Az evolúció egy széles körben használt tudományosnak beállított elmélet, mellyel az élet eredetére kívánnak magyarázatot adni. Ezt az elméletet azonban a hitvalló kálvinistáknak és más protestánsoknak el kell vetniük.   

Az evolúció elméletének rövid kifejtése

Az evolúció fogalma alatt Charles Darwin hipotézise értendő, amely szerint az emberi létforma alacsonyabb szintű lényekből fejlődött ki, azaz állatokból. Ez az evolúció, Darwin szerint, egy automatikus, természetes folyamat által ment végbe, Isten irányítása és felügyelete nélkül. Az élőlények fokozatosan, kis lépésekben mutálódtak az évmilliók folyamán, és csak a legerősebb fajok maradhattak életben – mivelhogy örökös harc van közöttük a túlélésért – ha nem így lenne, akkor minden faj korlátlanul szaporodna.

Ennek a folyamatnak eredményeképpen idővel a baktériumok halakká, majmokká, majd végül evolucionistákká váltak. Érdekes tény, hogy eredetileg Darwin maga is fentartotta azt az állítást, hogy legelső vagy a legelső néhány baktériumot a Teremtő teremtette – amelyek aztán az evolúciós folyamat forrásai lettek. Azonban Darwin követői fokozatosan eltörölték ezt a nézetet olyannyira, hogy napjainkra a hivatalos evolúció tan nem is tud mit kezdeni a Teremtő vagy Isten koncepciójával. Ezen kívül azt is meg kell említenünk, hogy van még egy népszerű verziója az elméletnek, amely a megpróbálja összekeverni az evolúciót Isten gondviselésével, a világra való figyelésével – ilyen formán azt mondják, hogy Isten irányította az evolúció láncfolyamatát (ezt “teista evolúciónak” nevezik).

Erre az ötvöző-kombináló nézetre azonban elég rossz fényt vet, hogy eredetileg Darwin egyik legfőbb tétele az volt, hogy ha valaki ki tud mutatni csak egy szemernyi isteni beavatkozást az evolúció folyamatába (a kezdeti baktérium megteremtésétől eltekintve), akkor az elmélete megbukott. Mondhatnánk úgy is, hogy rendszere nem olyan módon volt megalkotva, hogy támogassa egy teista evolúció elképzelését. Egyébként a teista terminus is problémás az eredeti elmélettel kapcsolatban, hiszen abban nincsenek olyan elemek, amik alapján teistának lehetne nevezni.

Az evolúciónak mint természettudományi hipotézisnek nem képezi részét az isteni eredet vagy gyökerek, első okok stb., azonban Darwinnak mégis volt egy deista háttérfelfogása.  Ebben a rendszerben Isten csak megteremti az anyagot majd aztán az első életet, de azután visszavonul mindennemű beavatkozástól, és hagyja működni a teremtettséget, mint ahogy egy órás hagy ketyegni egy befejezett órát. Ez színtiszta deista gondolat. Noha a teista evolúció felfogása is létezett, ezt nem Darwin ötlötte ki, hanem korábban egy Robert Chambers nevű úriember, “A teremtés nyomai” (Vestiges of Creation) című könyvében, amely soha nem lett igazán híres, mivel egy ténylegesen teista műről beszélünk. Míg azok az emberek, akik később Darwin (deista) művét szerették és népszerűsítették,  ateisták voltak, és repestek az örömtől, amikor egy olyan elméletet kínáltak nekik, mely az emberiség eredetére kínál egy új magyarázatot: mégpedig Isten és a Biblia nélkül. Chambers és Darwin között a különbség abban állt, hogy Chambers elfogadta az evolúciós folyamat fölötti isteni irányítást, míg Darwin nem.

Ennek ellenére arra is ki fogunk térni, hogy a teista evolúció sem állja meg a helyét a Szentírás mérlegén. Továbbá még egy fontos dolgot nem mulaszthatunk el eléggé hangsúlyozni: amint fentebb is elhangzott, az evolúció csak egy hipotézis; nem bizonyított, csak feltételezett. Nem olyan, mint a gravitáció törvénye, hanem lehet alkalmazni helyette más magyarázatokat is. Darwin maga is elismerte, hogy minden kérdésre, amelyre az evolúció választ ad, a bibliai kreacionizmus is választ tud adni, de őszerinte a kreacionizmus nem tudományos. Bővebb és részletes analízisét az evolúciótannak megtalálja az olvasó Charles Hodge, “Mi a darwinizmus?” – “What is Darwinism?” c. könyvében. Charles Hodge professzor a princetoni teológia igazgatója volt.

Néhány tudományos ellenérv Charles Hodge szerint

Az említett könyv alapján a következő természettudományos és filozófia ellenvetéseket lehet alkalmazni az evolúcióval szemben.

Egy geológia ellenérv

A föld kőzetrétegeiben átmeneti fajokat (átmeneti láncszemeket az evolúcióban) sohasem találtak. Az élő fajok mindig is ugyanolyanok voltak, amilyennek ma ismerjük őket (ez még a kihaltakra is igaz, mint a mamut vagy a dinoszaurusz). Ha valaki a neandervölgyi emberre gondol, az sem kivétel. Ugyanis, magyarázhatjuk a jelenséget úgy, hogy az egy kihalt külön faj, vagy alfaj volt, ami nem átfogó elődje az emberiségnek. Vagy akár úgy is, hogy a neandervölgyiként értékelt és kategorizált leletek csupán egy-egy rendhagyó emberpéldányt jelentettek, de nem egy egész előd-fajt.

Egy ellenvetés a fizika szabályait alkalmazva

Van egy entrópia nevezetű törvény. Ez hozzávetőlegesen azt tanítja, hogy minden magára hagyott dolog a rend állapotából a káosz állapota felé halad. E törvényt alkalmazva lehetetlenségnek tűnik, hogy az első baktérium (az első evolúciós életforma) bármilyen más magasabb rendű életformába tudott volna fejlődni, mivel e törvény természetes következménye ez esetben az volna, hogy az első baktérium, vagy baktériumok feloldódnak és kevésbé komplexekké válnak. Vagy ha nem, akkor is legfeljebb csak stagnálhatnak mindvégig ugyanazon a szinten. Még egy laikus is le tudja ellenőrizni az entrópia törvényének igazát: Ha a valaki a felszerelését, könyveit az íróasztalán először precíz rendbe rakja, ám aztán azokat minden nap egy kicsit elmozdítja valaki, akkor egy hónap múlva azt lehet majd észrevenni, hogy az asztalon jókora rendetlenség van. Kisebb mértékben, de ez a megfigyelés akkor is igaz, ha éppen az otthagyott tárgyakhoz senki ember nem nyúl. Az esetben is idővel belepi őket a por, a molyok megrágják őket, megsárgulnak a lapok. Hanyatlás meg végbe, nem továbbfejlődés. A tökéletes ellentéte annak, ami az evolúció szerint végbement és végbemegy.

Egy biológiai ellenvetés

Ez az érv az organizmusok összetettségén alapszik. Vannak bizonyos szervek, bizonyos állatokban, amelyeket megvizsgálva arra jutunk, hogy egy feltételezett korábbi stádiumukban nem működhettek megfelelően (vagy éppen halálosaknak kellett volna lenniük), esetleg teljesen haszontalanok lettek volna. Ez ellentmond az evolúciónak, mert az éppenhogy azt mondja, hogy egy korábbi stádiumban lévő előd mindig a leginkább életrevaló az adott fajnak abban a szakaszában.

Az esztétika sem támogatja az evolúciót

Az evolúció nem ad magyarázatot a nemek létezésére, de arra tényre se, hogy egy élőlény miért szebb mint egy másik. A hasznosság elvével egyedül nem tudunk e tényekre  magyarázatot adni, hiszen valamiből egy minimum szükséges szint elég ahhoz, hogy a lény túléljen. Tehát nem helyes olyat állítani, hogy ennek vagy annak az állatnak sokkal szebbnek kellett lennie a túléléshez, mint egy másik hasonló, de valamivel kevésbé szebb állatnak. Persze alkalmanként esetleg elképzelhető egy ilyen tényező (pl. álcázásnál lehet szerepe), de széles körben nem lehet rá szabályt építeni.

Így tehát úgy látszik, hogy az evolúció hipotézise még tudományos szempontból sem tartható. Természetesen ennek részleteit nagyon mélyre hatóan lehetne még vizsgálni, de ez a természettudósok feladata. Viszont még az evolúció etikai következményeiről is szól kell ejtenünk.

Az evolúció káros etikai hatásai

Az evolúció elfogadása hallgatólagosan azt vonja maga után, hogy az ember lényegében egy állatszerű ösztönlény, akinek nincsen magasabb akarata és önuralma. John William Dawson (kanadai geológus) kiválóan megfogalmazza ezt a gondolatmenetet:

“[az evolúció] Az embert nem egyszerűen testivé, hanem ördögivé teszi. Fogja a legalacsonyabb rendű vágyait és hajlamait, és azokat teszi Teremtőjévé és Istenévé. A magasabb rendű érzelmei és vágyai, önmegtagadó filantrópiája, lelkesedése a jóért és igazért, minden hős és mártír szenvedései, nem is beszélve a kereszténység önfeláldozó alapjáról; ezek az evolúcionista szemében mindössze veszteségek és pazarlások, kudarcok a létért folytatott küzdelemben. Mit kapunk helyettük? Végeláthatatlan felsorolást vadállati felmenőkről, a nemes és szent tradíciónak még csak egy szikrája sincs jelen, amely megelevenítené a láncolatot; és a jövőt illetőleg pedig – ami mellesleg az egyedüli nyeresége a múlt meghatározhatatlan küzdelmeinek – ismét kénytelenek vagyunk megnyugodni az alsóbbrendű állatokban és holt anyagban. Azok a gondolkodók, akik egy ilyen elmélet szószólóivá válnak, vagy nagyon furcsa mentális hallucinációval küzdenek, vagy a magasabb lelki természet már teljesen el lett fojtva bennük.”


Robert L. Dabney evolúcióval szembeni kritikája, észrevételei

Robert L. Dabney, amerikai, déli presbiteriánus teológus kritikája is hasonló Hodge-éhoz:

Az evolúció tana nem volt újdonság már Darwin idejében sem

Az evolúció tana nem újdonság: nem más, mint a görög ateista, Démokritosz atomista filozófiájának új létre hívása, amelyet az epikureusok iskolája vett át. Ezt a nézetet már többen is megpróbálták az ember származására rávetíeni, miszerint az egy alacsonyabbrendű állatból fejlődött ki. Így tett pl. Lord Monboddo, aki jóval korábban megelőlegezte Dr. Charles Darwin végkövetkeztetését. Néhány modern fizikus szemében azonban a naturalista La Marck és Robert Chambers (utóbbi műve a már említett “Vestiges of Creation” – “A teremtés nyomai”) munkái nyomán lett ismertté, amelyek magasabb szintű tanulmányoknak számítottak, mint a korábbiak. Ennek ellenére ez az elmélet teljesen mégiscsak Charles Darwin munkáiban (A fajok eredete és az Ember származása c. művekben) bontakozott ki.

A természetes kiválasztás és az erősebb túlélésének tana

A természetes kiválasztás alatt azt érti Darwin (~), hogy az értelmetlen természet az örökítő folyamatai során azokat a párzásokat tartja meg, amelyek a leginkább tudnak alkalmazkodni az erősebb túlélésének tana alapján. Az értelmetlen természet úgy van beállítva, hogy a legrátermettebb utódok éljenek túl a kevésbé életképesek rovására. Ezt a tételét ~ a fajok-alfajok változatosságával magyarázza. E két törvény miatt aztán az utódok diverzifikálódnak. Mivel ez a folyamat nagyon szeszélyes és kiszámíthatatlan, azért csak az időtényező rendkívüli mértékben történő megnövelése teszi lehetővé, hogy a protoplazmából a legmagasabb rendű állat, az ember kifejlődjön.

Az evolúció elgondolása ateisztikus

-Annak ellenére, hogy néhányan következetlenül követik ezt az elméletet és feltételeznek egy kezdeti istent, vagy teremtőt is, de azért ez a teória mégiscsak materializmushoz és ateizmushoz vezet – ide sorolta be magát egy bizonyos Dr. Leopold Buchner is. Ezt az elméletet joggal hívják a teisták Isten nélküli teremtésnek. A teologógiai érvelés teljes elutasítását is maga után vonja.
-Azzal hogy egy alsóbb eredetet határoz meg, arra buzdít, hogy az embereknél is belefér valamilyen mértékig a vadállatias természet. Hiszen az állatoknak nincs vallásuk, viszont uralkodik náluk az ösztönszerű viselkedés.
-Az elmélet nem tesz különbséget lélek és anyag között, a lélek, ha van valami ilyesmi, az is az állatias anyagból emelkedik ki. Azonban ha ilyen értelemben az embernek nincs hagyományos értelemben vett lelke, akkor a vallásnál sincs sok keresni valója.

Az evolúció (~) problematikus, mert a kiválasztás, valamilyen racionális kiválasztást tételez fel

Dabney szerint a kiválasztás fogalma feltételezi a szabad akarati választást és azzal valakit, aki intelligensen választ. Az ~-ban ezt a szerepet egy értelmetlen, kiszámíthatatlan és vak erő tölti be. Ez nem lehetséges, csak költői értelemben. Hozzáteszi a természettudós Agassiz észrevételét, hogy sokszor a természet különböző tényezők mellett ugyanazt az eredményt produkálja, illetve különféle eredmények produkálására is képes azonos feltételek mellett.
Az ~-ban a különféle fajok elterjedése is problematikus. Ugyanis mégha az alkalmasság ki is fejlődne valahol, az nem tudna az alacsonyabb rendű fajok esetében mindig a megfelelő környezetbe vándorolni, ugyanis nincs elég fejlett mozgási szervük, mint a puhatestűek esetében.

Nem lehetséges fejlődés a kiválasztással, kivéve értelmes gondviselés útján

Darwin sok példája, amellyel alá akarja támasztani az elméletét hasonlít az emberi tenyésztés esetére (mint a Durhami nyáj esetében), azaz gondviselést feltételez. Viszont ha a véletlenszerű természetet figyeljük meg, akkor az általános szabály inkább egy romlási folyamat. Bizonyos naturalista tenyésztési megfigyelések olyan eredményekre is jutottak, hogy a keresztezéseknél az utódban a változatosság először nagy, majd pedig egyre kisebb lesz. Ez viszont arra enged következtetni, hogy variációknak van egyfajta szűkebb és változhatatlan terjedési tartománya. A természettudósok olyat is megfigyeltek, hogy a mesterségesen párosított eltérő fajok idővel az egyik vagy a másik ős típusára fognak visszaütni. Ezt csak még körültekintőbb párosítást vezénylő folyamattal lehet elkerülni.

A legerősebb nem feltétlenül él túl

Az erősebb túlélése prof. Dabney szerint nem “természetes”, magától értetődő kifejlet. Ugyanis az erősebb egyedek által kifejtett erőszak inkább csak rontja annak az összesített esélyét, hogy az egész faj boldoguljon és benne minden egyed. Nézzük meg például az embert: mindenhol ahol barbár anarchia van, és az ököljog érvényesül, ott az egész törzs lesüllyed a szegénységbe és nyomorúságba. Miért van az, hogy a vadabb kultúrák [Dabney 150 évvel korábban élt nálunk – a szerk.] szegényebbek és rosszabbul ellátottak, mint a civilizált népek? Ehhez vegyük még hozzá a következőt: a legelkényeztetettebb egyedek, bármelyik fajról is beszéljünk, nem a legsokoldalúbbak; láthatjuk, hogy az állati élet általánosságban épp az ellenkezőjét támasztja alá: az alacsonyabb szintű, illetve rendű lény túlélését. Az átlagos pampa ló, vagy a musztáng póni sokkal alacsonyabbrendű, mint az andalúziai mén, amelytől leszármazott. Továbbá a geológiából is levonhatunk egy olyan következtetést, amelyet előzőleg Hugh Miller tett meg a kőzeteket vizsgálva, hogy a kőzetek általános tendenciája nem a fejlődés, hanem épp a degradálódás. Illik ide Dr. Sterling megjegyzése: “a természetesség szabályainak definiálása mindig homályos, bizonytalan és sokrétű. Például megfogalmazhatjuk, hogy az ősi harcmodor mindig a legjobbat ajándékozta meg a győzelemmel, és mindig a faj fejlődését szolgálta. Vagy azt, hogy a leggyengébb otthonmaradásával, a fejlődés ki lett egyenlítve a leromlással. Vagy éppen azt, hogy a legrátermettebb szükségszerűen volt kitéve a legnagyobb veszélynek. A végtelenségig lehet feltevéseket alkotni. Ilyen módszerrel megbízható következtetéseket nem lehet levonni.”

A keverékekből levezetett érv

Nem kellene figyelmen kívül hagyni azt a tényt se, hogy az igazi hibridek közötti keveredések terméketlenséget eredményeznek. Ismert példa az öszvér esete. Az asinus és az equus keveredése eredményez valamit, de a következő állomány már meddő. Ebből Dabney levon egy olyan következtetést, hogy az igazi (és nem csak annak tűnő) hibridek nem tudják a maguk hibridizációját örökíteni. Az utód vagy meddő, vagy az egyik eredeti típusra megy vissza. Dabney szerint érdekes, hogy egy bizonyos Dr. Huxley éppen az evolúció védelmében akarja ezt a tényt felhasználni.

Az evolúció nem ad választ az értelemre

Ez a feltételezett folyamat, ha létezne akkor is teljesen állati lenne. Fizikai törvények eredménye pusztán. Ennek az eredménye tehát állati ösztönök és szervek kifejlődése lenne. De ez nem így van. Ugyanis a legmagasabbrendű lény az ember, kevésbé életrevaló, mint az emlős, a természetes adottságok alapján. A csecsemő kevésbé ösztönös és nem tud úgy mozogni, mint a madárfiókák. Az ember kevésbé ösztönös és kevesebb állati képessége van, kevesebb ereje, tompább érzékei; az elefántnak, a sasnak sokkal jobbak ezek a képességei, továbbá egyes állatok tovább is élnek Dabney szerint. Az ember csakis az intelligenciája miatt lehet magasabb rendű, de ennek nem is kellene számításba jönnie az evolúció alapján.
Darwinnak ezt is le kellene tudnia vezetnie az állatvilágból, minthogy levezeti az ember kezének fejlődését a majom kezdetlegesebb kezéből. Az intellektust, a lelkiismeretet, a vallásos hitet, mind-mind az állati ösztönökből kisarjadzóknak kellene elképzelni. Azonban az ember lelki tevékenységei szöges ellentétben állnak a pusztán állati tevékenységekkel. Egy gyenge lelkiismeret nem áll semmiképp sem közelebb a vágyakhoz. Sőt inkább közelebb áll Washington, vagy Lee tábornok [Dabney konföderációs tábori lelkész is volt – a szerk.] lelkiismeretéhez. Az emberi nem és az állati természet között óriási szakadék van, ezért nem fejlődhetett ki belőle.

Ez az elmélet legjobb esetben nem bizonyított

A legtöbbet, amit kijelenthetünk az evolúció elméletéről az az, hogy esetleg igaz lehet, ha összes mellette szóló érv helyes. Azonban ez távol áll az igazságtól. Az evolucionista könyvek tele vannak logikai hézagokkal és nagyon sok bennük a “kellene lennie”, “lehet, hogy”, stb.. Ha ezeket levesszük, akkor az elméletet verifikáció nélkül találjuk, sőt, az egyenesen verifikálhatatlan, leellenőrizhetetlen. Ha valaki egy hipotézist alá akar támasztani, akkor demonstrálnia kell, azaz reprodukálnia kell valamilyen formában. Amint Dr. Huxley írja: “amíg az elméletet egy tényleges kísérlet vagy egy tényleges megfigyelés alá nem támasztja és olyan módon nem verifikálja, hogy az nyilvánvaló lesz az értelmes szemlélő számára, amíg az elvárt eredmény nem követte a folyamatot propter hoc-ként, és nem egyszerűen post hoc-ként (azaz az ok-okozatiság egyértelműen megállapítható, nem csak két össze nem függő dolog van egymás mellé helyezve, Mintha – a szerk.), addig az az elmélet legyen akármilyen kézenfekvő és látszólag kielégítő, bizony nem számít bizonyítottnak.” Dr. Darwin elméletét verifikálták? Látta bárki is, hogy a marsupiali majom párosodott az előemberrel? De ezen kívül egyéb hiányosságokat is lát még Dabney, mint például az evolúciós összekötő kapcsok hiányát és azt, hogy jóval kisebb időintervallum óta dokumentálható a racionális ember, mint amekkorára az evolúciós kifejlődésnek szüksége lenne. Így az evolúció nem marad más, csak hipotézis és feltételezések gyűjteménye.

Veszélyes az erkölcsre

Az ~ az elmét leértékteleníti, keretet teremt a materializmusnak, istentelenségnek és érzékiségnek. Ennek a rendszernek mindig ellene fog állni az önbecsülés, a lelkiismeret, és az emberi tudatosság értékei, Dabney elképzelése szerint. Abszurd dolog, hogy az ember őse egy ebihal vagy egy puhatestű csiga legyen.

A véletlen nem válhat tervezéssé

Ezen címszó alatt Dabney újra megjegyzi, hogy az evolúció világszemlélete nem egyéb, mint a régi pogány atomista elmélet felfrissítése, amely a teremtés minden elemére azt mondta, hogy az atomok véletlen rendeződésének eredménye. Ugyarról a nyomorult filozófiáról van szó evolúció képében, némileg felújított formában, amely már Szókratész szakrazmusának is tárgyát képezte. Ezzel szemben a vak véletlen eredménye csakis káosz, nem pedig az univerzum rendje.

Ki tervezte a fejlődésre való képességet?

Ha Istent kivesszük az egyenletből, mi teszi lehetővé ezt az egész folyamatot? Hogy lehetett, hogy minden ilyen nagy rendben alkalmazkodott egymáshoz és egy nagy egész rendszerbe is integrálódott mindeközben? Ez Dabney szerint önmagában is legalább akkora csoda, mint a mózesi teremtés.

A célszerűség, a teleológia istenérvének megvédése

Végül Dabney kitér még egy ellenérvre, amelyet a teleologikus istenérv ellen szoktak vetni. Eszerint az istenérv helytelen, mert antropomorf (tehát pusztán csak az emberi elme vetíti ki a célszerűséget a természetbe, amely az ember nélkül nem lenne ott). Ez Dabney szerint nem áll meg ellenérvnek. Ugyanis, amikor ezt hangoztatja valaki, akkor voltaképpen azzal van problémája, hogy minden ismeretünk emberi. A gondolatmenetet követve nem csak a teleologikus istenérv emberi, hanem minden egyéb ismeretünk is. Minden ismeret szükségszerűen antropomorf, mivel emberi ismeretünk eleve emberi. Ha valaki ezt kritizálja, akkor azt követelei, hogy az embernek ne legyen tudása, ismerete! Ugyanezt a teológiára, és a hitéletre vetítve: aki száműzni akarja az antropomorf jelleget, annak Isten megismerését is tagadnia kell, és úgy kell Őt megcímeznie, mint a “Megismerhetetlent”, akinek semmilyen tulajdonság nem tulajdonítható pontosan – így tesz a deizmus és Herbert Spencer filozófiája.

Így bizonyítja Dabney, hogy a teleologikus istenérv, illetve a teleologikus természet nagyon is ellene mondanak az evolúció vak, kaotikus sodródásainak. Ezzel ellentétben tudatos tervezettség érzékelhető a természetben, és ez annyira antropomorf észrevétel, mint bármelyik más primitív empirikus észrevételünk.


A bibliai ellenérvek

Ha elfogadjuk, hogy a valóban tudományosan elfogadott tények (az evolúció nem ilyen) mindig a Bibliai leírásokat igazolják, akkor valószínűnek tűnik, hogy a Föld és világegyetem meglehetősen idős. Ennek figyelembevételével az evolúció ellen beszélő “fundamentalista” biblia érvek kiesnek a listáról. Ezek az érvek bár népszerűek, de a hitvallásos kálvinista és más protestáns természettudósok számára meggyőződésünk szerint nem tarthatóak. Azonban még így is maradnak kardinális bibliai érvek, amelyek teljesen kizárják az evolúció és az evolucionista világkép keresztény alkalmazását.

Most néhány főbb biblia érvet fogunk felsorolni. Természetesen ez nem egy kimerítő lista.

A genezisi leírás

A Genezisben azt olvassuk, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára (Gen 1:26-27) lett teremtve. Sőt, azt is megtudhatjuk belőle, hogy neki van egyaránt értelmes elméje, halhatatlan lelke, és vegetative életműködése, míg az állatokban csak az utóbbi található meg. Ezzel szemben az evolúció szerint az ember csak egy fejlett állat, és nem isteni teremtés, hiszen csak a legelső és legprimitívebb állatok lettek teremtve – vagy még azok se.

Továbbá – és ez még fontosabb – az evolúció rendszerében nincs lényegi különbség emberi és állati lélek között. Pontosabban szólva, az evolúciót nem is érdekli a lélek jelensége, csak annyit mond, hogy az állatoknak kevésbé fejlett agyuk van, míg az embernek fejlettebb. Elképzelhető, hogy némely evolucionista egyénileg elfogadja, hogy az emberi lélek fejlettebb az állati léleknél, azonban az egyedüli indoklásuk az lehet, hogy a lélek hordozója, az agy az állatokban, lényegében egy emberi agy, ami egy korábbi fejlődési stádiumban van. Ez a gondolatmenet azt sugallja, hogy az emberi lélek az alacsonyabbrendű állati lélekből fejlődött ki.

Azonban ennek ellentmond a bibliai leírás, miszerint Isten az embernek egy másfajta, állatokétól különböző, egyedi lelket alkotott külön beavatkozással – ilyen nincs az állatoknak. Ez az oka annak, hogy az állatok nem fognak részt venni ugyanolyan módon az új mennyben és földön mint az emberek.

Az Ó- és Újszövetség genealógiái

Az evolucionizmus állítja, hogy az emberiség fejlődése erre a jelenlegi szintre évmilliárdokat vet igénybe. Sajnálatos, hogy a bibliai nemzetségtáblázatok nem engedik meg, hogy az emberiség ilyen öreg legyen. Ha valaki vet egy pillantást József nemzetségtáblájára (Mt 1), vagy Máriáéra (Lk 3:23-), vagy a genezisire (1Móz 5; 10), akkor láthatja, hogy az ott szereplő felsorolt nemzedékek összes életkora alapján az emberiség nem lehet öregebb egy körülbelül tízezres nagyságrendű számmal kifejezhető kornál (nem áll szándékunkban pontos számot adni). Elismerjük, hogy a bibliai nemzetségtáblazatokban “lyukak” találhatóak helyenként. Ez lehetővé teszi, hogy a ténylegesen összeadható éveknél nagyobb időszakokról beszéljünk. Az is lehetséges, miként a tudományos álláspont mondja, hogy a kőzetek és az állati-növényi élet valóban évmilliós, milliárdos eredetű. Ami viszont nem lehetséges az az, hogy az emberiség évmilliós eredetre menjen vissza. Ugyanis az ember eredetét a biblia leírás körülbelül tízezer éves nagyságrendre redukálva. Az olvasó bővebb információért konzultáljon hitvallásos apologétákkal, akik az Öreg Föld elméletének képviselői.

A gondviselés tana

Az eredeti evolúciótan (a darwinizmus) kizárja a gondviselés esélyét. A deista Darwin ezt szándákozta integrálni elméletébe. Ennek ellenére a gondviselés tanát világosan tanítja a Biblia: “A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbôl,” (Zsolt 104:14) Az ÚT-ben is: “Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?” (Mt 6:26) “Ha pedig a mezônek fûvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten” (Mt 6:30). Ezen felül még azt is elmondhatjuk, hogy a gondviselés tanának mellőzése az ima elhanyagolásához is vezet.

Összefoglalva, az evolúció hipotézise téves vallásos, teológiai szempontok alapján is, mivel figyelmen kívül hagyja a Mózes első könyvében szereplő leírást, összekeveri az emberi és állati lelket, és elhanyagolja azt a tényt is, hogy az emberi faj legkorábban csak 10-20, 30 000 évvel ezelőtt jelent meg (vagy legalábbis ilyen nagyságrendben), mégpedig minden előemberi, ősemberi átmenet nélkül. Ezen felül még a gondviselés tanát is leépíti.