Az alábbi rövid fejezet, Iain H. Murray ébredésekről szóló könyvéből (c. Pentecost – Today?) lett átvéve, és egy átfogó, tömör értékelést ad az állítólagos csodás karizmák történelmi, és mai szerepéről.

“A különleges ajándékok

Már több mint harminc éve szólnak az evangelikál párbeszédek a Szentlélekről a fentebbi témában, de kiváltképpen arról, hogy az újszövetségi csodás ajándékok vajon az egyházra minden korban vonatkoznak-e.
A kérdést nem szabad összezavarnunk. A kérdés nem az, hogy Isten még mindig cselekszik-e természetfeletti módon, hanem az, hogy van-e olyan csoport, amely jelenleg is meg van ajándékozva az olyan ajándékok gyakorlásával, amelyekre Krisztus utalt, amikor a következőt parancsolta: “Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Mt 10:8).
Itt csak érinteni tudom ezt a témát. Újabb könyvekben az olvasó teljesebb és részletesebb megtárgyalását találhatja ennek a témának, mint pl. Sinclair B. ferguson, The Holy Spirit (IVP, 1996) c. könyvében.

Amire én rámutatnék az az a tény, hogy az apostoli egyház óta egyetlen egy olyan keresztény csoportra sem sikerült bukkanni, amely hitelt érdemlően képviselte volna az újszövetségi különleges ajándékokat.
Ezen ajándékok ismeretlenek voltak Krüzosztomosz (347-407) és Augustinus (354-430) idejében. De az ébredések evangelikál vezetői sem rendelkeztek ilyenekkel, egészen a reformációtól a jelen századig. A római katolikus egyház igénye ellenében, miszerint Rómát a csodák folytatódása hitelesíti – a reformátorok tisztán a Bibliával érveltek.
Az apostoli igazságot hirdették, nem pedig az apostoli ajándékokat. Ugyanez igaz a puritán korszakra is, és az ébredések idejében Edwardsnál, Whitefieldnél, a Wesley-knél, egészen Spurgeon-ig. Mind egyetértettek abban, hogy az ősegyháznak adott csodás ajándékok régóta megszűntek. [Whitefield: Works vol. 4 – p.9. Edwards szintén nagyon határozott volt a témában. Lsd. Jonathan Edwards: a New Biography, pp. 242-3. További irodalom a témában, valamint a történelmi utalások dokumentálásáról, lsd. Walter J. Chantry, Signs of the Apostles: Observations on Pentecostalism Old and New (Edinburgh: Banner of Truth, 1976).]
Ha ezek a vezetők a Szentlélekkel teljesek voltak, minthogy azok voltak, akkor furcsa, hogy nem tapasztalták a különleges ajándékokat – márha feltesszük, hogy azok maradandó ajándékok.
Annál is inkább így van ez, mert a Szentírás azt tanítja, hogy ezek az ajándékok a Szentlélek szuverén akaratából azoknak adatnak, akiknek Ő, a munkálójuk, adni akarja ezeket (1Kor 12:11).

Azonban ez nem jelenti azt, hogy egyes protestánsok nem állították magukról azt, hogy ők rendelkeznek a csodás ajándékokkal. Olyanok rendszeresen állítottak ilyeneket, akikről a történelem folyamán végül kiderült, hogy illúziókat dédelgető fanatikusok voltak. Ez volt a reformáció idején és az azt követő században is, amikor sokakat félrevezettek azzal, hogy rendelkeznek a prófétaság lelkével. “A jelen kornak szomorú tapasztalata van róla, hogy milyen megkapóak és csalárdak ezen dolgok” – írta John Flavel. A kontinensen ugyanez történt a francia prófétákkal; Antoinette Bourignon követőinél; és Philipp Jakob Spener némely követőjével.A brit történelem egyik leszomorúbb pillanata az 1830-as években történt Edward Irving kapcsán, akinek haláláról Robert M’Cheyne a következőt írja: “Szent ember, minden téveszméje és hibája ellenére. Már Istenével és Megváltójával van, akit annyira megszomorított, és mégis, akit olyan őszintén szeretett.

A csodás ajándékok folytatódásának lehetőségéről szóló elméleti vita még folytatódhat, azonban a történelmi tények magukért beszélnek: a nagy ébredések mindennemű ilyen fajta ajándék nélkül mentek végbe; ez a téma izgalmas lehet és sokakat érdekelhet, ahol nincs ébredés. Ám az elmúlt 35 évben történt összes figyelemfelkeltés, amely a különleges ajándékok létezésére irányult – nyelvek, gyógyítások, próféciák, “Szentlélek általi leölések” – mindegyike távol állt az ébredések előkészítésétől: inkább figyelemeltereléseknek bizonyultak, amelyek azon nagy igazságokról vonták el a figyelmet, amelyeknek a Lélek mindig is nagy jelentőséget tulajdonított az ébredések kezdetén.”