300px-p46

Az alábbi írás Linus K. H. Chua, szingapúri teonomista lelkész blogjáról való – a szerzője többek között egy kiváló hegyi beszéd kommentárnak, melynek címe: Not To Destroy But To Fulfill (2010). Sajnos a blog jelenleg nemigen frissül, feltehetőleg csak egy ideiglenes oldal volt.

“Nemrég beszéltem egy lelkésszel, akit talán úgy lehetne bekategorizálni, hogy enyhe mértékben tartja magát ahhoz az állásponthoz, hogy kizárólag a King James Biblia a hiteles Biblia. Ő azt tette szóvá, hogy az alacsony kritikát, avagy szövegkritikát csak egy lépcsőfok választja el a magaskritikától, és, hogy ne foglalkozzunk azzal sem. Minden tisztelettel, de ellent kell mondanom. Először is, engedje meg az olvasó, hogy definiáljam az „alacsony„ és a „magaskritika” fogalmait.

Az alacsony kritika igyekszik megbizonyosodni a szöveg eredeti és igaz formájáról, olyan és hasonló tényezők alapján, mint a kéziratok másolatai, a szövegek fordításai, más forrásokban előforduló idézetek a szövegből stb.. Erre a tudományra, vagy szaktudományra azért van szükség, mert az eredeti kéziratok nem érhetőek el napjainkban és az elérhető másolatok fennmaradt példányai eltérnek egymástól különböző helyeken. A magaskritika ennél annyiban több, hogy az alacsony kritika által előállított szöveg alapján azt kezdi el vizsgálni, hogy a benne állított kijelentések igazak-e, pl. tényleg az írta-e, aki fel van tüntetve, a saját belső datálása pontos-e, állításai megbízhatóak és hitelesek-e; mégpedig teszi mindezt más külső források, és a szöveg saját belső tulajdonságai alapján.

A két kritika közötti különbség a következő: az alacsony kritika, avagy a szövegkritika egyszerűen arra törekszik, hogy megtalálja, amit az eredeti szöveg mond, de nem törekszik rá, hogy minősítőleg a szöveg eredete és megbízhatósága fölé helyezze magát. Ám a magaskritika éppen ezt teszi, magára vállalja a szerepet, hogy eldöntse, vajon a szöveg állításai igazak-e, vagy hamisak.

Egyértelmű, hogy óriási a különbség a két módszer között, és jóllehet igaz az, hogy a magaskritika ott kezdődik, ahol az alacsony kritika végződik, azonban az mégsem áll meg, hogy a kettő mindig együtt járna. Egy konzervatív evangelikál, aki elfogadja a Bibliát Isten tévedhetetlen Igéjének, lehet az alacsony kritika követője, és nem kell, hogy a magaskritika követője legyen (sőt, kizárt, hogy az legyen). Egyetlen igaz keresztény sem állhat a bibliakritika pártján, hogy saját maga döntse el, hogy a Biblia melyik része igaz, és melyik hamis. Az igaz keresztény hiszi, és elfogadja az egészet, mivel az egész Isten igéje, és egyetlen ponton sem tévedhet.

Amellett a tény mellett, hogy az alacsony kritika nem vezet szükségszerűen magaskritikához, még azt is meg kell jegyeznünk, hogy azok, akik a textus receptust és a King James Biblia szövegét kiadták (a textus receptus görög nyelvű szöveg, amire a King James Biblia Újszövetség fordítása alapszik – a szerk.), maguk is szintén szövegkritikusok, vagy alacsony kritikusok voltak! A görög Újszövetség első nyomtatott verzióját Erasmus állította elő, és Erasmus első osztályú szövegkritikusnak számított akkoriban, módszerei nem sokban különböznek azoktól, amiket mai modern szövegkritikusok használnak. Természetesen az egyik fő különbség, hogy Erasmusnak nem állt rendelkezésre olyan sok kézirat, mint ma a kortárs kutatóknak.

Nem kellene erőltetetten lehorgonyoznunk egy bizonyos verziójú görög szövegnél, mint pl. Erasmus harmadik kiadásánál, vagy az úgy nevezett textus receptusnál, ami King James Biblia mögött van (vagy a Károli Biblia mögött – a korabéli fordítások mögött mind ugyanazok a hasonló és limitált kéziratok állnak – a szerk.); nem kellene az egyedüli használható szövegnek tekintenünk az egyik ilyet, vagy ami még rosszabb: ne mondjuk rá, hogy ez a konkrét bizonyos szöveg 100%-ig pontos és tökéletes másolata az eredeti kéziratnak.

A szövegkritika nem olyasvalami, amitől az evangelikáloknak félniük kellene, vagy el kellene kerülniük, egészen addig, amíg észben tartunk két dolgot. Először is azt, hogy a Biblia az eredeti kézirataiban teljesen ihletett és nem tartalmaz tévedéseket; másodsorban pedig azt, hogy Isten tényleg megőrizte Igéjét az évek során.”


forrás: itt