A szerkesztő bevezetése: A barthianizmus (Karl Barth nevéből), másnéven neoortodoxia egy protestáns akadémiai irányzat, amely bármelyik felekezetben megjelenhet. Ez elutasítja, hogy Isten a történelemben nagy csodákon és teofániákon, materializációkon keresztül megnyilvánult. Tulajdonképpen Krisztus történetiségét is elutasítja, egyedül egy gnosztikus karakterű, szubjektív hitünk számára jelen lévő Krisztust ismer el ( ezt a koncepciót nehéz elképzelnie egy tisztességes hívő embernek, de a barthianizmus mélyén egy elvont filozófia lapul). A bibliai versek közül csak azoknak tulajdonít tekintélyt, amelyek a követőinek tetszenek, illetve amik megfelelnek a humanista korszellemnek – más szóval ez az iskola szélsőséges önkénnyel szelektál a Biblia korpuszából. Ezt áltudományosan úgy fogalmazza meg, hogy azok a versek érdeklik, amelyek (az értelemszerűen barthiánus) olvasót megérintik.

Rushdoony az alábbi szakaszban azt kommentálja, hogy miként torzul el a bibliai Istenkép ilyen esetekben. A neoorthodoxia istene csak úgy “elvan” az ember világszemléletében, annak alá van rendelve, és nem fordítva, ahogy kellene lennie: hogy az ember rendeli alá a világképét a bibliai világszemléletnek.


“Istent egy filozófiából van vallásból csak olyan módon lehet eltüntetni, ha Istent összekeverjük az emberi mivolttal, vagy úgy, hogy Isten és ember ténylegesen vagy potenciálisan eggyé válik, vagy úgy, hogy az egyiket a másiktól radikálisan és totálisan izoláljuk és elkülönítjük. Ha Istent valaki “teljesen másnak” nevezi ki, egy rejtőző Istennek, aki nem jelenti ki magát (mint az arianizmusban és a neoortodoxiában), akkor megszűnik az ember felett álló istennek lenni. Egy rejtőző istennek, aki nem szólt és nem is tud szólni, akinek nincs kijelentése, de tévedhetetlen szava sem, már alaphangon fel kell adnia az univerzumot az ember számára. Ugyanis az ember legalábbis szól; az embernek legalább van valamiféle szava, tehát a magát kinyilatkoztató ember lett a létezés ura és ő állt a csendes isten helyére.”


forrás: R. J. Rushdoony. The Foundations of Social Order: Studies in the Creeds and Councils of the Early Church