[Előzetes megjegyzés: a szerző kálvinista teológus, aki nem teonomista, de részleges preterista álláspontot mutat be (a kifejezés jelentése alább ki fog derülni). Az olvasó az eddigiek alapján már minden bizonnyal tudja, hogy a rekonstrukció egyik fő vonása a történeti posztmillenizmus, amely vagy historicista, vagy részleges preterista alapokon valósul meg legtöbbször. Emiatt különösen releváns számunkra ez a részletes írás. A munka I. és II. fele a részleges preterizmust mutatja be, míg a III. része a különleges karizmákkal foglalkozik- a szerk.]

Alább egy átfogó, logikus gondolatmenetet olvashatnak az érdeklődők R. C. Sproul kutatásaira alapozva, mely több, eddig a karizmatikusok/kontinuacionisták között homályban levő igék kapcsolatát igyekszik megvilágítani, bizonyítékául három dolognak:

  1. Dániel 9,24-27 és Jóel 3 időben nem mutathatnak másra, mint Jeruzsálem ostromára és a templom pusztulására (Kr. u. 70), mert
  2. Jézus Mt. 24, Mk 13 és Lk 21-ben maga is ezekre az ószövetségi igékre hivatkozik, mikor a templom pusztulásáról és az Emberfia eljöveteléről beszél és ezáltal
  3. Pál az 1Kor 13-ban a „színről-színre” látás, a teljes ismeret megszerzése és a tökéletesség kapcsán pedig nem másra vár/vágyakozik, minthogy bekövetkezzen Jézus próféciája a templom pusztulásáról, a zsidók és pogányok egységéről, a Krisztus test megelevenedéséről/nagykorúvá válásáról, az Ószövetségi ceremoniális gyakorlat [áldozatok bemutatása] végleges eltörléséről [azzal, hogy eljön az Emberfia, akit akkor már színről-színre láthatnak].

Így pedig e három kapcsolatot vizsgálva nem juthatunk más következtetésre, minthogy a nyelvek, prófétálás, apostoli csodát stb. ezen esemény bekövetkeztekor megszűntek [lsd. 1Kor 13:8-10].

Fontosnak tartom kijelenteni, hogy az álláspontommal nem állítom azt, hogy minden prófécia beteljesedett, amit a Szentírásban olvasunk. Hiszem, hogy Jézus eljön majd ítélni élőket és holtakat [1Thessz 1:6-10] és hogy egyesek örök életre, mások pedig majd örök kárhozatra támadnak majd fel Isten szuverén rendelése alapján [1Kor 15,53, Jn 5:28-29].

Alábbi írásomban olyan ortodox protestáns teológusok és lelkészek gondolatmenetét követem, mint például R. C. Sproul, és dr. Jacob J. T. Doedens.

 

I.  Dániel, Jóel és Jézus próféciájának kapcsolata

  1. Dániel 9,24-27: Templom pusztulása-az Emberfia jövendölése a templom pusztulásáról.

24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét.

25 Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek.

26 A hatvankét hét eltelte után MEGÖLIK A FELKENTET, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig ELPUSZTÍTJA A VÁROST ÉS A SZENTÉLYT. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat.

[Lk 19,41-44  Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. 43 Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, 44 földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és KŐ KÖVÖN NEM MARAD BENNED, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.];[ 21,34:  Így ti is, AMIKOR LÁTJÁTOK, HOGY MINDEZEK BEKÖVETKEZNEK, TUDJÁTOK MEG: KÖZEL VAN AZ ISTEN ORSZÁGA.  32 Bizony mondom nektek: NEM MÚLIK EL EZ A NEMZEDÉK ADDIG, amíg mindez meg nem lesz.  33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.  34 Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap,  35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. ]

27 Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, DE A HÉT KÖZEPÉN VÉGET VET A VÉRES- ÉS AZ ÉTELÁLDOZATNAK. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.

[Dán 8,11-12 11 Még a sereg vezérével is szembeszállt, ELVETTE TŐLE A MINDENNAPI ÁLDOZATOT, és feldúlta szentélyét. Dán 9,27 ;  12 Sereget rendelt bűnös módon a mindennapi áldozat ellen, és földre terítette az igazságot. Minden tette sikerült.][Mt. 15 Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – ERRŐL BESZÉLT DÁNIEL PRÓFÉTA, AKI OLVASSA, ÉRTSE MEG! –, Dán 9,27  ]

 

Mit látunk tehát? A Dán 9:26-ban egy felkent megöléséről olvasunk, valamint arról, hogy egy fejedelem elpusztítja majd a várost és a szentélyt. Dán 9:27-ben a véres és ételáldozat végéről olvasunk, mely történelmileg egyértelműen a templom pusztulásakor szűnt meg, bár Jézus „felfüggesztette” ezt már korábban, lásd alább. Ha ez nem lenne elég, még maga Jézus is kimondja [Mk 13:14], hogy az a prófécia, melyről Dániel beszélt UGYANAZ, mint amit Ő maga jövendölt a templom pusztulásáról, mely 70-ben következett be.

Megjegyzi Jézus, és ezt tartsuk szem előtt: amikor látják, hogy ezek bekövetkeznek, tudják, hogy közel van Isten országa. Amivel pedig legkevésbé lehet vitatkozni, ha nem akarjuk a szöveget megcsorbítani: nem múlik el egy nemzedék addig, mígnem ezek be nem következnek. És mit látunk? Nem is múlt el, hiszen Jézus és a templom pusztulása között 40 év telt el.

 

  1. Jóel 3

1 Azután kitöltöm majd Lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. 4Móz 11,29 ; Ézs 44,3 ; Ez 39,29 ; Tit 3,6 ; ApCsel 2,17-21  2 Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm lelkemet abban az időben. 3 CSODÁS JELEKET MUTATOK AZ ÉGEN ÉS A FÖLDÖN: VÉRT, TÜZET ÉS FÜSTOSZLOPOKAT. [Lk 21,25 És JELEK lesznek…-itt Jézus Jeruzsálem pusztulásáról és az ahhoz kapcsolódó Emberfia eljöveteléről beszél]4 A NAP ELSÖTÉTÜL, A HOLD VÉRVÖRÖSSÉ VÁLIK, MIELŐTT ELJÖN AZ ÚR NAGY ÉS FÉLELMETES NAPJA. Mal 3,23 ; Mt. ; Jóel 2,10-11 [29Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig A NAP ELSÖTÉTEDIK, A HOLD NEM FÉNYLIK, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. Ézs 13,10 ; 34,4 ; Jel 6,12-17 ] 5 De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az Úr, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr. Abd 17 ;ApCsel 2,39 ; Róm 10,13

 

Tehát nem szólhat másról a dánieli és jóeli szakasz, mint a templom 70-es pusztulásáról, hiszen Jézus is azzal kapcsolatban idézi szó szerint őket. (Mt. 24, Mk 13, Lk 24). És mikor elpusztul a templom, eljön az Úr napja. Miért fontos ez? Egyrészt azért, mert addig a napig PÁRHUZAMOSAN folyt az ószövetségi áldozatbemutatás [melynek hatása már elmúlt a kereszthalállal és feltámadással] és az újszövetségi Krisztus áldozatának hatására való megtérés. Nem volt még teljes az ó-szövetség lezárása, a zsidók teljesen legitimnek gondolhatták szövetségüket, hiszen a dánieli és jóeli próféciákat idéző Jézus jövendölése nem teljesedett be, áll a templom, nem uralkodik felhőben az Isten-Fia [Emberfia]! Másfelől azért fontos ez, mert Jézus maga lesz az új templom, ő annak az alternatívája, így nem lehet teljes, csak töredékes minden, míg látszólag még két szövetség áll fenn, bár az Ó már nem hatékony. Jól látjuk ezt a templomtisztításnál, melyről Jacob Doedens írt, és ami megvilágosította előttem a témát.

„Jézusnál a „temp­lomtisztítás” nem arról szól, hogy Jézus meg akarja reformálni a meglevő templomot, hanem arról, hogy a meglevő templom már nem szolgálja a célját, azt, hogy a menny és a föld közötti kapcsolódási pont legyen. Ezzel a cselekvésével Jézus a nép legfőbb jelképét támadja, de ha jól figyelünk fellépésére, akkor kitűnik, hogy JÉZUS ÖNMAGÁT A TEMPLOM ALTERNATÍVÁJAKÉNT LÁTJA: mostantól a templom helyett ő lesz a menny és föld közötti kapcsolódási pont. Viselkedésével sokszor nem veszi figyelembe a templom legfőbb szerepét. A körülötte lévő közösség alkotja az új, alternatív templomi közösséget. Így JÉZUS ÖNMAGÁVAL HELYETTESÍTI A TEMPLOMOT.

Jézus fellépése a templomban azért nem egy „te-szedd”-féle takarítási akció volt azzal az eredménnyel, hogy a templom megtisztítva tovább üzemelhetett, hanem a templom pusztulásának a jelképes ábrázolása. A kereskedők gyorsan jöttek vissza. DE JÉZUS EGY IDŐRE LEÁLLÍTOTTA A TEMPLOMBAN TÖRTÉNŐ ÁLDOZATOK BEMUTATÁSÁT. A temp­lomi istentisztelet állt le. Ez volt Jézus fellépésének a célja, ahogy DÁNIEL KÖNYVÉBEN IS AZOKRÓL A SÚLYOS TÖRTÉNELMI IDŐPONTOKRÓL OLVASUNK, AMIKOR LEÁLLT A MINDENNAPI ÁLDO­ZAT BEMUTATÁSA. A ZSIDÓ HÁBORÚ CÍMŰ MUNKÁJÁBAN JOSEPHUS IS PONTOSAN EMLÍTI AZT AZ IDŐPONTOT, AMIKOR A TEMPLOM OSTROMLÁSAKOR AZ ÁLDOZAT BEMUTATÁSA MÁR LEHETETLENNÉ VÁLT. Ezt a magyarázatot alátámasztja a Mk 11,16: Jézus „nem engedte, hogy vala­ki edényt vigyen át a templomon.” Itt nem általános edényekről vagy eszkö­zökről van szó, hanem valószínűleg azokról az eszközökről, amelyekre szükség volt a templomi istentiszteletben. Nem is csoda, hogy a Mk 11,18 említi, hogy a tömeg elcsodálkozott a tanítása miatt.”

 

  1. 24, Mk 13, Lk 21

Márk 13 alapján

2 Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.  4 Mondd meg nekünk, MIKOR TÖRTÉNNEK MEG EZEK, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?9 Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. 10 ELŐBB azonban MINDEN NÉP KÖZÖTT HIRDETNI KELL AZ EVANGÉLIUMOT. 14Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, Dán 9,27 ; 11,31 ; 12,11 15 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! 21 Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus! – vagy: Íme, ott van – ne higgyétek! 22 Mert hamis krisztusok ÉS HAMIS PRÓFÉTÁK TÁMADNAK MAJD, jeleket és csodákat tesznek, hogy így MEGTÉVESSZÉK, HA LEHET, A VÁLASZTOTTAKAT. 5Móz 13,2-6 24 AZOKBAN A NAPOKBAN PEDIG, AMA NYOMORÚSÁG UTÁN, A NAP ELSÖTÉTEDIK, ÉS A HOLD NEM FÉNYLIKÉzs 13,10 ; Ez 32,7Jóel 2,10 ; Jel 6,12 25 és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. Ézs 34,4-5 26 És AKKOR meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel.  [Lk 24,28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert KÖZELEDIK A MEGVÁLTÁSOTOK31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: KÖZEL VAN AZ ISTEN ORSZÁGA.] 29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt! 30 Bizony mondom nektek, hogy NEM MÚLIK EL EZ A NEMZEDÉK, AMÍG MINDEZ MEG NEM TÖRTÉNIK.32 Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; [Lk 24 36 LEGYETEK TEHÁT ÉBEREK, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy MEGÁLLHASSATOK AZ EMBERFIA ELŐTT.]

 

Miről beszél itt oly kristálytisztán Jézus?

  • Mielőtt mindezek megtörténnek, hirdetni kell az evangéliumot a pogányok között! Ez meg is történt, erre kaptak a tanítványok parancsot (lsd. Pál)
  • Jönnek hamis próféták! Ezért írja Pál az 1Kor 14-ben és az 1Tim 4-ben, hogy minden prófétálást meg kell vizsgálni.
  • Egyértelműen a jóeli jövendölésre utal: azokban a napokban a nap és a hold nem fénylik majd. Mely napokban? Miről beszél itt Jézus? A templom pusztulásáról. Mi fog akkor történni? Amit Jóel és Dániel megjövendöltek.
  • És mi a csúcspontja az egésznek? AKKOR eljön az Emberfia, az ég felhőin, MINDENKI MEGÁLLHAT ELŐTTE ÉS SZÍNRŐL-SZÍNRE FOGJÁK LÁTNI. (Erről később)
  • Végül: mikor lesz mindez? Nem tudjuk a pontos időt, DE nem múlik el egy nemzedék [Jézustól számítva] addig.

Maradt e még kétség bárkiben afelől, hogy a templom pusztulása és Emberfiának eljövetele bekövetkezett 70-ben, Dániel, Jóel és Jézus erről beszélnek és Pálék is ezt várták? Nézzük meg ezt részletesebben.

 

II.  A jézusi próféciák jelentése részleges-preterista szemszögből.

A téma szempontjából kritikus szakasz Jézus Mt. 24, Mk 13 és Lk 21-ben olvasható jövendölései. Ezekben, amint látjuk, egyfelől visszautal az ószövetségi Isten-ígéretekre és próféciákra [Dán 9 és Jóel 3] és előremutat egy olyan kor felé, mely más lesz, mint az ószövetségi [zsidók szövetsége], más, mint a krisztusi-apostoli [zsidók és pogányok szövetsége egymás mellett], mivel már csak az újszövetségi [zsidó nézőpontból „pogányok”] szövetsége lesz. Ennek a korszaknak a várásáról és eljöveteléről tanítottak több helyen is az apostolok [színről-színre látás, nagykorúság, stb.] és maga Jézus is, aki meg is határozta pontosan ezen „aión” kezdetét/végét: Kr. u. 70, Jeruzsálem ostroma, a Templom pusztulása és az Emberfia eljövetele.

 

  1. Mk 13

1-2. vers: Jézusnak két konkrét jövőbe mutató próféciája volt: 1. Jeruzsálem és a Templom pusztulása és 2. a zsidók szétszórása [Lk 21:24]. Ezekről kezd el a tanítványok előtt beszélni.

3-4. vers: nagyon fontos, hogy két KONKRÉT kérdés hangzik el a tanítványok részéről, amire választ várnak: MIKOR történik mindez? Mi lesz a JELE ennek? Nem azt kérdezik, hogy ki rombolja le, nem azt kérdezik, milyen eszközökkel, nem azt kérdezik, hogy mi lesz velük akkor, azt kérdik: MIKOR? Mi a JEL?

5-7: ezeket a verseket nevezik a ker. nomenklatúrában az „idők jelei”-nek. [Krisztus feltámadása és mennybemenetele után sokan jöttek azzal a hazugsággal, hogy ők maguk Krisztus]

9-13. vers: az ezzel a baj, hogy úgy olvassuk ezeket a szavait Jézusnak [és majd’ minden generáció így tett], mintha a múlt héten mondta volna NEKÜNK Jézus. De nem! Itt a TANÍTVÁNYOK kérdésére válaszol: mi a jel? Ne felejtsük el, hogy Jézus a válaszát kinek intézi! [9. vers: „Ti pedig… titeket…”] Az itt megjövendölt eseményeknek nem velünk kellett/kell megtörténnie, hanem az apostolokkal!

14-20. vers: Egyrészt itt Dániel 9,27-re utal vissza Jézus, másrészt épp ellentétes logikával áll elő, mint amit a kor „józan esze” diktálna. A nagy nyomorúság idején kerüljék el Jeruzsálemet! Az ostrom előtt 70-ben minden zsidó, mint korábban is, az erős fallal körülvett fővárosba menekült vidékről, gondolván, hogy lehetetlen bevenni ezen erős várost, az Isten városát. 1,1 millió zsidó vesztette ott életét, de a keresztyének megmenekültek. Logikátlan lépést kért Jézus [menjenek a hegyre, a falon kívülre], de ez mentette meg őket [lsd majd alább Josephus beszámolóját a „Jön a Fiú!”-ról.]

21-27. vers: Itt maga Jézus helyezi el a történtek kontextusába az Ő visszatérését. [21: „akkor”, 24: „azokban a napokban”, 26: „akkor meglátjátok az Emberfiát eljönni” 29: „amikor meglátjátok, hogy ezek történnek”] Később látni fogjuk, hogy két kérdés merülhet fel itt: az utolsó eljöveteléről vagy a zsidó kor végéről beszél?

 

  1. Szó szerint vagy átvitt értelemben?

Három lehetőség van e szakasz (ok) [Mt. 24, Mk 13, Lk 21] értelmezése kapcsán:

szó szerint értelmezünk mindent, amit Jézus itt mond. Ez esetben:

  1. Jeruzsálem ostroma: beteljesedett
  2. Templom pusztulása: beteljesedett
  3. Emberfia eljövetele: NEM teljesedett be

átvitt/jelképes értelemben értelmezünk mindent. Ez esetben:

  1. Jeruzsálem ostroma: NEM értelmezhető 70 kapcsán [szó szerint megtörtént]-Jézus tévedett?
  2. Templom pusztulása: NEM értelmezhető 70 kapcsán [szó szerint megtörtént]-Jézus tévedett?
  3. Emberfia eljövetele: NEM jött még el ítélni

részben szó szerint, részben jelképesen értelmezzük Jézus szavait. Ez esetben:

  1. Jeruzsálem ostroma: beteljesedett
  2. Templom pusztulása: beteljesedett
  3. Emberfia eljövetele: beteljesedett.

Ezen opció [3.] az egyedüli, mely alátámasztja azt, hogy Jézus NEM tévedett, hiszen ha pl. az 1. opció [szó szerinti értelmezés] szerint el is találta szó szerint a templom elestét, az Emberfia nem jött el, márpedig azt mondta, AKKOR jön el. Ha mindent képletesen értett és a távoli jövőbe helyezett, akkor miért teljesedett be minden 70-ben?

Nincs más út, csak a 3. opció választása, ekkor azonban fel kell tenni a kérdést: hol a határ, hol választjuk el a szó szerinti és jelképes beszédet, mi alapján szelektálunk?

8 fő állítása volt Jézusnak ezek kapcsán:

  1. Templom pusztulása-szó szerint értendő [beteljesedett]
  2. Jeruzsálem ostroma- szó szerint értendő [beteljesedett]
  3. Emberfia eljövetele ?
  4. a jelek [földrengés stb.]- szó szerint értendő [beteljesedett, lsd. Josephus: Zsidó háború]
  5. „előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot”- ? [részben szó szerint, Pál idejében megvalósult, lsd alább]
  6. „ez a világ vége és Jézus eljövetele [lsd. Mt. 24:3]”- ? [részben szó szerint, lsd alább]
  7. a csillagászati „zavarodottság” [astronomical peturbation] [nap elsötétedik, hold nem fénylik]- ? [jelképes, lsd alább]
  8. „nem múlik el ez a nemzedék”- ? [szó szerint, lsd alább]

Látjuk, hogy a 3., 5., 6., 7., és 8. pontnál kell döntenünk: szó szerint vagy jelképesen értsük? Hogyan értette Jézus?

  1. pont: „előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot” [Mk 13:12]:

Sajnos sokan ezt olyannyira szó szerint értelmezik, hogy a teremtett világ minden egyes népére [sokszor minden egyes emberre] vonatkoztatják. De mi jelent pontosan?

A Szentírásban kétféle értelemben találkozunk a „nemzetek” kifejezéssel: jelöli a pogányokat és jelöli Izrael törzseit. Józan ésszel beláthatjuk, hogy Jézus szavai nem az utóbbira vonatkoztak [lsd. missziói parancs és Pál munkássága]. Döntse el mindenki maga, hogy szembemegy-e Pál szavaival és tanúságtételével e tekintetben, aki azt írja már a Rómabeli levélben, hogy nincs több munkaterület számára, hiszen bejárt mindent [Róm 15,  Kol 1:5-6; Kol 1:23, Róm 1:8, Róm 10:17, Róm 16:26, Tit 2:11], így minden népnek hirdettetett az evangélium.

Konklúzió: nem teljesen szó szerint kell érteni, de Pál idejében már megvalósult!

  1. pont: csillagászati „zavarodottság” [astronomical peturbation] [A nap elsötétedik, hold nem fénylik] [Mk 13:24-25]:

Itt nem lehet szó szerinti értelmezést használni, aki így gondolja, kénytelen felülvizsgálni téves teológiáját. Hogy miért? Jézus itt profetikus képeket használt.

Ézs 13:10 kk: Babilónia pusztulásáról prófétál Ézsaiás és ugyanazokat a képeket és szavakat használja, mint Jézus: sötét lesz a nap, nem fénylik a hold, csillagok nem ragyognak. Viszont ez már beteljesedett, a nap mégis fénylik, a hold sem sötét, a csillagok is az égen vannak. Ézsaiás tévedett? Isten? Jézus? Nem! Csak nem szó szerint kell érteni e képes beszédet.

Ézs 34:3-5: Edóm pusztulásakor „összecsavarodik az ég, mint egy tekercs”. Edóm is elpusztult már, az ég pedig a helyén van. Nem szó szerinti értelmezés, hanem profetikus beszéd.

Konklúzió: jelképes értelemben kell hozzáállni ehhez.

Így már csak a 3., 6., és a 8. pont maradt megválaszolatlanul, ezeket részletesen nézzük meg.

 

  1. pont: „nem múlik el ez a nemzedék” [Mk 13:31-32]:

Először is meg kell vizsgálnunk, hogy szó szerint, az akkor élő emberek nemzedékére gondolt itt Jézus [a nemzedék a héber gondolkodásban kb 40 év], vagy az egyesek által hangoztatott „ilyen típusú”, „ilyen gondolkodásmódú” [sort, kind, type of person] egyénekre?

Néhány igehely: Mt. 23:36, Mt. 11, Mt. 12:39, 41,42,45, Lk 11:50-51, Mk 8:38, Lk 17:25- mind-mind létező, akkor élő nemzedéket jelöl, szó szerinti értelemben. 38 hivatkozás van az UT-ben és mindegyik, kivétel nélkül szó szerinti, fizikai nemzedékre vonatkozik. Tehát nem lehet itt ferdíteni a dolgokat, mikor Jézus kijelenti: „ez a nemzedék”, akkor nem ránk, nem elődeinkre, nem utódainkra, hanem az ott lévő hallgatóságra gondolt.

Konklúzió 1: Jézus Jeruzsálemről, Templomról és az Emberfiáról szóló próféciái vagy beteljesedtek azon nemzedéken belül, vagy Jézus tévedett.

A másik kritikus pont az idővel kapcsolatos: mit jelent az, hogy elmúlik? A Mt. 16:28-ban mondja Jézus: „Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával.” Látjuk, hogy a nemzedék elmúlása máshol a halálát jelenti az akkor élőknek. Lehetne kötekedni és azt mondani, hogy itt Jézus a feltámadásáról beszél és addig nem halnak meg az apostolok, de csak néhány hét választotta el Jézust a feltámadásától, és addig senki nem halt meg közülük, nemhogy „némelyek”. És újra: ez a szakasz [Mt16:28] sem tegnap hangzott el, hanem a jelenlevőkhöz szólt Jézus! Nem az utolsó, némely, stb. emberekre gondolt, hanem az ott álló tanítványaira.

Konklúzió 2: az akkor élő nemzedék halála/elmúlása még nem következik be teljesen, mígnem eljön az Emberfia.

De ha ezt így szó szerint vesszük, akkor feltehetjük a kérdést: megtörtént már Krisztus második eljövetele? Mi van akkor, ha itt nem a világvége korról [1Kor 15:50kk] beszélt Jézus, hanem a zsidó kor végéről [1Kor 10:11, Róm 11 stb.]?

 

  1. pont: „ez a világ vége és Jézus eljövetele [lsd. Mt. 24:3]”

Szóval: a teremtett világ, vagy a zsidó kor vége az, amit a tanítványok, majd később Pál vártak? [1Kor 10:11, Róm 11:25-26 stb.]

A világ és az aión [korszak] vége: Mt. 13:38-40, jól ismert példázat, a búza és a konkoly magyarázata. A bibliafordítók többsége felületes fordítást ad itt és nem mutatja fel az ittlévő finom kifejezésmódok közötti különbséget, amivel árnyalni lehetne az apostoli kor „világvége” várásának képét.

Az 1908-as, 1990-es és 2011-es magyar, valamint az eredeti angol King James bibliafordítások mindhárom versben [38, 39, 40] a „világ” szót használják: „a szántóföld a világ (ὁ δὲ ἀγρός ἐστιν ὁ κόσμος), az aratás a világ vége (ὁ δὲ θερισμὸς συντέλεια τοῦ αἰῶνός ἐστιν), úgy lesz a világ végén (οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος τούτου.)

Egyedül a New King James fordítás adja vissza helyesen: a szántóföld a világ, az aratás pedig a korszak [age] vége. Nem lehet minden „világvége” és „Emberfia eljövetele” próféciát a legvégső pusztító „kozmosz” vége korra vonatkoztatni, hiszen maga Jézus sem tette ezt mindig, hanem pl. a Mk 13-ban a zsidó aión-ról és annak végéről szól.

Lehetne megpróbálni kicsusszanni ezen értelmezés alól azzal, hogy azt mondjuk: Jézus az egész emberiség végéről beszél. De nem:

Lk 21:20-21-1,1 millió zsidó halt meg, DE keresztyének nem!

Lk 21:22- a „bosszúállás” Istené [zsidókon állt bosszút]

Lk 21:24- ez a kulcs, viszont csak Lukácsnál találjuk! Fogságba viszik a zsidókat, „mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, míg BE NEM TELIK A POGÁNYOK IDEJE!” Két kikerülhetetlen eseményre utal itt Jézus: 1. a zsidó kornak vége, 2. új kor jön: a pogányok ideje. Ezekkel a szavakkal a teljes-preterista értelmezést ledönti Jézus, valamint megnyitja a kaput egy új kornak: az egyház korának. [a teljes preterista felfogás szerint a Szentírásban szereplő összes prófécia és esemény beteljesedett már: Jézus eljött, ítélt élőket-holtakat, megtörtént a feltámadás… ezt természetesen igei alapon elutasítom]

Mit látunk Pálnál? Róm 11:25 kk az egyház az új Izrael, de Isten még nem végzett a zsidókkal [írja ezt 70 előtt], míg a pogányok be nem jutnak [Jeruzsálem-templom].

Lehetne végtelenségig sorolni a zsidó aión végét váró igeszakaszokat, melyek igazolják, hogy Jézus korában élő tanítványai a 70-es ostromot várták [legalábbis nagyon közeli időpontot] és az akkori eljövetelét az Emberfiának, de csak néhány a teljesség igénye nélkül:

Mt. 10:12, Róm 13, 1Kor 7, 1Kor 10:11, Filippi 4:5, 1Pét 4:7, 1Ján 5:8-9, Jel 1:1, 1:3, 3:11, 22:6-7 stb.

Kiemelném a fontos 1Kor 10:11-et: Pál az utolsó időket [melyre a 13. részben utal!] említi. De Pál tévedne? Nem. Nem a 2., utolsó ítéletet és a test feltámadását rakta Pál közelre, az utolsó napokra/időkre, hanem az Emberfia „felhőkön, jelekkel” való eljövetelét és a zsidó kor végét. Mikor a test feltámadásáról és az utolsó ítéletről beszél, nem ad konkrét időintervallumot [lsd 1Kor 15:35 kk].

Viszont a teljességre, a NAGYKORÚSÁGRA, a tökéletes, felnőtt „test”-re az egyház jut el [pl. 1Kor 13], a zsidó templom pusztulásakor, mikor Isten megítéli az Ószövetség népét 70 után és eljön a Dánielnél, Jóelnél és Jézusnál ígért Úr napja!

 

  1. pont: Jeruzsálem pusztulása és az Emberfia eljövetele.
  1. Datálás

A kontinuacionista és sok neo-ortodox bibliamagyarázó, gondolván, hogy így rengethetik meg alapjaiban a fenti érvelést a Jelenések könyvét egész egyszerűen 70 utáni keletkezésűnek [90-es vagy még későbbi] tartják és így minden benne levő próféciát a jövőre [legalábbis a jeruzsálemi templom pusztulása utáni időre] vonatkoztatnak.

Érdekes, ami mellett könnyen elsiklanak: ha a Jelenések 70 után íródott, miért nincs semmilyen bibliai feljegyzés a legnagyobb eseményről, mely Krisztus feltámadása után történt: a jövőbe mutató 3 próféciájának beteljesedéséről, az egyik legnagyobb zsidó holokausztról, Salamon templomának és Isten városának végéről?

Továbbá: belső bizonyíték a Jelenések korai datálására a 17. rész, ahol Rómáról és a császárokról beszél. Puszta matematika, aki olvassa, értse meg:

  1. vers: a hét hegy=Róma akkori elnevezése, ezzel egyetért minden tudós.

a hét király=7 császár [lsd Jn 19:15]

  1. vers: ÖT ELESETT, EGY MÁR URALKODIK, A MÁSIK MÉG NEM JÖTT EL, ÉS MIUTÁN ELJÖTT, KEVÉS IDEIG MARAD.

Az öt elesett Augustustól Neroig. Aki uralkodik, mikor a szöveg keletkezik: Galba [Kr. u. 68!]. Aki még nem jött el, de kevés ideig marad: Otho [3 hónap!].

Emperor (Julis Caesar még nem viselte) Reign
Augustus (Imp. Caesar Augustus) 27 BC-AD 14
Tiberius (Ti. Caesar Augustus) AD 14-37
Gaius / Caligula (C. Caesar Augustus Germanicus) 37-41
Claudius (Ti. Claudius Caesar Augustus Germanicus) 41-54
Nero (Imp. Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus) 54-68
Galba (Ser. Sulpicius Galba Imp. Caesar Augustus) 68.6.-69.1
Otho (Imp. M. Otho Caesar Augustus) 69.1-69.4
Vitellius (A. Vitellius Augustus Germanicus Imp.) 69.4-69.12
Vespasian (Imp. Caesar Vespasianus Augustus) 69-79

Legitim tehát minden korábban említett Jelenésekbeli igehelyet [NEM minden próféciáját a könyvnek] a később bekövetkező ostromra vonatkoztatni.

Lehetne idézni még Iraeneus kortársát, Alexandriai Kelement is, aki azt állította, hogy a pusztulás [templom] előtt már minden apostoli reveláció lezárult és megszűnt.

 

  1. Josephus Flavius

Josephus maga is zsidó volt és ismerte Isten és Jézus próféciáját Jeruzsálemről, ugyanis ő maga figyelmeztette a zsidókat erre. Ahogy írja is az ostrom után „ez volt a megígért ítélet”.

A „Zsidó háború” c. művének 5. könyvének 184. oldalán olvasunk egy leírást, melyben a rómaiak fehérre mázolt, Jeruzsálem falain 70-ben berepülő köveit a zsidók csak így kommentálták: „Jön a Fiú!”-így gúnyolódva a keresztyéneken, akik Jézusra hivatkozva megjósolták a pusztulást és elmentek Jeruzsálemből. [Fiú=Emberfia]

Az Emberfia égi jelei: szintén a „Zsidó háború” c. művében a 6. könyv 5. fejezetében [215. old.] írja az alábbiakat:

„Néhány nappal az ünnep után, artemisios hónap 21-én, szinte hihetetlen túlvilági jelenés tűnt fel. Amit el akarok mondani, mesének tarthatná valaki, ha nem erősítenék meg szemtanúk, és nem követte volna nyomon az a szerencsétlenség, amely az ilyen előjelek után rendszerint bekövetkezik. Ugyanis napnyugta előtt a táj fölött, A LEVEGŐBEN KOCSIK ÉS FEGYVERES CSAPATOK JELENTEK MEG, AMINT A FELHŐKÖN SZÁGULDOTTAK, és körbejárták a várost. Továbbá a hetek ünnepén a papok, saját vallomásuk szerint, amikor templomi szolgálatuk szabályai szerint éjjel beléptek a belső udvarba, zúgást és üvöltést hallottak, azután pedig sorra felcsattanó tömeges kiáltozást: „Meneküljünk innen!””

Ezek Josephus szerint a beígért jelek voltak.

 

  1. A felhő és Isten, a felhő és az Emberfia

Itt az alábbi kérdést kell tisztázni: tényleg testben, a felhőn, szó szerint jött-e el Krisztus? Az OT nyelvezetét használta, ahol Isten felhőben volt jelen Izrael között, felhőben ítélt, felhőben jött el, felhőben szállt fel. De nem gondolja senki, hogy színről-színre, fizikális valójában lett volna ott Isten.

Tehát a felhőn jönni/járni nem egyedüli és nem új dolog volt Jézus szájából, hiszen jól tudta a jelenlevő zsidó hallgatóság, hogy mit jelent [Isten lakhelye, ítélkezése].

Ézs. 19:1 Jövendölés Egyiptom ellen. Íme, az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad ő bennük.

Ez. 30:3 Mert közel egy nap és közel az Úrnak napja, felhőnek napja, a pogányok ideje lesz az.

2Móz. 20:21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.

5Móz. 33:26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.

Zsolt. 68:35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.

Zsolt. 104:3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain

Néhány további ige szintén a teljesség igénye nélkül: Zsolt 18:9-12; Zsolt 104:2-3; Ézs 19:1; Jóel: 2:1-2; Zof 1:14-15; Náh: 1:3 stb.

Amit szem előtt kell tartani, ha meg akarjuk érteni ezt a szakaszt, az az Ézs 19:1-ben levő szakasz. Isten nem fizikailag jött el és lovagolt a felhőkön, hanem az asszír hadsereget „küldte”.

És végül: Jézus itt tette a zsidók számára konkrétan egyenlővé magát Istennel! Eljövök, ahogyan eljött az Úr korábban- mondta. És ez istenkáromlás volt az ószövetségi nép szemében egészen addig, míg maguk is meg nem látták, hogy ez mind igaz és Jézus valóban Isten! Ez volt számukra az utolsó jel, mindenki meggyőződhetett róla, hogy egyrészt Isten fizikailag is lehetetlenné tette az áldozatok bemutatását, másrészt Jézus, a „próféta” maga is Isten. Így vált nagykorúvá a zsidó nép és Krisztus egyháza.

Pál apostol és társai/kortársai, ha fentebb nem lett volna egyértelmű tehát, a zsidók ítéletét, az egyház teljességét és nagykorúságát, a lepel [OT] nélküli, homályos tükör nélküli színről-színre látást, az Emberfia eljövetelét várták, emlékezve Jézus ígéretére és próféciájára, és gondolták, hogy még ők és közvetlen kortársaik azt megélik [Pál 67-ben elhunyt, ezt már nem látta] és kezdődik egy új korszak, felnőttként, amiben a tökéletes már eljött, amiben már színről színre látunk és megszűnik a nyelveken szólás, prófétálás és az „ismeret” [lsd alább].

Ha valakinek mindez nem elég, lássa meg a következő fejezetet.


 

III. A templom pusztulása, az Ószövetség vége és Pál utalásai (a csodás karizmák sorsa).

  1. 1Kor 13

Mi a vita tárgya? De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Töredékes most az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.

Mit várt Pál? Bekövetkezett? Ha igen, akkor nincs többé nyelveken szólás, prófétálás, ismeret.

Az 1Kor 13-ban Pál nem tudásbeli ismeretről beszél, hanem azt a házasság-motívumot villantja fel, mely az Ószövetségben végigkísérte Isten és Izrael kapcsolatát.

A 9. versben a γινώσκομεν [γινώσκω] igét hozza, melyet nem a „mindent tudok” értelemben kell használnunk. Látjuk az 1Móz 4:1-ben: „Azután ismeré [ἔγνω-γινώσκω] Ádám az Ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.” Strong írja a γινώσκω igéről: “the Jewish idiom for sexual intercourse between a man and a woman.”

Pál és János is a Jelenésekben Ezékiel szavait visszhangozzák, mikor hangsúlyozzák, hogy Izrael szemtől-szemben [színről-színre] Istent az „új-Jeruzsálem” [Menyasszony Jel 21,2]-hez kapcsolja! [Ézs 52,8-9, Ef 2 és 5/Ézs 60, Ézs 65-66, 1Kor 13,10, Jel 21,22:4]. Izrael akkor látja szemtől-szemben Istent, mikor a „házasságuk” beteljesül és „Izrael helyreáll”.

Az 1Kor 13 üzenete nem más, minthogy az „új Jeruzsálem” a Bárány menyasszonya, és a „vőlegény” akkor jön el a földre, mikor a régi szövetség elmúlik, ennek az időpontja pedig 70 volt!

  1. Az 1Kor 13 és a 2Kor 3,5:17 kapcsolata: színről-színre tükör által.

Amit meg kell jegyeznünk, hogy színről-színre való látás nem szó szerinti, biológiai látása Istennek [1Kor 2-3]! A kontinuacionista és karizmatikus oldalon állók a vitában nem kötötték össze/vonakodtak összekötni a színről-színre látást a „tükör által homályosan” kapcsolattal.

A 2Kor 3-4-ben olvassuk, hogy Mózes arcát lepel takarja, hogy ne lássák a múlandó dicsőség végét Izrael fiai. Az ószövetségi törvények dicsősége, és maga az ószövetség sem volt tökéletes/teljes, csak töredékes, és önmagában csak halált tudott hozni [2Kor 3:6]. Az Ószövetség dicsősége múlandó, és mint ilyen el is múlt Pál szerint [2Kor 3:11], mert helyébe lép az új. De Pál idejében még nem vette át teljesen az Ószövetség helyét az új, hiszen áldozatokat mutattak be a templomban, még legitimnek és teljesnek tartotta szövetségét az OT népe!

Láthatjuk, hogy egy átmeneti kor volt az övé! És mivel zárja Pál a szakaszt? „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint EGY TÜKÖRBEN SZEMLÉLJÜK AZ ÚR DICSŐSÉGÉT MINDNYÁJAN, UGYANARRA A KÉPRE FORMÁLÓDUNK át az Úr Lelke által DICSŐSÉGRŐL DICSŐSÉGRE.” 2Kor 3:18 Szó sincs itt sem feltámadásról, sem Krisztus visszajöveteléről, sem a halál utáni színről-színre látásról. Egy dolog számít: Krisztus által szemléljük Isten dicsőségét, kinek ígérete és ítélete Izrael felé [Dán 9, Jóel 3] 70-ben teljesedtek be. Azért adattak a nyelvek, a prófétálás és egyéb csodák, mert párhuzamosan folyt egymás mellett a két szövetség, és ezek, az isteni kinyilatkoztatások részei voltak, hogy megerősítsék a tanításokat, míg színről-színre nem láthatta egész Izrael Isten ószövetségi ígéreteinek [Dániel, Jóel] beteljesedését.

Ezért súlyos hiba kihagyni az érvelésekből a 2Korintus 3-4-et! Hiszen teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy mi is az a színről-színre látása Istennek! Hiszen mit olvasunk? Nem biológiai/fizikai látás ez, hanem LELKI, és nem az utolsó ítéletkor/halálunk után látjuk színről-színre a dolgokat, hanem már ez életben. Ezt várta Pál is, legyen nyilvánvalóvá az ószövetség vége, melyet Krisztus ígért és 70-ben meg is történt.

Mindkét szakaszban beszél tehát Pál olyan dolgokról, melyek elmúlnak és olyanokról, amik megmaradnak. A 2Kor 3:7-14-ben írja, hogy az „Ó” szövetség világának az elmúlása folyamatban van és az 1Kor 13,8-11-ben kijelenti a „csodás” kegyelmi ajándékok megszűnését. A két szakaszban láthatjuk, hogy Pál ugyanarra az időpontra vezeti az elmúlását az Ószövetségnek és az ajándékoknak, márpedig az ószövetség 70-ben ért véget!

Az 1Kor 13:13-szerint a „hit, remény és szeretet” marad meg, a 2Kor 3:11 és kontextusa szerint az „újszövetség”.

Ugyanilyen erős kapcsolatot láthatunk az 1Kor 13:12 és a 2Kor 3:18 között. Az előbbiben ugye azt mondja Pál, hogy az ő napjaiban még tükör által látják Istent, de mikor eljön a tökéletes [és nem hanyagolható el az Ef 4:13-14  míg ELJUTUNK mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, A FELNŐTTKORRA, A KRISZTUS TELJESSÉGÉT ELÉRŐ NAGYKORÚSÁGRA, 14 HOGY TÖBBÉ NE LEGYÜNK KISKORÚAK, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;” ], akkor az egyház színről-színre láthatja Istent.

A 2Kor 3:18-ban Pál megismétli azt, amit az 1Kor 13:12-ben mondott, tehát, hogy a gyülekezet az ő napjaiban ahelyett, hogy lepellel takart orcával dicsérné Istent, tükör által homályosan látja Őt, és folyamatban volt az, hogy teljesen a képére formálódjon!

Tehát amikor a két szakaszt vizsgáljuk [1Kor 13 8-13 és 2Kor 3:6-18] látjuk, hogy ugyanarról a témáról szólnak és ugyanazt a helyzetet írják le.

 

  1. 1Kor 13:10: A tökéletes

Paralel hely: Ef 4:11-13 „11 És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, 12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, KRISZTUS TESTÉNEK építésére, 13 míg eljutunk mindnyájan A HITNEK ÉS ISTEN FIA MEGISMERÉSÉNEK EGYSÉGÉRE, a felnőttkorra, a Krisztus TELJESSÉGÉT [TÖKÉLETESSÉGÉT τέλειον] elérő nagykorúságra,”

A „tökéletes” nem más, mint annak az emberi fejlődésnek [férfivá válásnak] a céljának elérése, fejlődésének csúcspontja, és beteljesedése, amiről a 11. versben ír Pál. A „tökéletes” és a „test állapota” az, amely az Újszövetségben Krisztus testében egységet hoz az egyházban. Ugyanezt a hitben való egységként írhatnánk le.

AZ 1KORINTHUSBAN [10:16-17, 12:13, 15:28] ÉS AZ EFÉZUSIAKHOZ ÍRT LEVÉLBEN [1:22-23, 2:11-16, 3:3-6] AZT LÁTJUK VÉGIG, HOGY A TELJESSÉGE/TÖKÉLETESSÉGE AZ ÚJSZÖVETSÉGI KRISZTUS-TESTNEK A POGÁNYOK ÉS ZSIDÓK EGYSÉGÉBEN/EGYESÜLÉSÉBEN TELJESEDIK BE-mikoris Isten lesz minden mindenekben. Pál a zsidó-pogány egyesülést úgy jellemzi, mint a hit egysége/egység a hitben, vagy mint egy „TITOK”. [Ef 3:6-9] Az itt említett „titok” beteljesülése a missziói parancs beteljesülése, mely nem más, mint hogy „Krisztus köztetek van: [ez a] reménysége az eljövendő dicsőségnek”:

23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva AZ EVANGÉLIUM REMÉNYSÉGÉTŐL, AMELYET HALLOTTATOK, AMELY HIRDETTETETT MINDEN TEREMTMÉNYNEK AZ ÉG ALATT, és amelynek ÉN, PÁL, SZOLGÁJÁVÁ LETTEM.24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. Fil 3,10 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy TELJESEN FELTÁRJAM ELŐTTETEK Isten igéjét, 26 azt a TITKOT, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy KRISZTUS KÖZÖTTETEK VAN: REMÉNYSÉGE AZ ELJÖVENDŐ DICSŐSÉGNEK. „

A tökéletes tehát ez: a „férfi”/test fejlődése [gyermek-felnőtt] a Krisztus testének/az egyháznak a fejlődése, melynek teljessége nem más, mint mikor a zsidók és pogányok együtt lesznek e test nagykorú tagjai az evangélium hirdetése által. Ez pedig Pálék szolgálata által teljesedett be, mígnem az egységet veszélyeztető zsidó Ószövetség áldozati ceremóniája végleg, a gyakorlatban is eltöröltetett a templom lerombolása által és el nem jött az Újszövetség teljessége és tökéletessége.

 

IV.  Összegzés

Látjuk tehát, hogy Dániel és Jóel a templom 70-es pusztulásáról jövendölt. Jézus szintén erről prófétált, rájuk hivatkozva, valamint összekapcsolta ezt az Ószövetség végleges eltörlésével, a színről-színre látással és a tökéletesség beteljesedésével. Ezt várta Pál, eddig a pontig adattak a csodás ajándékok, eddig élt egymás mellett egy átmeneti korban a két szövetség, bár az Ó már érvényét vesztette, eddig nem teljesedett be Jézus parancsa [hirdetni minden népnek az evangéliumot] és ekkor, 70-ben lett nagykorú, felnőtt, egy test Krisztus teste, az egyház. Ekkor ól teljesedtek be Pál szavai: a prófétálás eltöröltetett, a nyelveken szólás megszűnt, az ismeret eltöröltetett és helyébe egy új „ismeret” a Bárány és az Ő menyasszonya, az egyház szövetsége lépett.

Ha valaki cáfolni akarja e tényeket, az alábbi dolgokat kell bebizonyítania:

  • Dániel 9,24-27 és Jóel 3 nincs kapcsolatban Jézus templomról szóló prófétálásával
  • Jézus templomról szóló jövendölése téves és így [mivel nem jött el az Emberfia] az Emberfia eljövetele, a teljességre jutás nincs kapcsolatban egymással.
  • Jézus tévedett, mikor azt mondta: egy nemzedéken belül megtörténik mindez
  • Pál nem a zsidók és pogányok egységét látta a teljességre/tökéletességre jutásként, illetve nem az Emberfia eljövetelét és az Ószövetség [áldozatok] elmúlását várta e szakaszokban.