n-STONING-628x314

Egy bizonyos Todd Friel rádióshowjában a teonomizmus kapcsán feltett egy-két provokatív kérdést. ezekre egy teonomista teológus igyekszik válaszolni. Alább a cikk többé-kevésbé tartalmi fordítása:


Todd a következővel kezdi: “Tiszteletteljesen kérdezném teonomista barátaimat: azokat, akik azt vallják, hogy a zsidó törvényeket a mózesi szövetségből – az az anyag, amely a exodusban, deuteronómiumban olvasható -úgy értem, ez az egész – étkezési törvények, polgárjogi ügyek, rituális esetek – valamilyen módon alkalmazni kellene Amerikában.”

Először is megköszönném Toddnak, hogy kérdez, és nem vádaskodva állít, mint sokak. Örülök, hogy őszintén közelít az ügyhöz, és nem egy titkos, előre kitervelt ágendát vetít ki. Azt is értékelem, hogy a barátot látja bennünk, nem pedig a tévtanítót.

Azonban a kérdések elé beszúrt előszó, amit idéztünk eleve előfeltevést tartalmaz – “minden, ceremoniális, étkezési stb.”. Ez természetesen nem a mi álláspontunk. Egyik teonomista sem vallja, hogy be kell tartani a ceremoniális törvényeket. Egyikünk sem hiszi, az “összes” törvény folytatódik ma is. A közhiedelemmel ellentétben egyik teonomista sem hiszi, ma is követni kell az étkezési törvényeket (erről később bővebben).

Talán a Christian Hebrew Roots (keresztény zsidó gyökerek) mozgalomban vannak, akik ezeket tartják, de ők nem teonomisták.

Todd: “Mi a helyzet a házasságtöréssel?  Házasságtörésért kövezzünk? Mi legyen a rendetlen gyerekekkel? Azokat is megkövezzük? És amit Jézus mondott, hogy bizony mondom nektek, aki vágyakozva néztek asszonyra, már szívetekben paráználkodtok? A vágyakozókat is meg kellene kövezzük?”

Ezek jogos kérdések, de nem világos, mire teszi Todd a hangsúlyt. A kövezést, mint ítéletvégrehajtást érinti a kérdése, vagy a halálbüntetés alkalmazandóságára céloz? Vagy mindkettőre?

Egy kedvesebb, finomabb büntetési mód

Egy kérdező az előbbit tételezte fel: még mindig kövezni kell, szemben más büntetés végrehajtási formákkal? Mivelhogy az maga Isten rendelte el, biztos jobb, mint a többi módszer.

Todd: “Azt mondanám, hogy egyetértek ezzel, akkor, abban a szövetségben. Akkori viszonyok között a büntetés végrehajtói számára a kövezés volt a legkíméletesebb. Ölni nehéz, ez az értelme a kivégzőosztagoknak – sok tagnak csak vaktöltényt adtak. Nem lehetett tudni, ki lőtte ki a halálos lövedéket. Ugyanígy a kövezésnél sem lehetett tudni ki dobta a halálos követ. Azonban manapság vannak még ennél is finomabb kivégzési módszerek.”

Todd válasza érdekes, de hermenutikai problémák vannak a feltételezésével. Először is a kedvesség koncepciója relatív. Épp úgy, ahogy a romantikus szerelem érzésének ideája le tudja építeni a házasságokat és kapcsolatokat, ugyanerre képes ez az érzelmi alap a büntetés végrehajtás területén, a társadalmi etikában.

Ez az egész felvetés Isten akaratán kívülre tereli a beszélgetést, az emberi (önös) értékelés területére. Röviden: autonómia teonómia helyett (a szavak magyarázatáért lsd. a szakkifejezések fület jobbolt fönt – a ford.)

Továbbá ennek a követelménynek nincs bibliai alapja. Az ÓSZ vagy az ÚSZ mikor vár el ilyet, hogy a kedvesség legyen a mérce a kivégzők esetében? Hol van ez a büntetésvégrehajtási hermeneutikai elv a Bibliában? Isten szava alapján döntünk, vagy teremtményi érzelmek és értelem alapján?

Így van az, hogy sok keresztény, aki máskülönben vallja Isten szuverenitását, mégis humanisztikus válaszokat ad különféle területek problémáira, mint a kormányzat, büntetési szabályzatok, gazdagság, oktatásügy stb.. Ami a legrosszabb az az, hogy nem pusztán Isten szava elhagyásáról van itt szó, hanem arról, hogy keresztény vezetők komolyan hisznek benne, hogy a humanisztikus alapelvek a jobbak, mert “humánusabbak”.

Harmadszor, az Írás ezt a megközelítést ellenzi. Bizonyos esetekben éppenhogy a tanúknak kellett az elsődleges végrehajtóknak lenniük. Itt ki is derülhetett ki dobta a halálos követ. Tehát az emögötti elv, hogy egyes esetekben a kivégző viselje a felelősséget a kivégzésért, aki a tanú.

Negyedszer, Todd analógiája a kivégzőosztagról egyébként sem állja meg a helyét. Elvégre nem lehet színlelni, hogy valaki követ dob, nemde? Némely követ kőkinézetű habszivaccsal cseréltek le? Nem, és mindenki igazi követ dobott, amely bizony beszakítja a húst és a koponyát. A kivégzők nem kerültek el semmit.

Persze azt nem lehet megmondani, hogy konkrétan melyik kő ölt. De mindegyik sérülést okozott. Ha kövezés kíméletesség miatt adatott, akkor a csak fokozatilag enyhíthetett, hogy nem ölt csak eszméletlenné tett, vagy egyéb sebet okozott. De senki nem kerülte el pszichológiai pillanatot, amelynek lelkileg ki voltak téve.

Ötödször, ez a kedvességi elképzelés, nem csak szubjektív általánosságban, hanem történeti korszakok tekintetében is az. “Akkoriban”. Ez egy klasszikus liberális progresszív érvelés, aminek túl sokszor bedőlnek a keresztények. Jelenleg ez az érv megy a homoszexualitás és azonos nemű házasság esetében is. 50 éve ez zajlott le a női lelkészség és a jogos válás esetében. 100 éve ezt használták a jóléti állam kapcsán és az állami iskoláknál. Ha a jogi és etikai értékek változnak a történelmi korral, akkor Todd 10 év múlva a homokos házasságot fogja védeni? Vagy valami mást? Még több szó is lehetne ejteni erről, de most a lényeg mindössze, hogy “az ÓT idejétmúlttá lett” érv rengeteg veszélyt rejt magában.

Azonban mindettől függetlenül a halálbüntetés módjának kérdése legitim. Azonban az, hogy a kövezés volna a legjobb mód, az aligha jó kiindulópont, mert ezt a teonomisták többsége aligha vallja.

Azonban még fontosabb annak a kérdése, hogy bizonyos bűnök, mint a házasságtörés halálbüntetést érdemelnek-e. Úgy tűnik ez a fontosabbik kérdés a párbeszéd résztvevői számára is.

Halálbüntetés házasságtörésért

Todd: “Mi legyen a rendetlen gyerekkel? És a házasságtöréssel? Egyszerűen nem gondolom, hogy ezeket a kormányunknak be kellene vezetnie. Ezek a körülmények egy elválasztott népre voltak igazak, akikre fel kellett nézni a többi népnek, hogy tudják ki az Istenük, mivel Isten megígérte nekik, hogy megáldja az engedelmességüket, mármilyen törvény kapcsán is legyen az, pl. tetőtéri kerítés kapcsán, ököröklelés kapcsán stb.. És mindez erkölcsös volt, mert Isten adta, de ez nem jelenti, hogy ennek örökké tartónak kell lennie. Ma már nincsenek öklelő ökörrel kapcsolatos ügyek…

Megértem, hogy a megzavarja a kultúrát az engedetlen gyermek. De életfogytiglani börtönt adni  valakinek, aki nem fenyegeti a kultúrát közvetlenül az barbár dolog. Vannak más, humánusabb bánásmódok is, amikkel élni lehet ilyen esetek kapcsán, amelyek talán mentális gondok, érzelmi gondok? Nem látom, hogy a régi rendszer alatt lennénk.”

Ezek lényegében ugyanazok az érvek, mint korábban a kövezésnél: az ÓT büntetések speciális időre voltak, speciális népnek, és csak egy régi kultúrában és időben alkalmasak, nekünk ha “humánusabb” módszereink vannak. Itt két érv csavarodik össze. Egyik, hogy Izrael egy speciális tipológiai és eszaktológiai nép. A másik, hogy egyszerűen a kronológiai, progresszív érv.

Ezekből már csak a “speciális nép” érve új. Már láttuk, hogyan apellálnak az érzelmekre, a humanista standardokra, vagy a történelmi relativizmusra (C. S. Lewis ezt nevezi kronológiai sznobizmusnak), csak hogy hatályon kívül helyezzék, és embertelennek állítsák be az ÓT törvényeket. De ez a speciális nép érv legalább valamicske bibliai alappal rendelkezik. Azonban probléma is van vele: Felteszem Todd elfogadja a 10 parancsolatot, és a szeretetparancsokat (Deut 6:4; Lev 19:18; Mt 22:37-40) mint érvényben lévőket. Mindazonáltal ezek is részét képezik annak a speciális tipológiai, mózesi szövetségek, amely annak a “speciális népnek”, abban a “speciális időben” adatott. Nagyon egyszerű modern társadalmat riogatni a mózesi halálbüntetéssel házasságtörés esetén, de ez ugyanaz a kategória, mint hogy járjon-e halálbüntetés a gyilkosságért, az erőszaktevésért, vagy jóvátétel a lopásért. Szóval, milyen alapon válogatunk? Milyen mérce alapján mondjuk, hogy mely mózesi törvények a jók, és melyek az embertelenek?

Vagy Isten Igéje jelöli ki a mércét, vagy mi kényszerítjük rá Isten Igéjére a mi mércénket, és mi szelektálunk. Ha biblikusan közelítjük meg ezt, akkor azt látjuk, hogy az ÚT egyértelműen hatálytalanította ceremoniális törvényeket Krisztus eljövetelével, de nem mond semmit ugyanazon törvény polgári törvényeinek félretételéről. Tehát, ha el akarjuk kerülni a humanisztikus válogatást, akkor a polgári törvényeket mint ma is alkalmazandókat kell elfogadnunk. Dönteniük kell a keresztényeknek, hogy a modern elvárások győzedelmeskedjenek, vagy Isten Igéje. Félek Todd elmélkedései “Egyszerűen nem hiszem”, “egyszerűen csak nem látom be” stb. egyszerűen csak nem közelítik meg a témát bibliai alapon.

Engedetlen gyerekek

Todd a leggyakrabban idézett ÓT-i szakaszra célozitt: a lázadó fiú kivégzésére. A legnagyobb probléma, hogy Todd egy népszerű szekularista téves értelmezésben veszi a szakaszt. “Mi legyen a rendetlen gyerekekkel? Kövezzük meg őket?” A gond csak az, hogy a Deut 21:18-21 nem beszél “rendetlen gyerekekről”. A megrögzötten javíthatatlan fiúról beszél, aki valószínűleg már a kései serdülőkorában van, vagy felnőttkor elején.

Jordan Hall ugyanezt az exegetikai hibát vétette egyik korai teonómia kritikájában.  2014 szeptemberében azt állította, hogy a teonomisták meg akarnak ölni gyerekeket, csak mert azok nem fogadtak szót az anyukájuknak, mégpedig nem akárhogy, hanem a kegyetlen kövezéssel. Olyan tízéveseket, akik tiszteletlenek vagy szemtelenek a szüleikkel szemben.

Amit sok nem-teonomista és teonomista ellenes nem akar megérteni, hogy ez nem teonómia ellenes érv, hanem Istenelleni nyílt sértés. Nem Isten Törvényének modern világbeli cáfolása, hanem Isten Törvényének magának a kigúnyolása.  A törvény nem a feleselő kisgyerekekre vonatkozik. Van viszont egy bibliai példa, hogy mire vonatkozik: “e fiú makacs és engedetlen; nem fogadja meg amit mondunk neki; mohó és részeges” (Deut 21:10). Nyilvánvalóan nem kisgyermekről szól, és nyilvánvalóan nem az egyszerű tízévesek engedetlenségéről. Egy érett fiú totális nevelhetetlenségéről van szó.

Még erőteljesen nem teonomista források is, mint a MacArthur Study Bible is elismerik ezt. A következőt írja: “arról van itt szó, hogy a gyerek javíthatatlanul engedetlen és hosszú távon lázad. Az ilyen ember számára nincs remény, aki ilyen durván megszegte az ötödik parancsolatot (Ex20:12), ezért kellett halálra kövezni.”

Amint megfejtjük szakasz helyes jelentését, jobb analízisre teszünk szert. Érvényben kell lennie egy ilyen törvénynek? Nem is olyan régen Amerikában még úgy volt, hogy a visszaeső bűnözőket kivégezhették, miután megkapták a javíthatatlan jelzőt. Ezen túl a bibliátlan börtönbüntetéses rendszer is tele van szörnyűségekkel. De most elég, ha csak egy összehasonlítással élünk: Isten elrendelhetett volna börtönbüntetést az ókorban is, hogy elzárás útján a bűnözők megjavítását tűzze ki célul. Mégsem tette.

Tehát: amint realizáljuk, hogy a szakaszban nem kisgyermekekről van szó, és nem egyszerű szófogadatlanságról, a liberálisok támadása erejét veszti – amelynek sok keresztény hajlamos bedőlni.

A szív paráznasága

Végül Todd a gondolatibűnök kérdését hozza elő egy teonomista társadalomban. Gondolatrendőrség alapján végeztetnének ki embereket? Avagy: Köveznének vágyakozó embereket?

Nagyon egyszerűen meg lehet válaszolni ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy megkérdezzük, hogy mi volt az ÓT-ban a gondolati bűnök büntetése. Annak ellenére, hogy a tizedik parancsolat erre vonatkozik, a kormányzat szankcionálta a gondolati bűnöket? Természetesen: nem. Míg a házasságtörés tette szankcióval járt, addig a tizedik parancsolat megszegése nem. Miért változna meg ez az Újszövetségben? (Emlékezzünk, Jézus semmi újat nem adott hozzá a törvényhez a Mt 5-ben. Egyszerűen csak elmondta a törvény igaz jelentését mint mindig, amit a farizeusok magyarázatai elfedtek).

A kérdésre a válasz egyszerűen az, hogy a gondolati bűnt soha sem büntették jogilag az ÓT-i törvényben, és a modern teonomista társadalomban se történne ilyesmi. Azonban a házasságtörés bűne továbbra is súlyos marad. De a gondolati bűnöket az egyház rendezi, míg a bűntetteket a polgári kormányzat kezeli – két különálló jogkör.

De nem vagyok benne biztos, hogy Todd nyitott erre a bibliai megkülönböztetésre.

Todd: A teonómiában házasságtörés és vágyakozás között különbséget tesznek és azt mondják, hogy a törvénykönyv csak az Isten elleni külső lázadásra vonatkozik … Azt mondanám (a teonomista) barátomnak, hogy ez ügyes, de én nem ásnám bele magam a Bibliába, hogy “ez az amiért nem kövezünk embereket gondolati bűnökért”. Mivel szerintem a más istenben való hit már eleve imádat. Tehát a teonomista megkülönböztetés a gondolati más istenimádat (nem büntetendő), és a nyílt más istenimádat (büntetendő) között nem létezik.

Egy dolog azzal érvelni, hogy a hit és imádat azonos, de itt nem ez a lényeg. Todd gondolatmenetei a következőt foglalja magában: a bibliai megkülönböztetést “ügyesnek” nevezi, majd a saját metodológiája elválik a Szentírástól. Azt mondja, hogy ő nem ásná bele magát a Bibliába ilyen ügyben.

Merrefele menjünk akkor? Bármely más alapvetés humanisztikus. Amilyen mértékben elvetjük Isten Igéjének kutatását, olyan mértékben távolodunk az igazság alapjaitól.

A dolgok iróniája, hogy amint eltávolodunk Isten szabályától a bűnök és büntetések kapcsán, elkezdünk humanisztikus alapokat ráerőltetni még az állítólagos gondolatokra és vágyakra is. Gondoljunk csak a felkapott “gyűlöletbeszédekre”, a faji vagy nemi tartalmú kijelentésekre. Látunk keresztényeket az üzleti szférában, akiket törvényileg kényszerítenek, hogy leboruljanak a homoszexuális elvárások előtt. Látjuk, hogy a “gazdagokat” aránytalanul nagy mértékben adóztatják, mivelhogy állítólag “pénzsóvárok”, többek között [ezzel a gazdagokra vonatkozó mondattal a szerkesztő nem ért egyet, a túlságosan gazdagokat jogosan sújtják többlet-adóval – a szerk.]. Látjuk amint a bűntudatot, félelmet és szánalmat felhasználják politikai célokra, hogy milliárdokat osszanak szét, háborúkat indítsanak, és lenyessék a szabadságjogokat.

Tömören: a teonomizmus ellenesek ezerféleképpen fogalmazzák meg, hogy miért vetik meg a polgári kormányzatot, de valójában Isten Törvénye ellen küzdenek, e területen menekülnek a Szentírás elől, és ennek eredményeképpen a liberálisok veszik át a vezetést itt.

Todd azzal zárja az érvelését, hogy ugyanazt az érvet süti el a teonómia ellen, amit a liberálisok használtak a Biblia ellen általánosságban nagyon sokáig:

Todd: azt hiszem a teonomista bajba kerül, ha megpróbálja következetesen megvalósítani a mai társadalomban azokat a törvényeket. Nem tehetjük ezt meg, mert nincs erre szükség, hiszen arra a népre, akkoriban, abban a szövetségben vonatkoztál. Elismerem azok a törvények voltak a legjobbak annak a népnek, akkor, abban a szövetségben, mert konkrét szerepük volt. Jézushoz vezető mester volt. De nekünk már van Jézusunk. … Továbbá utat mutattak a pogányoknak is .. evangelizátori szerepük is volt. De már nekünk nincsenek ilyen kötelezettségeink, nekünk van evangéliumunk, mi nem úgy teszünk tanítványokká, hogy megkérjük a kormányzatot, hogy vezessen be ÓT törvényeket 21. szd.-i embereknél, hanem úgy, hogy a törvényt és az evangéliumot használjuk.

Röviden, mint már mondtuk, azok a törvények régiek. Elavultak. Ez a 21. század. Jobb lehetőségeink vannak. Azok a törvények csak akkoriban vonatkoztak arra a bizonyos népre. A törvények csak Krisztusra vezérlő mester. Már nem vagyunk a törvény alatt. Krisztus megszabadított minket a törvény alól.

Vannak még egyéb exegetikai gondok is ezen érvekkel, amelyekkel máskor foglalkozom. Annyi elég most, hogy Todd semmit nem hozott fel, amivel ki lehetne kezdeni a teonomista alapvetéseket. Mindössze érzelmileg érvelt, aminek más haszna nincs, minthogy megágyaznak a liberális progresszivizmusnak. Nem csoda, hogy egy-két száz évnyi hasonló keresztény érvelésmódszer után ilyen liberális progresszív társadalmunk van, amilyen.

Konlúzió

Örülök, hogy Todd kérdezett a teonómiáról. És örülök, hogy őszintén tette. Bár még jobb lenne, ha például tőlem kérdeznének ilyeneket már az első körben, hogy egy showműsort megspóroljunk, de legalább őszinte kezdet volt.

Remélem be fogja ő maga is látni, hogy az érvei nem erősebbek, mint az érzelmi alapú liberális érvek. Remélem meggondolja majd, hogy belemenjen exegetikailag jobban a bibliai normákba, a társadalom, bűntettek és büntetés terén is. Isten világosan szólt, az idő, a technológia és a népi jelleg nem változtatják meg Isten Igéjét egykönnyen, attól függetlenül, hogy a mai társadalom ezt akarja erőltetni. Amit Isten elrendelt, ember ne írja át.


forrás: http://americanvision.org/  Answers to Todd Friel’s Theonomy Questions