Az alábbi bejegyzés David Dickson “Truth’s Victory over Error” c. könyvéből (“Az igazság győzelme a tévtanítások felett”) származik, és jól összefoglalja a főbb eretnekségeket, amelyektől egy ortodox kálvinistának óvakodnia kell.
A könyv tulajdonképpen a Westminsteri Hitvallás védelméül és magyarázatául íródott, egy olyan időben, amikor Isten igéje alapján akarták meghatározni az államilag elfogadható vallásokat, irányzatokat.
E könyv függeléke a legtöbb 16. századig felbukkanó eretnekség felsorolása, amelyekre a könyvben Mr. Dickson részletes cáfolatot is ad a Westminsteri Hitvallásból. Ezt közöljük most le. Ezen eretnekségek esetében az állam a kard hatalmával is beavatkozik és elnyomja őket – egy kálvinista állam esetében.
Érdekesség, hogy a tévtanítások között szerepelnek a hémerobaptisták és az anabaptisták, de a szintén puritán-presbiteriánus gyökerű kálvinista baptisták nem. (Jóllehet ez az irányzat 1646-os Westminsterihez képest nemrég alakult csak ki, és kisszámú volt, bár kételkedem benne, hogy Dickson ne figyelt volna fel rá!)

“Betűrendes felsorolása az újabb és régi tévtanításoknak és szerzőiknek, amelyeket cáfoltunk a fentebbi tanulmányban:

Adamiták: Ádámra vezetik vissza a szektájukat, az első emberre, akinek meztelenségét utánozzák otthonaikban és amikor összegyülekeznek, Ádám és Éva paradicsomi mintájára.
Antropomorfisták: Nevük két görög szóból származik, az anthroposzból, ember, és a morféból, amely alakot, formát jelent. Azt tanították, hogy Istennek is van teste és emberi formája.
Ariánusok: Áriuszról neveztetnek, aki Líbiában született és alexandriai presbiter volt. Eretneksége Konstantin alatt 290 körül terjedt el, és az ismert világ egy jó részét meghódította. Az első níceia zsinat elítélte 325-ben. [Áriusz azt tanította, hogy Krisztus nem a Szentháromság második személye, hanem csak az első, legfőbb teremtménye Istennek – a szerk.]
Arminiánusok: Jacobus Arminiusról nevezik őket, aki egyházi tisztséget töltött be Leydenben, 1605-ben kiadta öt cikkelyét, melyek nagy zavart okoztak Isten egyházában. Követői voltak a remonstránsok. Öt cikkelye a predestinációról, a megváltásról, Isten kegyelméről, a szabad akaratról és a szentek kitartásáról szólt. [az 1617-18-as Dorti zsinat vele minden pontban ellentétes (kálvinista) meggyőződést fogadott el – a szerk.]
Anabaptisták: Az újrakeresztelésről kapták nevüket, egyik szerzőjük Nicholas Storck, aki azt állította hamisan, hogy közvetlen kapcsolatban áll Istennel egy angyalon keresztül, aki neki királyságot ígért, feltéve, hogy megújítja az egyházat és elpusztítja a fejedelmeket, akik akadályoznák őt ebben. [egyéb képviselői az ~nak: Melchior Hoffmann, Thomas Münzer, a zwickaui próféták, és a valamivel későbbi mennoniták és amishok, mindegyikükre jellemző, hogy a világot nem Krisztus befolyása alá akarták vonni, jó irányba terelni, hanem abból minden áron ki akartak szakadni, vagy forradalom útján, vagy békés elkülönüléssel, mint egy katolikus szerzetes; sokuk misztikus rajongó volt és Istennel való közvetlen csatornát vallott a magáénak. A szerző itt a karizmatizmust is elítéli közvetve. – a szerk.]
Antinomianisták: Nevük az anti-ból, ellen, és a nomos-ból, törvény, származik. Johannes Agricolától erednek, aki azt vallotta, hogy az erkölcsi törvény teljesen szükségtelen; valamint, hogy a keresztényeknek nem kell azt betartaniuk. Ez a szektás irány 1535-ben jött létre.
Arabiánusok: Nevük eredete Arábia, ahonnan ez az eretnekség származik. Ezt a tant Fülöp császár fenn is tartotta 217 évvel Krisztus halála után.

Brownisták: Robert Browne neveből, aki Northamptonshire-ben Angliában élt, és Southwarkban is tanított. Azt vallotta, hogy az egyedüli tiszta egyház a világon a saját gyülekezete: ugyanazt tanította, mint a régi donatisták. [ebben a pontban a brownizmus alatt a neo-donatizmust kell érteni – a szerk.]

Dominikánusok: Az egyik pápista rend, nevét a spanyol Dominikusról kapta. III Ince pápa alapította 1205-ben. Dominikusz és 12 másik apát kapta azt a megbízást, hogy az albigensek ellen prédikáljanak. Prédikációik hatására a fejedelmek úgy fellelkesültek, hogy fegyvert ragadtak és 100 000 albigenst leöltek. …
Donatisták: A numídiai Donatusról, aki azért, mert Ceciliust részesítették előnyben a püspökválasztásnál  a karthágói egyházkerületben, megvádolta Ceciliuszt és az összes többi püspököt, akik beiktatták ellenfelét, hogy traditorok: ami annyit tesz, hogy a maximiusi keresztényüldözés alatt átadták Bibliáikat, hogy azokat a bálványimádó pogányok elégethessék.

Epikureusok: Epikurosz, a régi pogány filozófus nevéből, aki az ember legfőbb boldogságát az értelem örömében látta. Tagadta a gondviselést és azt vallotta, hogy a világ atomok összerendeződéséből keletkezett.
Eutükhiánusok:  Eutükhész, kostantinápolyi apát nevéből. Eretnekségeit elítélték a negyedik egyetemes zsinaton 451-ben, Martianus császár alatt. [Eutükhész azt tanította, hogy Krisztus egy személy, de csak egy természete van, egy összekevert isteni-emberi természet – ezzel szemben az ortodox tanítás az, hogy Krisztus egy személy és két természet, egy isteni és egy emberi]
Erasztiánusok: Thomas Erastus nevéből, aki a németországi Heidelbergben volt orvos. Ő és követői elvitattak minden fegyelmezést és kormányzást az egyháztól, és azokat az állam kezébe helyezték.
Entúziaszták: a görög enthuziadzó, vagy enthúziaó névből, ugyanez latinul fanatico, avagy: “Inspirált vagyok, vagy: prófétai, illetve isteni érzelemmel cselekszem”. [mondjuk ki: e magyarázati pontban, kereken elutasítja a Westminsteri hivallás egyik neves értelmezője a csodás karizmákat, mai prófétákat, satöbbiket]

Franciskánusok, ferencesek: megint egy másik pápista rend, Ferenc, itáliai kereskedő nevéből, aki megtérése előtt (a pápisták szerint) bűnös és kicsapongó életet élt. Összegyűjtötte követőit 1198-ban, és Krisztus és a pápa iránti engedelmességre intette őket.
Familisták: A “Szeretet családjáról”, melynek írója a holland Henry Nicholas. Első alapítójuk a [németalföldi] delfti David George, aki magát az igaz Dávidnak nevezte, aki visszaállítja Izrael királyságát. Számos egyéb veszélyes tant is követtek.

Görögök: Azok, akik Görögországot, Mecedóniát, Epirust, Bulgáriát, Moldáviát satöbbi országokat népesítik be. Vallásukban nagy hangsúlyt fektetnek a szűzanya imádására és a festett, de nem faragott képek tiszteletére. [Dickson ebben a pontban a keleti-ortodoxokról beszél.]

Hémerobaptisták: Nevük két szóból ered, hémera, nap, és baptidzó, bemeríteni. Az vallották, hogy a férfiaknak és nőknek a bűneik miatt minden nap be kell merítkezniük [/meg kell keresztelkedniük].

Jezsuiták: Nevük áldott Megváltónk, Jézus nevéből ered, amelyet jogtalanul vesznek fel. A rendet 1450-ben alapította Loyolai Ignác, előbb katona; a tagok képzett filozófusok és teológusok; más tudományokban és művészetekben sem maradnak el, így a pápa pápai követeiként alkalmazza őket a rendet pedig arra használja, hogy a pápista vallás előretörését segítse.
Judaizálók: Nevük onnan van, hogy úgy vélik, a zsidó ceremóniák még mindig érvényben vannak és ránk nézve is kötelezőek, akik az evangélium alatt vagyunk.

Independensek: Nevük onnan ered, hogy minden egyes gyülekezetről azt tartják, hogy a saját törvénye alatt álljon és ne függjön semmilyen másik egyháztól. [Ami azt illeti Dickson listájában ez az egyedüli pont amely téves, az independens gyülekezetek legitimek, sőt sokkal biztonságosabban működhetnek adott esetben, mivel nem függnek semmilyen modern államtól, vagy államegyháztól; R. J. Rushdoony is vezetett independens gyülekezetet – Mindazonáltal Dickson álláspontja is érthető: a Westminsteri Hitvallás a protestánsok közötti presbiteriánus uralmat, “rendbe tételt” képviselte, ők nem igazán szerették a riválisokat, mint az independensek, vagy az anglikánok, nem is beszélve a kvéker félékről, akiket teljesen jogosan tiltottak; azonban végül ambícióik nem érvényesülhettek Cromwell uralomra jutása miatt, aki nagyjából az összes protestáns felekezetet engedte, néhányat megszorításokkal, és csak a római katolicizmust tiltotta.]

Libertinusok: Ők a szabadság miatt felhatalmazva érzik magukat, hogy feljogosítsanak másokat, hogy bűnt kövessenek el. Első képviselőjük Quintinus, egy pikárdiai szabó, aki azt tanította, hogy akár jót, akár rosszat cselekszünk is, azt nem mi cselekedtük, hanem Isten Lelke cselekedte általunk; még sok más istenkáromló véleményt is megfogalmazott.
Lutheránusok: Ahogy hívják magukat, de jogtalanul ama kiváló férfiú Luther Márton után. [Ezen a ponton látszik, hogy Dickson és Westminster úgy ítéli el a lutheranizmust, hogy közben Luther tekintélyét és úttörő személyét próbálja menteni.]

Manicheusok: A perzsiai Manész nevéből, aki rabszolga volt. A manicheus szekta az összes addigi eretnekségnek egyfajta olvasztótégelye volt. [a manicheizmus, keresztény, buddhista és zoroasztriánus elemeket kever össze, jellemzi az erőteljes gnosztikus dualizmus: pl. a magasrangú beavatottak csak növényi táplálékot ehettek]
Macedóniánusok: Nevük Macedóniusz/Macedonus konstantinápolyi püspök nevéből ered, 312-ből. Eretnekségüket elítélte a második konstantinápolyi egyetemes zsinat, amelyet Gracianus és Theodóziusz vezetett 380-ben. Követőit pneumatomakhuszoknak nevezték, a Szentlélek ellen harcolóknak: pneuma, lélek, makhesthai, harcolni. [a macedoniánusok azt tartották, hogy a Szentlélek csak Isten ereje, de nem isteni Személy – ezzel szembenaz ortodox tanítás az, hogy a Szentlélek isteni Személy]
Markioniták: A paflagóniai Markión nevéből, aki Cerdon kutatója volt, és híres eretnek. Megvallotta Cerdon eretnekségeit Rómában, Krisztus után 133-ben. [a markioniták az Ószövetséget nem fogadják el, csak az Újszövetséget, abból se mindegyik könyvet. A modern korban rejtett-markionitizmus figyelhető meg azoknál a keresztényeknél, akik az Ószövetséget zárójelbe teszik, és inkább csak az Újszövetséget magyarázzák; úgyszintén markionita volt a nemzetiszocialisták keresztény jellegű vallási egyesülete, a Deutsche Christen/Német Keresztények is]

Nesztoriánusok: Nesztor, konstantinápolyi pátriárka nevéből, aki tévtanait ifjabb Teodóziusz alatt indította útnak, Krisztus után 400-ban. Ezek Krisztust két személlyé tették, annak mintájára, hogy két természete van. Ezen eretnekséget elítélte a harmadik efézusi egyetemes zsinat, ifjabb Teodóziusz alatt 431-ben. [az ortodox tanítás szerint Krisztus egy személy és két természet, egy isteni és egy emberi]
Novaciánusok: Novatus nevéből, aki Decius császár alatt élt, 220-ban. Afrikai születésű volt. [hasonlóak a donatistákhoz: aki elbukott, megtagadta hitét és áldozatot mutatott be pogány isteneknek, azt maradandóan kizárták a gyülekezetből]

Órigenisták: Órigenész nevéből. Tévtanai 247-ben kezdtek terjedni Aurelianus császár alatt és még 334 évig hatottak.

Pneumatomakhuszok: lásd a macedoniánusokat.
Pelagiánusok: Ők a brit Pelagiusról vannak elnevezve. Római szerzetes, később presbiter [értsd: püspök]. Ifjabb Teodóziusz alatt működött. [Pelagius a totális szabad akarat képviselője volt: az ember a jócselekedetei miatt üdvözül, amelyeket saját erőből visz véghez.]
Puritás hívei [azaz: albigensek, homályos, hogy miért alkalmazza Dickson ezt az elnevezést]: másnévek katharok, mivel magukat másoknál tisztábbnak, és szentebbnek gondolták.  [az albigensek, katharok és bogumilok gnosztikus típusú dualista vallásosságot képviseltek]
Photiniánusok/Fótiniánusok: Photinos/Fótinosz nevéből, aki kis-Galatában született. 323-ban, Syrmiumban kezdte el terjeszteni tévtanait, ahol püspök volt Konstantin császár alatt. [a fótinianizmus hasonlít az ebionitizmusra: Krisztust csak emberként ismeri el, de nem vallja Isteni természetét]
Pápisták: Ők túlságosan is ismertek: e könyv majdnem minden egyes oldalán megtalálhatóak. [a pápizmus régi kifejezéssel a római katolicizmus, romanizmusnak is nevezték még a 19. szd-ban; rengeteg tévtan kombinációja, akárcsak a mormonizmus, vagy a jehova tanúi vallása]

Quakerek/Kvékerek: Nevük onnan van, hogy időnként remegnek és reszketnek amikor prófétálnak, vagy amikor elragadtatás alatt vannak. [A szerző itt ismételten (már harmadszorra) elítéli a karizmatizmust; a kvékerek egyébiránt tagadták az írott ige, a Biblia jelentőségét, mindent a (Szent?)lélek belső ihletésére vezettek vissza]

Szociniánusok: Az itáliai Stena szülöttéről, Faustus Socinusról lettek elnevezve, az ő vallásuk a régi eretnekségek megvallásából áll, így követik mesterüket, ama nagyon veszedelmes eretneket. [Socinus tagadta a Szentháromságot és Jézus istenségét, ennek következtében számára a Biblia erkölcsi útmutatóvá silányult – közép-kelet európai követőit unitáriusoknak nevezik, az ő vezetőik voltak: Giorgio Biandrata és Dávid Ferenc]
Szabelliánusok: Az afrikai Szabelluszról. Eretneksége 224-ben tűnt fel először. [a szabelliánusok a Szentháromság Személyeit nem ismerik el külön személyeknek, hanem egy Isten három különböző aspektusának, megnyilvánulási formájának tartják őket; ezzel szemben az ortodox tanítás az, hogy a 3 különböző isteni Személy egy Isten – a Szentháromság Isten.]
Szeparatisták: Onnan kapták nevüket, hogy visszavonultak a keresztény úrvacsorától, és másokat követtek Isten imádatában. [hogy pontosan kikre gondol a szerző, az homályos]
Szkeptikusok: másnéven keresők, seekerek, azt vallják, hogy az egyetemes egyház röviddel az apostolok után  megszűnt, és a mai napig nem állították helyre, egészen addig, amíg Krisztus a mennyből nem küld új apostolokat, és újra fel nem állítja látható egyházát.
Szabbatáriusok: Azért hívják így őket, mert a zsidó szombatot tartják, és azt képzelik, hogy nincs arra példa vagy parancs az Újszövetségben, hogy a hét első napját tartsuk.

Triteisták: Azért hívják így őket, mert felosztották az Isten/Istenség oszthatatlan lényegét három részre; az egyiket Atyának, a másikat Fiúnak, a harmadikat Szentléleknek hívják. [és mindhármat külön istennek tekintik]
Tertullianisták: A híres ügyvédről és atyáról Tertullianusról nevezik őket, aki Severus Császár alatt élt, Krisztus után 170-ben. [Tertullianus majdhogynem olyan sok tévtanítást vallott, mint Órigenész – egyik fő tévedése, hogy a montanisták kötelékében karizmatikus lett]

Vorstiánusok: Vorstius, régi eretnek nevéből, aki azt tanította, hogy Istennek teste van és tagjai, miként az antropomorfisták mondják.
Vaniniánusok: Vaninius nevéből, aki az ateizmus egyik nagy terjesztője volt. Tulúzban nyilvánosan megégették.


Eddig tart D. Dickson listája. Jóformán kimerítő, mégis egy nagyon fontos tévtant kifelejt, talán azért, mert az akkoriban nem volt népszerű. Ezt pedig úgy hívják, hogy partipasszionizmus, illetve görögül theopaszkhitizmus. E tévtan lényege, hogy követői emberi érzelmeket tulajdonítanak Istennek. Híres patripasszionista volt a liberális Jürgen Moltmann, de Wayne Grudem újkálvinista teológus is elutasítja Isten impasszibilitását. Ezzel szemben az ortodoxia azt tanítja, hogy Istennek nincsenek hullámzó, váltakozó, emberi érzelmei, és nem is tud szenvedni sem, sem fizikailag, sem érzelmileg. Krisztusnak csak az emberi természete szenvedett, de nem az isteni.

(Természetesen igaz, hogy az óegyházi patripasszionizmus modalizmust is magában foglalt. Akit zavar az a tény, hogy a mai patripasszionisták többnyire nem modalisták, egyszerűen hívhatja az Isten érzelmeit emberi érzelmeknek felfogókat: antropomorfista tévtanítóknak. Ugyanis az antropomorfizmus tágabb értelemben két részből áll: emberi fizikalitás tulajdonításából (szűkebb értelemben vett antropomorfizmus), valamint emberi lelkiség tulajdonításából (antropopatizmus). Ilyen értelemben a patripasszionizmus valóban két elemből tevődik össze: modalizmusból és antropomorfizmusból. Azok, akik Isten “érzelemvilága” és az ember érzelemvilága között nem tesznek minőségi, lényegi különbséget, viszont nem modalisták: őket mindenképpen vádolhatjuk azzal, hogy antropomorfista eretnekséget védelmeznek.)

Úgyszintén kimaradt a listából az amyraldianizmus, a kálvinizmusnak és arminianizmusnak egyfajta logikátlan ötvözete.