Martin Bucer, mint kontinentális reformátor jó kapcsolatot ápolt a kezdeti reformálódó anglikán egyházzal. Az ottani klérus kikérte a véleményét. Az alábbi bejegyzésben láthatjuk, hogy miként módosította VI. Eduárd liturgikuskönyvének (ez a könyv a Book of Common Prayer egyik korai verziója) egy részletét. A téma a betegek kenete:

“Hallgass meg minket Mindenható és legkegyelmesebb Istenünk és Megváltónk, terjeszd ki jóságod erre a szolgádra, ki betegségtől terheltetik. Látogasd meg Urunk! Miként meglátogattad Péter feleségének anyját és a százados szolgáját. ‘És ahogyan megtartottad Tóbitot és Sárát angyaloddal a veszélyből, úgy állítsd helyre ezt a beteg személyt a korábbi egészségébe (ha ez az akaratod)’, vagy adj neki kegyelmet, hogy miután fájdalmas élete véget ér, veled lehessen örökké. Ámen.”
A ‘És ahogyan megtartottad Tóbitot és Sárát angyaloddal a veszélyből, úgy állítsd helyre ezt a beteg személyt a korábbi egészségébe (ha ez az akaratod)’ szakaszt Bucer a következőre módosította.

“Szenteld meg könyörgünk ezen atyai nevelésedet, hogy a beteg gyengeségének érzete erőt adjon hitéhez, és komolyságot a bűnbánatához – hogy ha az a te jóakaratod, hogy helyreállítod őt korábbi egészségébe, akkor élete hátralévő részét a dicsőségedre és félelmedben élhesse, vagy részesítsd kegyelmedben” stb.

Bucer az alábbi kommentárt fűzte hozzá az imakönyvi szakaszhoz: “Ez a fogalmazás a legteljesebb összhangban van a Szentírással, kivéve a csatolmányt, a betegek megkenését illetően. Ugyanis úgy tűnik, hogy ez a rituálé sem nem ősi, sem nem hagyja jóvá a szentek egyik bevett példája, hanem egy apostoli cselekedet esztelen utánzásából ered, amelynek megtételére a lelkészi hivatalnak (tisztségnek) sem parancsa, sem képessége nincsen, hogy utánozza. Az apostolok gyógyították a betegeket, megkenték őket olajjal; erre a csodás ajándékra utalnak nyilvánvalóan Jakab apostol szavai; és Beda is ekként magyarázza őket.” Tehát Bucer hatására a kézrátételes szakaszt kiiktatták az imakönyvből, mivel a Szentírás alapján nem lehetett korrekt módon megindokolni, de a korai atyákkal sem, továbbá babonaságra adott okot és alapot. A babonás szakasz a következőképpen hangzott:
“Ha a beteg ember kenetre vágyik, akkor a pap kenje meg, csak a mellkasát és homlokát, keresztet vetve, és mondja a következőket…” Melyet egy hosszú litánia követ arról, hogy Isten bocsássa meg minden bűnét és álljon ellent a gonosznak.


forrás: A Review of the Book of Common Prayer by Martin Bucer – archive.org