Kálvin János

Kálvin János a női szerepről nyilatkozik az alábbi idézetben. Lehetséges, hogy bizonyos olvasók a leírtakat túl erősnek fogják találni. Két dolgot tennénk ehhez hozzá. Az egyik, hogy nagyjából hasonlóan gondolkodtak a kérdésről a későbbi atyák és puritánok is, akik explicite megnyilatkoztak. Az egalitariánus felfogás a szent emberek körében még csak fel sem merült, mert ez egy dekadens civilizáció szüleménye (és ez Nem függ össze a nők tiszteletben tartásával és megbecsülésével). A másik, hogy szükségesnek tartunk hangsúlyozni bizonyos véleményeket egy olyan Európában, ahol például Svédországban nem futhat be valaki karriert, vagy nem lehet politikus, ha nem feminista (egy híres svéd színészt hallottunk az interneten így nyilatkozni).

Tehát szóljon most Kálvin, aki természetesen ezt a témát is Isten igéjével méri le.


 

“Gondoljátok végig, hogy vajon a hölgyeknek nem ment-e el a józan ítélőképességük, amikor férfiak fölötti uralmat akarnak. Röviden, ez kész őrület. Vagy úgy volt talán, hogy a férfi teremtetett az asszonyért? Valójában az igazság az, hogy manapság a férfiakon keresztül árad le Isten kegyelme a nőkre is. Ugyanis honnan jön a munka? Honnan jönnek a kiváló és nagyra becsült dolgok? Bizonyos, minden ilyesmi a férfiak oldaláról jön. Tehát Istennek kedvére van, hogy a férfiak gondoskodjanak a nők jó dolgáról is, miként … a tapasztalat mutatja.

Mégis Pál apostol jól megfigyeli az 1 Mózes elején, ahol azt találjuk, hogy nem volt jó a férfinak egyedül lenni és, hogy szüksége volt valakire, aki mindig segíteni tud neki. Mivel Isten a férfira gondolt, az asszony volt a kiegészítő. És miért? Mert a férfi kedvéért teremtetett, ezért életét, munkásságát a férfi munkássága felé kell irányítania. A következőképpen kell gondolkodnia:

‘Nem szabad, hogy vezetés nélkül legyek, és ne tudjam, hogy mi a célom és állapotom. Hanem inkább engedelmeskednem kell Istennek, ha házas vagyok, szolgálnom [segítenem] kell a férjemet, és meg kell adnom neki a becsületet és tisztességet. Ha pedig nem vagyok házas, akkor köteles vagyok józanságban és szerénységben járni, annak tudatában, hogy a férfiak viselik a magasabb rangot, hogy nekik kell kormányozni és, hogy az az asszony, aki ezt nem veszi tekintetbe, megfeledkezik a természet törvényéről, és eltorzítja azt, amit Isten parancsaként kellene kezelni. Ez az az irány, ahova Pál apostol visszarendeli a hölgyeket.’ ”


 

Forrás: (Men, Women, and Order in the Church: Three Sermons by John Calvin [Dallas: Presbyterian Heritage, 1992], pp. 3536.)