gary n jo

Ez a North-cikk elsősorban nem azért kerül ki, mert korlátlan fegyverviselést szeretnénk elérni. (Noha az is egyértelmű, hogy a totális civil fegyverviselési tilalom nem lehet biblikus álláspont: lsd. ezt a bejegyzést.) Hanem inkább azért, mert John Piper egyik írásában a keresztények fegyverviselése ellen szállt síkra, és nőies kereszténységet propagál(t), akarva- akaratlanul. Ilyen körülmények között tudatosítanunk kell, hogy ez nem a helyes álláspont.

Annál is inkább így kell tennünk, mert a kereszténység férfias lelkületének hangsúlyozását, a modern korban igyekeznek teljesen eltávolítani. Így, hát mondjuk ki, amiket Piper a keresztények önvédelmi jogáról ír, az egyszerűen borzasztó, egy katasztrófa. Ezt a cikket nem is idézzük, viszont bőven elég részletet talál belőle az olvasó ebben az írásban, idézetek formájában.

 
Először Joel Mcdurmon (Gary DeMar intézetének teológusa) kommentárja következik, aztán Gary North válaszcikke.

“John Piper, a humanizmus legutóbbi védelmezője

Legutóbb válaszomban, amelyet John Piper szerencsétlen fegyverviseléssel kapcsolatos álláspontjára (cikkére) adtam, azt állítottam, hogy Piper nézete a „pietista-humanista” szövetségre jó példa. … A következő nap, a sors beigazolta a becslésemet: a legliberálisabb amerikai újság rögvest felkarolta Piper cikkét és vezércikként leközölte.

 
Tette ezt annak ellenére, hogy Piper cikke ötször olyan hosszú volt, mint a vezércikkeik maximális limitje. Más szóval, a liberálisok olyannyira megörültek Piper álláspontjának, hogy még irányelveikbe is beiktattak egy erőteljes kivételt.

 
Megosztottam ezt a hírt néhány barátommal, és már készültem egy válaszcikkel a „pietista-humanista” szövetségről, amely oly egyértelműen megnyilvánult ebben jelenségben, amikor is Piper teológiailag megadta magát a humanistáknak és az állam imádóinak, ők pedig buzgón elfogadták ezt az adományt.

Ez épp akkor történt, amikor megtudtam, hogy Gary North nemrég ismét közzétette egyik régi cikkét, amelyet 1980-ban írt, „A humanizmus védelmezői” címmel.
Az időzítés nem is lehetett volna jobb.

 
Az 1980-as munka (lásd alább Gary kommentárját) Martin Lloyd-Jones-on keresztül mutatta be a jelenséget. Azt magam is tudtam, hogy Lloyd-Jones a szociális tevékenység kapcsán azt vallotta, hogy az állami és egyházi szféra legyen különálló, azonban fogalmam sem volt róla, hogy ennyire szélsőséges volt.

 
És íme, most 2015-ben vagyunk, olyan, mintha elég lenne csak kivenni Martin Lloyd-Jones nevét a cikkből, és behelyettesíteni John Piperével, valamint lecserélni a cikk tárgyát a jóléti államról a fegyverviselési jogra, és az 1980-as cikk teljesen jól leírja a mai helyzetet is, profetikus.
Amikor a válaszomra készültem, észrevettem, hogy North már megjelentette a magáét. Ezért most, ahelyett, hogy feltalálnám a spanyol viaszt, az engedélyével teljes terjedelmében leközlöm a cikkét.

Azonban sietve hozzátenném, hogy Piper sok kiváló munkát írt, amelyeket csodálok és becsülök, kiváltképpen a Vérvonalak: faj, kereszt és a keresztény c. – munkáját. De e téma kapcsán, remélem, hogy rájön, hogy mekkora kárt okoz, és, hogy mekkora óriási veszélybe akarja sodorni a keresztényeket és szeretteiket, a saját beleegyezésükkel.

 
Remélem, hogy a keresztény vezetők, akik azt hiszik, hogy a Biblia Piper véleményét követeli meg a keresztényektől a közügyek kapcsán, vagy az élet bármely más területén, fokozatosan rá fognak ébredni, hogy egyszerűen csak kapitulálnak a humanizmus előtt, és hallgatólagosan mindent szentesítenek, amit a liberális humanisták mondanak. Ezek a keresztények, amint North mondja, a humanizmus védelmezői. Ezúttal Piper lett a legújabb rekrutájuk.

– Joel McDurmon.

 
(utóirat: miként a szövetségekben szokás, az ellenfelek és ellenségek nem szívesen látott vendégek. Így hát a Washington Post se válaszolt a kérésemre, hogy e cikknek is ugyanannyi helyet biztosítsanak, mint vitaindítónak.)”

 
“Gary North cikke:

Rev. John Piper: Fegyvertelen keresztények Jézusért!

 
A humanista államnak védelmezőkre van szüksége. Legütőképesebb védelmezők az Usában az evangelikál protestánsok közül kerülnek ki.
1980-ban írtam erről, jóllehet Nagy Britannia vezető evangelikál személyét használtam példának. Újra közzé tettem ezt az esszét: “A humanizmus védelmezői”. Az időzítés nem is lehetett volna jobb.
John Piper széleskörben tisztelt baptista teológus/lelkész; nemrég írt egy cikket, amelyben a fegyvertelen keresztényeket részesíti előnyben (és csak a keresztény fegyverteleneket): „Fegyverkezzenek fel a keresztények?” A válasza az, hogy ne. A Washington Post azonnal átvette a cikket, jó oka volt rá. Az új főcím: „John Piper: Miért nem értek egyet Jerry Falwell-lel a keresztények és a fegyverek viszonyáról.” A Washington Post a New York Times-szal együtt a két legnagyobb amerikai szócsöve a liberális humanizmusnak. De a régión belül ez az első számú ilyen lap.

 
Piper a következőképpen kezdi a cikket:

 

„A kérdés elsősorban nem arról szól, hogy a keresztények ragadhatnak-e fegyvert önvédelem céljából, vagy a barátok és családtagok megvédésére.”

Épp ellenkezőleg, ez a téma kifejezetten erről szól! Rev. Falwell tökéletesen ráérzett erre. A szülők, akik gyermeküket a Liberty University-re küldik (a világ legnagyobb evangelikál egyeteme) (itt történt a lövöldözés, amely apropos-ján írnak a szerzők – a szerk.), szintén belátják ezt.

 
A „csak újszövetséges” kereszténység

 
Piper, egy „csak újszövetséges” teológus, nem zavartatja magát azzal, hogy foglalkozzon a következő szakasszal: “Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbûn miatta. “(Ex 22:2). Ennek a nyelvezete túl világos.

 
És mi a helyzet Jézus szavaival?
„És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkûl, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van, elôvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsô ruháját, és vegyen szablyát. Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.” (Lk 22:35-38)

 
Nos, Rev. John Piper nem gondolja, hogy e szavakat szószerint kellene venni. Míg Rev. Falwell úgy gondolja, hogy szószerint kell venni.

 

„Nem hiszem, hogy Jézus a 36. versben azt tanította a tanítványainak, hogy ezentúl felfegyverzett prédikátorok legyenek, akik készek erőszakot alkalmazni, hogy megvédjék magukat az üldözéstől. Ifj. Jerry Falwell dec. 9-én a következőt jegyezte meg: „Azok tűnődöm, hogy vajon bárki ellene szegült-e annak, amit Jézus mondott a tanítványoknak a Lk 22:36-ban. Azt mondta nekik, hogy adják el a ruhájukat, hogy vegyenek kardot, mert tudta, hogy veszély közeleg, és azt akarta, hogy meg tudják magukat védeni.”

Hogyan érvel tehát Rev. Piper? Csak a szokásos refrénnel, amikor teológusok egy kellemetlen igehellyel találkoznak, azt mondják: „Ez az egész szimbolikus! Teljesen jelképes! Semmiképp sem jelentheti azt, amit egyértelműen mond!”

 

„Ha ez a helyes értelmezése a textusnak, akkor az a kérdésem, hogy az Újszövetségben miért nem parancsolta ezt egyik tanítványa sem? A legvalószínűbb válasz erre az, hogy Jézus nem úgy értette, hogy további szolgálatukban legyenek felfegyverezve. Jézus szavai a bekezdés végén, amikor a tanítványok beszámolnak két kardról, nem azt jelentik, hogy „nos, még szereznetek kell kilencet”. Azt mondta: „Elég!”, vagy „Ez is sok!”. Ez utalhat arra, hogy a tanítványok szószerinti jelentést tulajdoníthattak egy szimbolikus mondanivalójú tanításnak.”

Honnan tudja, hogy egyik tanítvány se parancsolta ezt? Implicite beleérti az érvet a szövegbe: sehol nincs róla leírás a szövegben, hogy ilyesmit tettek volna. Ez hallgatásból fakadó érv, a legkevésbé meggyőző teológiai érvelés… vagy épp nem teológiai érvelés.

 
A legerősebb hallgatásból fakadó érv a fegyvereket illetően az lehet, hogy az ember, akit kiraboltak a tolvajok és otthagyták az út szélén – ennél a résznél nem olvassuk, hogy lett volna nála kard. Az irgalmas samaritánus aztán felnyalábolta és elvitte egy fogadóshoz, amíg fel nem gyógyul. Azt hiszem logikus úgy vélekedni, hogy az áldozat fegyvertelen volt, lehetséges, hogy azért, mert az önvédelemről alkotott teológiája hasonló volt John Piperéhez. De elismerem, hogy ez gyenge érvelés, jóllehet valamennyire kézenfekvő, bár messze nem olyan gyenge, mint Rev. Piper érvelése.

 
Ezt követően felsorol hét érvet, hogy a keresztények miért maradjanak engedelmes bárányok egy farkasokkal teli világban. Figyelemreméltó, hogy egy kivételével, egyik érvében sem érinti a bűnözőkkel szembeni önvédelem kérdését. Az összes idézett igehely az állami keresztényüldözésre vonatkozik.

 
A feleségek védelmében

 
Van egy kivétel. Tudja, hogy a legnagyobb kaliberű fegyvere a fegyverviselési jog mellett harcolóknak a következő: Van jogod megölni egy támadót, ha a feleségedet fenyegeti? Azt a választ adja erre, hogy nincs jogod.

 

„Egy természetes ösztöm az alábbi mondatra redukálja a kérdést: „Lelőhetem a feleségemre támadót?””

Vegyük észre, ezt természetes ösztönnek hívja. Másszóval, ez az egész ügy és a rá adott válasz nem a keresztény teológia terméke, nem ezeréves társadalomelmélet következménye, amely szerint a férfiak a nők védelmezői, és, amely szerint a fegyverhasználatra lehet oktatni valakit.

 
Hét érvet hoz fel ez ellen a „természetes ösztön” ellen. mindegyik ugyanazt fejezi ki: „sajnálom édesem, de mindössze a rendőrséget hívhatom mobilról. De mivel ez egy Iphone 6, a Siri is el tudja intézni.”
Persze túlzok. De a rossz irányba túlzok. Piper még a példámban szereplő túlzásnál is sokkal ostobább hozzáállást vár el. Lehet, hogy még a rendőrséget se kellene hívnod. Elvégre lehet, hogy téged jellemez bűnös attitűd. Írja:

 

„Még az is lehet, hogy a rendőrség kihívása is – ami máskülönben helyes a Rm 13:1-4 fényében – egy olyan szív indíttatásából fakad, amely éppen nem tartja szem előtt Krisztus akaratát. Ha valakit a félelem, a harag, vagy a bosszú motiválja, akkor ezek a bűnös érzelmek fejeződhetnek ki abban is, amikor a rendőrséget kihívja, vagy amikor felfegyverkezik.”

Röviden kifejezve jobb egy megerőszakolt feleség, mint a helytelen magatartás.
Ez az, amit terjesztenek szigorú és gyakorlati teológia fedőneve alatt „csak újszövetséges” körökben.

Felteszem, hogy az olvasó más véleményen van. Meg akarod büntetni a támadót, még mielőtt ártatlanoknak okozna kárt – konkrétan neked és a feleségednek. De valószínűleg spirituálisan rövidlátó vagy, vélekedik Piper. Írja:

 

„Ez az ösztön érthető. De nekem úgy tűnik, hogy az Újszövetség ellenáll az effajta etikai magatartásnak, és sem igen, sem nem választ nem ad a kérdésre. Nem szeretjük ezt a fajta kétértelműséget, de én nem tudom megkerülni.”

Nem tudja megkerülni, mert bután értetlenkedik. És a buta értetlenkedését azzal igazolja, hogy ő Jézus lágyszívű követője.

 

„Itt azt próbáltam meg bizonyítani, hogy az Újszövetség végig arra buzdít minket, hogy legyünk áldás és tegyünk jót azoknak, akik gyűlölnek, átkoznak minket, és akik visszaélnek helyzetükkel ellenünk (Lk 6:27-28). És nincs közvetlen részlet, amely érintené a halálos erő alkalmazását a család, vagy barát megmentése érdekében, kivéve a rendőrség és katonaság esetében.”

 

Tehát az állam – és csakis az állam – gyakorolhat erőszakot. Nincs legitimitása egy fegyveres polgárságnak. Ez csupa második alkotmány kiegészítéses nonszensz. Nincs bibliai alapja.
Szerinte a keresztényeknek e szerint kell eljárniuk. Elsőként kell lefegyverezniük magukat. Példává kell lenniük. Miközben, a gonosztevők önkéntes áldozataivá válnak.

 
Apám FBI ügynük volt. Még fiatal megtértként megkérdezte a lelkészét, hogy lelőhet-e valakit, aki fegyveres, és közvetlen erőszakkal fenyeget. A lelkésze a lehető legjobb lelki tanácsot adta neki, ami csak adható: „Lődd le. Úgy is a pokolba került volna” (… Itt North leírja, hogy ez a lelkész presbiteriánus volt, és az északi Presbiteriánus egyházból távozni kényszerült az ortodoxiája miatt 1933-ban, tárgyalás nélkül. Bár a „lőparancsa” helyes volt, azonban annak magyarázatát, indoklását mégis túlságosan leegyszerűsítőnek tartjuk – a szerk.)

 
Ez a fajta egyenes lelki tanácsadás, túlságosan fekete-fehér Rev. Pipernek.

 

„Elsődleges célunk, hogy megmutassuk, hogy a Krisztus drágább, mint az élet. Szóval, ha ilyen fenyegetés éri a feleségem, vagy lányom, vagy barátom, akkor a szívemnek arra fele kell hajolnia, ami ezt a célt elősegíti. Több száz féle lehetőség van minden egyes esetben, amelyek mindegyike befolyásolja, hogy ez miként fog történni.”

Bizonyára hallottad a kifejezést „túlságosan spirituális, hogy bármi földi jót tegyen”. Ezt akár alkalmazhatnánk is Rev. Piperre. Csakhogy a spiritualitást így definiálni, hogy semmi földi jóhoz nincs köze, teljesen rossz. Rossz teológia. Ez az a teológia, amit a humanisztikus hataloméhes emberek akarnak, hogy a keresztények fogadják el. „Az állam meg fog védeni. Magadat ne védd meg.” A humanizmus által ajánlott spiritualitás célja, hogy lefegyverezze a hívőket a romlottak előtt. Átadja a történelmet Isten ellenségeinek és a tisztességtelen embereknek. A Washington Post ebben 100%-osan közreműködik.

 

„Minneapolis belvárosában élek, és személyesen azt tanácsolnám a keresztényeknek, hogy ne vegyenek magukhoz fegyvert ilyen esetekben.”

… (itt egy számunkra lényegtelen amerikai vonatkozású utalás van – a szerk.)

„Nem tudom előre mit tennék, mielőtt egy ilyen helyzet kialakulna a maga megszámlálhatatlan tényezőjével. És igyekezném nem elítélni az illetőt, aki egy ilyen helyzetben máshogy döntene, mint én.”

Több mint 50 éven keresztül hallgattam efféle érveléseket, amelyek azon alapultak, hogy állítólag nem legitim a halálos erő alkalmazása önvédelem esetén, de ennyire buta érveket, mint amiket ő mond, még soha. Ha esetleg túl gyorsan ítélnék el téves teológia érveket, akkor ezt vállalom.

„Hogy visszatérjünk az első pontra, úgy tűnik számomra, hogy az Újszövetség nem akarja ezt a kérdést tisztába tenni.”

Épp ellenkezőleg, a kérdés elég világos számunkra, akik nem vagyunk „csak újszövetséges” keresztények.

 
Konklúzió

 
Egy farkasokkal teli világban a fegyvertelen bárányok kívánatos célpontok. Fegyveres bárányok viszont növelik a ragadozó életmóddal járó kockázatokat.
Avagy, röviden összefoglalva: „Lődd le a bitangot. Úgy is a pokolra jutna.”


forrás: http://americanvision.org/12852/the-latest-chaplain-of-humanism/