A PCA egyház az egyik legnagyobb amerikai evangelikál egyház. A felekezet nevéhez ma már sajnos negatív dolgok is kötődnek, mint például az, hogy a “mérsékelt” karizmatikus gyakorlatot bizonyos gyülekezeteiben tolerálja (a presbitérium egyetértésével). Azonban nem ez az, amiért most előhoztuk ezt az egyházat, hanem a megalakulásának vélhető okai. Az egyház eredetileg egy másik presbiteriánus egyházból (PCUSA) vált ki, amely elliberalizálódott (pl. nem vette szószerint a Krisztus feltámadását és egyéb elvadult reformátusellenes tanokat kezdett dédelgetni, mint az, hogy a Biblia tévedhet). A PCUSA-ből először az 1920-as években a Ortodox Presbiteriánus Egyház vált ki (OPC – J. G. Machen egyháza). Majd később 1973-ban újabb szakadás történt, ez volt a PCA szakadása.

Megjegyeznénk, hogy egy szakadás egyáltalán nem káros önmagában, mert Krisztus egyháza több látható szervezetből tevődik össze, a közös bennük, hogy mindben Isten Szentlelke uralkodik. De sehol nem előírás, hogy az egyháznak egyetlen egyházszervezeti világbirodalmi megastruktúrának kell lennie (az óegyház erre törekedett: az eretnekeket még kis eltérések esetén is száműzte, akik bosszúból átálltak az iszlám oldalára).  Mindössze arra kell figyelni, hogy a szakadásnak megalapozottnak kell lennie, csakis súlyos tévtanítások miatt szabad kiválni egy közösségből. Ha valaki közömbös dolgok miatt akar kiszakadni valahonnan, tehát olyan dolgok miatt, melyek kisebb eltérések, ahol több lehetséges elképzelhető megoldás is előállhat (pl. milyen az angyalok természete, vagy a kiválasztásnak feltétele-e a bukás: lapszariánus vita stb.) az valóban szkizmában vétkes. Azaz fölöslegesen megosztást és viszályt szít Krisztus testében: zavarkeltő. Ám ha a viszály amiatt van, hogy fel kell ismerni a báránybőrbe bújt farkasokat, a hamis prófétákat, akik idegen tanokat terjesztenek (pl. a Szentírás tévedhet, Krisztus áldozata nem volt elégtétel, Krisztus nem született szűztől, a feltámadás csak szellemi stb.), és nem hallgatnak Krisztus hangjára, akik a közösség többségét sikeresen megvezetik, akkor a korrekció nem lehetséges. Ilyen esetekben bizony a szakadás kötelesség, és a legkevésbe sem bűnös dolog – ilyenkor a kiváltak saját egyházat alapítanak, mely ugyanolyan lesz mint a korábbi egyház az idegen tanok felbukkanása előtt.

A PCA egyik alapítója John Edwards Richards volt, aki írt egy könyvet a következő címmel: “The historical birth of the Presbyterian Church in America.” Ennek második fejezetében (Az 1973-as kiválás okai c. fejezet) Richards felsorol bizonyos világnézeti tényezőket, melyek a keresztény világnézetnek is ellene mondanak, és amelyekkel kapcsolatban nem akarta, hogy teret nyerjenek az újonnan alapított PCA egyházban. Ezeket a negatív bibliaellenes tanokat röviden felsoroljuk, tartalmilag idézünk, a zárójelek saját kommentárok:


 

“-univerzalizmus – azt hirdeti, hogy mindenki üdvözülni fog; az emberek egyek és a megváltás univerzális [ez a tan még az arminianizmusnál is messzebb merészkedik] 

szocializmus – minden embert egyenlőnek tart. Ezért egyenlősíteni kell az emberiséget, nivellálni kell a kiváltságokat és az emberek személyes tulajdonát [ez tulajdonképpen a marxista ideológia célkitűzése]

faji amalgamácionizmus – ennek hívei küldetésnek tekintik, hogy az emberi rasszoknak össze kell olvadnia egybe és a különbségeknek el kell tűnniük [ez egy teljesen irracionális elvárás, a multikulturalizmus ész nélküli propagálása; ezt a kulturális marxisták, a szélsőséges liberálisok terjesztik napjainkban – ehhez kapcsolódó elvárás, ha valaki minden áron vegyes etnokulturális házasságokat akar látni minél nagyobb számban, és bűnnek tekinti és őrjöng, ha valaki megjegyzi, hogy inkább saját magához hasonló házastársat szeretne; egyértelműen mindez bibliaellenes: 1 Tim:5:8, Deut 32:8 stb.]

kommunizmus – az egész emberiséget egy totalitárius állam diktatúrájába akarja rekeszteni, amit eszmeileg a marxista filozófia irányít

internacionalizmus – minden nemzet és nép összeolvadását akarja, történelemre és célokra való tekintet nélkül [ezzel szemben a nemzetek Istentől jóváhagyott, teremtett különbségek: Jel 7:9, 5:9 stb.]

pápizmus – csakis egyetlen igaz egyház felsőbbségét hirdeti a Pápa uralma alatt, amelyben minden ember egyesül [ehhez képest ma már református lelkész is van, aki a pápa őfelségéhez képes elzarándokolni a híveivel együtt]

a keresztény uniáló (“organizacionalista”) mozgalom – ez azért küzd, hogy a kereszténység minden ága egyetlen ökumenikus szervezetbe olvadjon össze

humanizmus – azt hiszi, hogy az ember eredendően jó és elérheti az üdvösségét, mégpedig egységmozgalmakkal [itt a régi katolikus pelagianizmus keveredik Rousseau optimizmusával]

szentimentalizmus – csak az iránt érdeklődik, hogy mindenki iránt egy meleg buzgó érzéssel legyünk, mindennemű mélység nélkül, és üdvösségre, mint célra való tekintet nélkül [tehát ez az irányzat felszámolja nemcsak az etikus és fegyelmezett életmódot, de a doktrinális gondolkodásmódot is, azaz, hogy biblikusan meg tudjuk különböztetni az igaz tanítást az eltorzított tanítástól]”

 


Ha elgondolkozunk egy picit ezen a listán, beláthatjuk, hogy napjaink bizonyos egyházai számára ezek a vonások teljesen rendben vannak. Ez azt jelenti, hogy egyes egyházak erőteljesen “balra” tolódtak, istenellenes irányba. Ha valami a listából nem kifejezetten politikai baloldali dolog, akkor is legalábbis káros az egyház egészséges működésére nézve. Ezek nem közömbös dolgok, Krisztus egyháza nem liberális és nem marxista, ezek a tanok bűnök. Hála Istennek a magyar gyülekezetek között sok van, ahol a fentebbi tanok egyike sem vert gyökeret.


forrás: ironink.org