Az alábbiakban a Jelenések könyve egy népszerű szakaszának az egyik – a preterista – értelmezését olvashatjuk. Eszerint a 144 000 első században elő etnikai zsidók voltak. A cikk szerzője Brian Godawa, író és hollywoodi forgatókönyv író. Weboldala a cikk végén található.


Egész életemben sosem hallottam arról szóló vitát, hogy mit jelenthet a jelenésekbeli 144 ezer. A tipikus evangelikál „left behind” [elragadtatásról szóló apokaliptikus-horror regényfolyam – a szerk.] értelmezés az, hogy szószerint 144 ezer zsidót jelent, mindegyik izraeli törzsből 12 ezret, akit elpecsételt Isten, hogy megvédje őket a nagy nyomorúság alatt, amikor Isten ítéletei sújtják a földet. Ez a nyomorúság egy hét éves időszak a közeli jövőben, ami feltehetőleg a keresztények földről való elragadtatása után kezdődik meg. Betölti Istennek Izraelre vonatkozó tervét. Ez a 144 ezer krisztushívővé lesz, Krisztusra mint Messiásra tekint, és hirdeti az evangéliumot, aminek köszönhetően egy nagy sokaság megtér mielőtt még Krisztus visszatérne a földre.

Csak egy gond van ezzel az értelmezéssel. Az, hogy téves.

A kérdésre választ a Jelenések szövege adja meg. Itt van két szakasz a Jelenésekben, melyek a 144 ezerről beszélnek:

„Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből: (Jel 7:2–4).

„És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. … Ők azok, … akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként,” (Jel 14:1, 4)

Tulajdonképpen az egyszerű „left behind” értelmezés teljesen nem rossz. Van amit eltalál. Igen, 144 ezren vannak az elpecsételtek, akiket Isten megvéd a nyomorúság alatt, és igen, ők Krisztusban hívő emberek. De ezzel ki is merülnek a tények, és a „left behind” fantasztikus irodalom elkezdődik.

Minden az időzítés

Ezzel a nézettel a legfőbb probléma, hogy rossz az időzítése. A „left behind” sorozatot nevezik futuristának is, mivel azt hiszi, hogy ez a nyomorúság a Mi jövőnkben fog megtörténni. Jézus előre megmondta, hogy e nyomorúság akkor történik, amikor: „Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.” (Mt 24:21). De itt jön a gond. János apostol explicite leírta, hogy a nyomorúság az első században történt, akkor, amikor ő a Jelenések könyvét írta.

„Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben [nyomorúságban], a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.” (Jel 1:9)

Ennél biblikusabban már nem lehet ezt értelmezni. János apostol leírta, hogy ő éppen elszenvedője volt „a nyomorúságnak”, amikor a Jelenések könyvét írta! A nyomorúság nem a mi jövőnkben van. János idejében volt.

Amikor János a Jelenéseket írta kb. Kr. u. 65-ben, akkor tombolt éppen a nérói keresztényüldözés, amit az Izrael földjének római inváziója és elpusztítása követett, amely a Jeruzsálem szent városát és a templomot sem kímélte Kr. u. 70-ben.

Várjunk csak egy kicsit. Nem azt mondta Jézus, hogy a nyomorúság akkora volt, „amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.”? Hogyan utalhatott János az első századra, ha nem az akkoriak voltak a legnagyobb történelmi nyomorúságos időszakok?

Nagyon egyszerű a válasz. Az itt használt kifejezés egy héber hiperbola, amit arra használtak, hogy egy történelmi esemény lelki súlyát írják körül. Dániel szószerint ugyanezt a kifejezést használta, amikor leírta Jeruzsálem első pusztulását és a templom pusztulását Kr. e. 586-ban.

„És teljesíté az ő szavait, amelyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, akik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, amilyen történt Jeruzsálemben.” (Dán 9:12)

Ezékiel ugyanazt a hiperbolát használta, amikor ő is leírta ugyanazt a pusztulását a városnak és a templomnak:

„És cselekszem rajtad azt, mit soha nem cselekedtem és minéműt nem cselekszem többé, – minden te útálatosságidért.” (Ezék 5:9)

Isten ellentmond magának? A város és a templom első pusztulása nagyobb volt, mint a város és a templom Kr. u. 70-ben történő pusztulása? Természetesen nem. Csak a mód volt ugyanaz, amellyel leírták ugyanazt a lelki pusztulást, amely mindkét esemény alkalmával történt. Ez kifejezés az olyan mai beszédmódhoz hasonlít, amikor pl. azt mondjuk, hogy „Soha nem láttam még ilyet!”, annak ellenére, hogy lehet, hogy azért mégiscsak láttunk. Az események lelki párhuzamai nem kevésbé komolyak, mint a templom és a város fizikai pusztulása, amely Istennek Izraellel kötött szövetségének jelképe volt.

Meneküljetek a hegyekbe

De ez még nem minden. Jézus mondott valami fontosat épp azelőtt, hogy figyelmeztetett volna a nagy nyomorúságra, amely a hallgatóság életében még bekövetkezik (Mt 23:36; 24:34). Azt mondta a zsidó keresztényeknek, akik Júdeában éltek, hogy meneküljenek a hegyekbe.

„akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök” (Mt 24:16–20).

A hegyekbe való menekülésnek ma semmi értelme nem volna. Nem létezik semmilyen földrajzilag biztonságos terület Izraelben. De az első században, amikor a rómaiak körbevették Jeruzsálemet a seregeikkel, akkor volt. Akkor volt értelme a keresztényeknek kimenekülni a városból, és a hegyekbe menni, hogy elkerülhessék a közelgő haragot.

És ez volt az, amit ténylegesen tettek. Az óegyházi egyháztörténész Euzébiosz a tudomásunkra hozza, hogy:

„de az egyház népe jeruzsálemben egy jelenés által parancsot kapott bizonyos hiteles személyektől a háború előtt, hogy hagyják el a várost és költözzenek egy bizonyos Pérea városba, amely Pella néven is neveztetik. És amikor azok, akik hittek Jézusban odamentek Jeruzsálemből, akkor – mintha a zsidók királyi városából és egész Júdea földjéről kiürültek volna a szent emberek – Isten ítélete teljes terjedelmében lezúdult azokra, akik olyan szörnyűségeket követtek el Krisztussal és az apostolokkal szemben, és teljesen elpusztította az istentelen emberek ama nemzedékét”

Mindez tökéletesen megfelel a Jelenések könyve „preterista” értelmezésének: miszerint annak a próféciái már beteljesedtek a múltban. Nem a mi jövőnkre vonatkoztak, hanem az eredeti első századi közönség jövőjére, amely ma már nekünk a régmúlt. A Jelenések könyvének fő célja nem az, hogy a világ végének idejét elbeszélje, hanem inkább, hogy hirdesse a zsidókra kimondott végső ítéletet, amiért elutasították és meggyilkolták a Messiásukat (Jel 1:7) [Ettől még a zsidó népből ugyanúgy megtérhetnek ma is, mint bármelyik más népből – a szerk.] valamint, hogy kifejezze, hogy Isten elválik a régi szövetségtől, Izraeltől, és házasságot köt Krisztus újszövetségi menyasszonyával (Jel 21). Ez azáltal történt, hogy a római seregek Titusz vezetése alatt Kr. u. 70-ben lerombolták Jeruzsálemet és a templomot. Azáltal, hogy Isten elpusztította a régi szövetsége földi elemeit, Isten feloldta az ószövetséget és a helyére állította az új szövetséget valós történelmi időben.

A szimbolikus számok

A 144 ezer ezért azok a zsidó keresztények, akik az első századi Izraelben éltek, még konkrétabban Jeruzsálem városában, akik megmenekültek Isten haragjától azáltal, hogy elhagyták a várost és elmenekültek a hegyekbe, mielőtt azt elpusztították a rómaiak 70-ben.

Szószerint 144 ezer főről van szó, vagy csak egy szimbolikus számról? Valójában nem számít. Jóllehet egy ilyen számhasználat egy kissé talán túl nyilvánvaló: eszerint ha 12 törzset megszorzunk 12 apostollal és azt még megszorozzuk ezerrel – az 1000 a tökéletesség száma – akkor kapjuk a 144 ezret.

Ha téged a Jelenések könyvének „futurista” értelmezésére tanítottak eddig, akkor lehetséges, hogy elsőre nehéz lesz a fentebbieket elfogadni, hogy az események már végbementek a múltban. A korábbi paradigmád annyira eltérő, hogy egyszerűen nehéz elképzelned, hogy másként hogyan történhettek az események.

De nem baj, mert épp írok egy regényfolyamot, amely a Jelenések első századi történetét beszéli el a jelenlévő zsidók, rómaiak, pogányok szemén keresztül. Leírja, hogy a Jelenések képi világa és nyelvezete, hogyan mehetett végbe Izraelben Kr. u. 70-ben, a szent városnál. Ennek történetét adom elő a nyomorúságról és a 144 ezerről is, de szórakoztató fantasztikus irodalom formájában.”


forrás

A szerző weboldala itt található – a könyvei az amazonról megrendelhetők.