A Jelenések könyve 144 000 ezrének lehetséges a historicista-szimbolikus értelmezése is. Erre olvashatunk most egy példát Wilhelmus á Brakel Jelenések kommentárjából.

“És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből … Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak” (Jel 7:4,9)


  1. fejezet

VII. (c) Az elpecsételtek számát és eredetét is megtudjuk: Hallottam azok számát akik elpecsételtettek: 144 ezren voltak Izrael fiainak minden törzséből. Ez önmagában nézve nagyon nagy szám lenne, de azokhoz képest, akiket a tévtanok szele elragadott, nagyon kicsi. Egy konkrét szám kerül említésre azért, mert Istennek egzakt tudása van arról, hogy kik az Övéi, akik közül egy sem veszhet el. Ezért nevezik őket 144 ezernek, nem többnek, nem kevesebbnek. Ők voltak Izrael fiainak törzsei. Izrael törzsei Isten egyháza az Ószövetség alatt. Ezért neveztetik Isten egyháza időnként Izraelnek. Amikor törzsekről van szó, akkor az alatt egész egyházat kell érteni, melyben vannak mindenféle népek, nyelvek és nemzetek.

Sőt, avégre, hogy még jobban le legyen írva, hogy Isten mennyire ismeri és megőrzi a népét, a törzsek meg vannak számlálva, mindegyik törzs pontos lélekszáma le van jegyezve. Júda törzséből 12 ezren pecsételtettek el, Rúben törzséből és így tovább. Tizenkétszer tizenkettő az összesen 144 ezer. Dán törzse ki van hagyva, mert ez volt az a törzs, amelyben Jeroboám, Nebát fia felállította az aranyborjúkat, melyek ott is maradtak az elpusztításukig. Simeon törzse viszont szerepel a listán, annak ellenére, hogy őt nem szokás számba venni, mivel kimarad az öröklésből. Efraim törzse pedig József nevéhez van kötve, mert Efraim volt az élen járó aposztata. A többi törzs nem sorrendben van felsorolva, hanem véletlenszerűen, hogy rámutasson: az Újszövetségben nincs megkülönböztetés vérvonal, nemzet, nyelv vagy nép alapján, hanem kizárólag az istenfélő népek számíttatnak be. …

VIII. A második része a fejezetnek a dicsőséges győzelem, amelyben az egyház részesedik a vihar után, amely a mennyei dicsőségben jut célba. Ez egy (a) bemutatásból és egy (b) magyarázatból áll. (a) A bemutatás szól az időről, a diadalmas emberek számáról, az állapotukról, munkájukról és a segítőikről.

Az egyház tagjainak száma nem ismert; egy nagy sokaság, melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből, minden népből és nyelvből. Az elnyomás idején is volt egyház, és a föld különböző pontjain is meg található volt itt-ott. Csakhogy nagyon kicsi volt, 144 ezerből állott. De ezután az egyház csodálatos módon elterjedt; mindenféle nemzet és nyelv az egyházba talált, és végül egy akkora szám áll előttünk, melyet meg se lehet számolni.


  1. fejezet

… Népe a Báránnyal van, akihez Ő állandóan kapcsolódik és fordítva. Számuk 144 ezer. Erről már korábban a hetedik fejezetben írtunk. Ez egy pontosan meghatározott szám, mert az Úr tudja kik az Övéi. Ez egy biztos és változhatatlan szám, melyet nem lehet megtöbbszörözni, vagy lecsökkenteni, mert a neveik bele vannak írva az élet könyvébe, mely a Bárányé. Ez egy jó nagy szám, az Antikrisztus szörnyű üldözései ellenére; ide kapcsolódik, hogy Illés idejében is csak 7000 maradt meg. Ez kis szám volt az Antikrisztus által leigázottak számához képest, mert az Úr nyája kis nyáj.

Mielőtt a trombitákat megfújták – hogy hirdessék az Antikrisztust és munkáját – a 144 ezer elpecsételtetett. De lássuk meg, a trombiták elfújása után is ugyanannyian maradtak meg. Egyetlen eggyel sem lettek kevesebben. A választottak mind megmaradtak. A Bárány a 144 ezerrel a Sion hegyén, ahová a templom épült, és ahol a nép összegyűlik, hogy dicsérje az Urat. Ezért neveztetik a választott egyház sokszor Sionnak. A Bárány, aki az egyház feje, Sion hegyén volt 144 ezer követőjével. Ez azt mutatja meg, hogy az egyház képviselete abban az időben, abban a bizonyos egyházban miként állt ellen az Antikrisztusnak: Wycliffe, Husz és Prágai Jeromos idejében. Azt is megmutatja, hogy a pápa miként vettetett ki az angol egyház egyházfői pozíciójából és egyéb más eseményeket is, melyek megelőzték a reformáció idejét.

A választott egyház elkezdte megmutatni magát, egy hegyen állt magasan, tehát mindenki láthatta. Sion a stabilitása és kegyelme miatt lett kiválasztva. Amint az Antikrisztus szolgái viselték a jelét, úgy az Úr Jézus szolgái szintén hordták Atyjuk jelét, az Ő nevét a homlokukon. Az Ő isteni igazságát képviselték és vallották meg. Isteni természet részeseivé lettek. Úgy jártak, mint a fény gyermekei a romlott és gonosz világban. Erről aztán úgy ismertettek meg mint, akik az Úrtól vannak, éppúgy ahogyan a rabszolgákat is felismerik arról, hogy uraik jeleit viselik a homlokukon.