Az eddigi gyűjtések során bizonyítottuk, hogy az egyes ortodox (protestáns) teológusok megnyilatkozásai alapján a karizmatikus irányzatok en bloc elutasítottak voltak (ezek ha épp megjelentek, legfeljebb az anabaptizmus peremén kaptak helyet, illetve a kvékerek képviseltek ilyen eszméket). Azonban most arra is kísérletet teszünk, hogy ugyanezt bizonyítsuk, de most már a szent lelkészek kollektív, zsinati, vagy legalábbis közösségi megnyilatkozásai alapján.


Book of Order – (A genfi angol nyelvű gyülekezet liturgiáskönyve, Kálvin jóváhagyásával, hiszen ő írta az előszót hozzá)

“Ezek a szolgálók a tanítók és doktorok…

és az egyház szolgálatához és kormányzásához leginkább hozzátartozó dolog Isten igéjének kifejtése, mely az Ó- és Újszövetségben található. De mivel az emberek nem tudnak olyan jól profitálni ebből az ismeretből, kivéve ha először oktatást kapnak a nyelvekben és a humán tudományokban (mivel Isten már nem munkál csodákat közönséges módon), ezért szükséges, hogy a mag el legyen vetve az eljövendő időre, hogy az egyház ne legyen pusztaság az utódjaink számára;”

[a cikkely a nyelvek oktatását írja elő azon oknál fogva, hogy a nyelveken való tudás csodák útján már nem elérhető, mint ahogy az apostolok idejében elérhető volt, vagy legalábbis széles körben semmiképp sem – az egyik értelme a szövegnek emberi nyelvekről beszél, a másik értelme pedig rendkívüli csodaként beszél a nyelvekről, nem pedig gyakori ajándékként: egyik értelem sem igazolja a mai karizmatikusokat, akik a halandzsázásba akarják belemagyarázni, hogy földön kívüli nyelveken beszélnek]

Dordrecht zsinat(Egyházi rendtartás – Az egyházi tisztségekről)

“2. Négy féle egyházi tisztség van: az Ige szolgálói, doktorok (professzorok), vének és diakónusok.”

[az apostoli és prófétai szerepkör hiányzik a listáról]

A Westminsteri zsinat(Directory for the Publick Worship of God – a Westminsteri gyűlés szertartáskönyve – Az egyház tisztségeiről)

A tisztségek, melyeket Krisztus kijelölt egyházának  építésére és a szentek nevelésére, az alábbiak: Némelyik rendkívüli, mint az apostolok, evangelisták és próféták, ezek megszűntek. Míg más tisztségek rendesek és örökké tartóak, mint a lelkészek, tanítók és más egyházkormányzók és a diakónusok.


És az eddig kimaradt egyéni megnyilatkozások folytatása:

Richard Baxter (1615-1691) – (Christian Directory, 3. kötet, 56. kérdés)

“…A legtöbb keresztény egyház azt gondolja, hogy noha az apostoli különleges ajándékok, kiváltságok és tisztségek megszűntek, azonban az egyházkormányzat munkájuk rendes részét képezte, és az ugyanaz a forma volt, amit Krisztus és a Szentlélek megalakított a korai időkben, és amelynek a későbbi korokban is meg kell maradnia, de nem azokkal a különleges ajándékokkal és a járulékaikkal.”

Samuel Rutherford (1600-1661) – skót presbiteriánus lelkész, egyfajta 17.szd.-i pallérozottabb Kálvin (The Due Right of Presbyteries, 1644 – az egyházi tisztségekről, 205/06. oldal:) “Backed with the gift of tongues” kezdetű rész.

“2. A nyelvek(en szólás) ajándékával és a csodatevéssel felruházva; ez egy lényegi különbség az apostolok és a rendes lelkipásztorok között; de az előbbi, a lelkészi foglalkozás az evangélium hirdetésével minden nemzet részére, és a másik, nevezetesen a térítés: ezek közös tulajdonságai mind az apostoloknak, mind a lelkipásztoroknak.”