Időnként ahogyan a hétköznapi életben használjuk a keresztény szót, problémát jelenthet, hogy mit értünk alatta pontosan. Ugyanis ez a szó többféle értelemben használható, mert nagyon sok keresztény felekezet létezik, azonban ezek közül csak a hitvalló, igehű protestáns felekezetek és gyülekezetek felelnek a bibliai feltételeknek és a jogos használatnak. Példának okáért a katolikus (római, keleti stb.) irányzatok, az ariánus szekták (Jehova Tanúi) satöbbik, igazából csak bitorolják ezt a nevet. De ez nem jelenti az, hogy a hétköznapi életben alkalmanként nem használhatjuk a “keresztény” szót tág értelemben mindenfajta Jézus Krisztusban hívő vallásra.

Hogy pontosan mi a különbség a kereszténység fogalmának kulturális értelmű használata és a hitbeli, biblikus használat között azt most csodálatosan kifejti James Henly Thornwell (1812-1862). Thornwell déli presbiteriánus teológus (és lelkész) volt az Egyesült Államokban, az antebellum érában. Ő ugyanabba a csoportba tartozik, mint a közismert Robert L. Dabney. Az ő idejükben alapvető tananyagként használták a lelkészképzésben F. Turrettini rendszeres teológiáját – nem lepődünk meg, ez meg is látszik a nevezett írók magas színvonalú írásmódján, és teológiai tájékozottságán. Nézzük meg tehát mit ír Thornwell a kereszténység kétféle definíciójáról:


“Fontos, hogy észben tartsuk, hogy az a megvallás, amit a rendelés érvényessége megkövetel, nem egy általános kereszténységben való hitet követel meg, amely konkrétan nem utal arra, hogy mit jelent, par eminence, az Evangélium. Hanem egy olyan kereszténységben való hitet követel meg, amely következetesen érdekelt a Krisztus által való megmenekülésben. A két dolog evidens, hogy különbözik, jóllehet [egy bizonyos valaki] több ízben is összekeverte a kettőt. Van egy laza és általános értelem, amely értelemben a keresztény szót azokra alkalmazzuk, akik visszavezetik a vallásukat – most teljesen mindegy, hogy konkrétan milyen tanokat vagy parancsokat – Krisztus tekintélyére. Ez egy olyan jelző, amely megkülönbözteti őket a zsidóktól, pogányoktól és mohamedánoktól, és mindenkitől aki nem hiszi, hogy Jézus Istentől küldött [megváltó] tanító. Ha ilyen módon alkalmazzuk a szót, akkor nem fejez ki egy konkrét típusú tant, sem kálvinizmust, sem arianizmust, sem pedig pelagianizmust vagy szocinianizmust; egyszerűen azt a tényt fejezi ki, hogy akármilyen is legyen a rendszer, megvallottan Krisztus tekintélyére alapozzák azt.

Ebben az értelemben senki nem tagadja, hogy a pápisták keresztények volnának: senki – aki ilyen tág értelemben használja a keresztény szót – nem rakná őket ugyanabba a kategóriába, mint a mohamedánokat és pogányokat, zsidókat, hitetleneket és törököket. Ők keresztények ugyanazon elv alapján, amely kiterjeszti ezt a jelzőt a pelagiánusokra, ariánusokra, univerzalistákra és szociniánusokra. De van még egy másik, szűkebb jelentés is, amely értelmében a keresztény egy sajátos Krisztushoz fűződő viszonyt fejez ki, és ez az értelem kizárólag azokra van leszűkítve, akik hiszik és megvallják az Evangélium  tanait, másszóval azt, ami kimondottan az üdvösség útja. Hogy valaki ezt a második, szűkebb értelmet magára érvényesnek tarthassa, attól valami több követeltetik meg, mint egy általános hit a Názáreti Jézusban, mint egy új vallás alapjában. A vallás maga, amelyet tanított, nem egy tetszőleges rendszer, amit Jézushoz lehet kötni és ajánlani a világnak az ő neve pecsétjével. Hanem az a vallás az, amit Ő maga hirdetett saját kezűleg, és amivel egyháza ihletett alapítóit megbízta: ez hangsúlyozottan az élet útja, és az emberiség reményének egyedüli alapja, melynek fő alapelveit szeretettel el kell fogadni. Akik így tesznek, csak ők számítanak – ebben a szűk és konkrét értelemben – keresztényeknek. Ők, akik megvallják, hogy a kereszténység neve alatt nem fogadnak el semmit, ami a kegyelem rendjét felforgatja.

…az első értelemben a római egyház keresztény – keresztény, amint a műveltek mondanák, secundum quid, járulékosan, de nem a lényegét tekintve; keresztény, olyan értelemben, hogy tanainak alapvázát (akármilyenek is legyenek azok) Krisztus utasításaira vezeti vissza. Ilyen értelemben lehet, hogy keresztény, és mégis, a híveit a pokolba vezeti. Rendelkezhet a névvel, Krisztus evangéliuma nélkül is. …

Ha nem keresztény a szó második [szűkebb] értelmében, amint kimutattam, ha az evangéliuma nem Krisztus evangéliuma, a vallása nem Isten Fiának vallása … Noha nevében keresztény, valójában antikrisztusi. … Hiheti-e valaki, amit Róma tanít, hogy hinnie kell; végezheti-e mindazt, amit Róma kötelességének rendel – és közben lehet-e egyszersmind Jézus Krisztus tanítványa?”


Forrás: Thornwell esszéje római katolikus keresztségről