” a csodák, nem történnek naponta/évente, ekkor viszont koncentráltan.

c. Exegetikai megközelítés

Fontos megjegyeznünk azt is, hogy maga a „csoda” szó sosem fordul elő a Szentírásban. Ráncolhatja a homlokát ismét sok olvasó, és elkezdhet igehelyekkel dobálózni akár a Károli fordítást, akár a King James Versiont előszedve, és idézve, hogy hol fordul elő az a szó, hogy „csoda” [wonder]. Az exegéták és hittudósok azonban egyből visszadobják a labdát, mondván: az eredeti szövegben nincs egy szó sem, ami azt jelentené, hogy „csoda” [miracle]. Ezt 3 külön szóval jellemzi a görög: jel [σημεῖον], erő [δύναμις], „csoda” [τέρας] [megj.: az angol két szót használ a csodára: miracle-ez az általunk is vizsgált isteni beavatkozás, a természet erők megváltoztatása. A másik a wonder-ez általános értelemben vett, nem különleges csoda, mint pl. a fentebb említett gyermekszületés, e felsorolásban erre gondol a görög τέρας alatt].

De miért jellemzik inkább „jel”-ként az isteni csodákat? Mert a jel [sign, σημεῖον] valamire mutat, valamit mindig jelez. A szó is ezt jelöli, mind a magyarban [JELez], mind az angolban [SIGNifies]. Felmerül a kérdés: mire akarnak mutatni a jelek, erők, csodák [wonders]?

2. Mire utalnak a bibliai jelek?

a. Először is meg kell vizsgálnunk, hogy miért történtek ezek a különleges események. Erre is megkapjuk a választ az Igéből, mikor Nikodémus meglátogatta Jézust: „Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentôl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” [Jn 3:2] Ez volt a lényeg. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy aki természetfeletti csodákat [miracles] tesz, az Istentől van, hiszen Mózest is és Illést is ezek legitimizálták. Maga Jézus is erről tanúskodik, mikor kijelenti, hogy ne annak higgyenek, mit mond, hanem amiket tesz: „Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ô benne vagyok.” [Jn 10:38]

b. Isten szavának abszolút igazságát, azt, hogy ezek a revelációk valóban Tőle jöttek, csodák hitelesítették: „Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erôs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törôdünk ily nagy idvességgel? A melyet, miután kezdetben hirdetett az ùr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erôkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ô akarata szerint.” [Zsid 2:1-4]

De mi mindezzel a probléma? Ha a Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy Isten revelációjának apostolát jelek és csodák hitelesítették, akkor, ha valaki csodát tesz, de mégsem Isten kinyilatkoztatását hordozza, azt hogyan különböztetjük meg az igaz apostoltól? Ha az apostolokon kívül más is tudna csodát tenni, aki nem Isten embere, akkor a Szentírás kijelentése semmit nem bizonyítana!

c. Mózes és az Exodus. Mikor Isten égő csipkebokor formájában megjelent Mózesnek és Jahve visszaküldte a néphez és a fáraohoz, akkor Mózes első kérdése az volt: Honnan tudják majd, hogy Te szóltál hozzám? Hiszen alapból senki nem hitt volna Mózesnek, bolondnak gondolták volna, ha azzal megy vissza, hogy egy bokor szólt hozzá. De Isten csodákkal hitelesítette Mózest [lepra, bot] Ex 4:1-8

d. Erre hivatkozva gyártott több száz „csodát” a reformáció előtt és alatt [illetve teszi a mai napig] a Római Katolikus Egyház. A XVI. században a pápisták ezzel érveltek a reformátorokkal szemben, mint fentebb is írtuk, mert a saját „csodáival” akarta nyilvánvalóvá tenni azt, hogy ők az egyedüli legitim hirdetői és értelmezői az evangéliumnak, mivel jelek és csodák kísérik tevékenységüket, míg ilyet a reformátorok nem mutattak fel, így tanításuk nem Istentől való. Megkérdezték Luthertől is: hol vannak a ti csodáitok? Hogyan hitelesíti Isten a ti magyarázatotokat, ha nem ad mellé csodákat? Mit feleltek erre a reformátorok? Vannak csodáink, amik az igazunkat bizonyítják. Tele van velük az Újszövetség.

Bárki várhat ma is bibliai csodákra, de csak azoknak volt hatalmuk igazi csodákat tenni, akik Isten közvetlen kinyilatkoztatását adták tovább. Ezért értelmetlen[ek] és veszélyes[ek] az[ok] a csoportosulás[ok]/azok az emberek, akik apostoli csodákra várnak, ezzel akarják hitelesíteni magukat és érvényben tartani a Mk 16:16-18-at, bár ők maguk nem apostolok! [lsd. pl. a Vineyard hullám, karizmatikusok, pápisták stb.] Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem történhet több, isteni, különleges csoda, hiszen nem rohangálnak körülöttünk Mózesek, Illések vagy apostolok, hogy átadják nekünk Isten új üzenetét.

3. A csodák kétféle meghatározása

Beszélhetünk tehát egyfelől a csodák „tágabb” definíciójáról: ez esetben Isten különleges cselekedeteket tesz a hívő ember életében: meghallgatja az imáikat vagy megváltoztatja az életét, ad nekik gyermeket. Ezt senki sem vitatja/tagadja, de nem „csodák” ezek a Szentírás szerint.

Másfelől a csodák „szűkebb” értelmezése szerint: a csoda egy különleges cselekedet, melyet Isten erejével tesz azonnal valaki, szembemegy a természet törvényeivel és csakis Isten/Isten által tudja megtenni. Ilyen pl. a holtak feltámasztása vagy a semmiből alkotni valamit. Ez a „csoda” [miracle] bibliai definíciója.

Legtöbben, akik hiszik azt, hogy csodák még vannak és várják is azokat szinte SOSEM a bibliai értelemben vett csodára gondolnak [kivéve néhány szélsőséges esetet]. De azok a hamis egyházak és tanítók, akik „csodákat” tesznek, SOHA nem tudtak igazolt módon amputált lábat újranöveszteni [nem a bénákat meggyógyító és a „rövid lábúakat” meghosszabbító sarlatánokra kell itt gondolni, ezeket több százszor leleplezték már], SOHA nem tudtak hullamerev holtat feltámasztani a halálból! Látott már valaki ilyet?

Meg kell jegyezzük, hogy nem azért nem tudják ezt megtenni, mert Isten nem cselekszik ma a világban, sem nem azért, mert a Lélek nem lenne képes rá. Nem az a kérdés, hogy Isten tudna-e csodát tenni, hanem az, hogy tesz-e ma még bibliai csodákat? Jön-e valaki, aki a vizet borrá tudja változtatni? Vagy lebegteti a fejszét a vízen? Amiket ma „csodáknak” neveznek, vagy amikre várnak, azok nem olyan csodák, melyeket csak Isten tudna megtenni. Isten szuverén, meghallgatja az imádságunkat, képes ezáltal gyógyítani, segíteni, vezetni, de ezt nem úgy teszi, mint az Ó vagy Újszövetség korában tette!

Összegzésül elmondhatjuk: Isten ma is cselekszik a világban. Hatalma van meghallgatni az imákat, véghez vinni sok „csodát” tágabb értelemben. De szűkebb értelmű csodát várni: azonnali gyógyulás, végtagvisszanövés, holtak feltámasztása, méregimmunitás, víz borrá változtatása, a csodás karizmák [nyelveken szólás, bibliai prófétálás, kézrátételes gyógyulások stb.], sem igei alapon, sem történelmi alapon nem lehet. Veszélyesek, megtévesztők, már-már a sátán munkáját végrehajtók azok, akik ezekkel kérkednek, ezek által akarnak maguknak legitimitást kicsikarni és ezeket helyezik az Ige elé. Hiszen láthattuk, hogy a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy miért adattak a csodák. Új kinyilatkoztatást pedig már senki ne várjon. [Jel 22:18-19]