Ebben a rövidebb írásban a posztmillenizmus értelmezését megkönnyítő ábrákkal találkozhat az olvasó. A posztmillenista milleniumtannak a rövid leírását, és néhány markáns vonásának bemutatását, ábrázolását a következő cikkben találhatjuk meg: itt.

Egy mondatban úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a posztmillenizmus szerint Krisztus visszajövetele felé haladva az időben a keresztényekre vonatkozó világbeli tendenciák nem rosszabbodni, nem egyre fenyegetőbbé fognak válni, hanem egyre pozitívabb árnyalatot fognak venni, míg végül a keresztyénség a föld domináns, kultúraformáló vallásává fog válni, és jóval több lesz az igaz megtértek száma, mint ma. Fontos tudni, hogy miként az összes milleniumtan, ez sem tagadja, hogy jelentős mértékben lesznek látszólagos megtértek a későbbi pozitívabb időszakban is – noha a nyílt istenellenesek számának nagymértékű csökkenése várható.

Az ábrák központi jelentőségű, pirossal szedett szavai technikai okokból kifolyólag angolul szerepelnek. Alább ezek magyarázata:

  • Postmillenialism: posztmillenizmus, az optimista, eredeti posztmillenizmussal rokon nézet
  • Historic A-Millenialism: történelmi amillenizmus, vagy optimista amillenizmus – ez volt a domináns egyházi nézet legtöbbször az újszövetségi egyház történelme során (emellett csak a történelmi premillenizmus ütötte fel a fejét olykor-olykor)
  • Futuristic A-Millenialism: “pesszimista” amillenizmus, amit ma széles körben amillenizmusként emlegetnek, tulajdonképpen kései amillenizmus

Az ábrák maguk (rájuk kell klikkelni a méret növeléséhez):

esc-all-views1_magyar_jpg_m_gjobb_quality_ gif Diagram-Postmil-small - magyar gif

Néhány utólagos magyarázatot is kell az ábrákhoz fűznünk:

Krisztusnak a földön történő befolyásának terjedése úgy értendő, hogy a mi földi, anyagi világunkban a kereszténység befolyásos lesz, majd domináns, tehát nem úgy, hogy Krisztus a mennyben gyűjti fokozatosan a hatalmát, míg mi itt a földön szenvedünk, vagy legjobb esetben is csak megtűrtek vagyunk. Felhozhatná valaki, hogy “mi van azokkal az igehelyekkel, amelyek az egyház szenvedéséről szólnak?”

És az egyház szenvedése?

Ezzel kapcsolatban az egyik posztmillenista válasz (az ún. preterista) az, hogy az egyház fizikai, kiemelten nagy volumenű, üldöztetéses szenvedése az első században már lezajlott, amikor a legkiválóbb apostolokat kivégezték.  A másik posztmillenista válasz (az ún. historicista) az, hogy a fizikai üldöztetés az idő előrehaladtával egyre kevésbé fog teret kapni, míg Krisztus királysága a földön el nem terebélyesedik teljesen. A posztmillenizmus a szenvedéses igehelyek kapcsán a hangsúlyt a hívek földön való, lelki szenvedéseire teszi, illetve az egyéni bűnökkel kapcsolatos szenvedésekre.

Az 1000 esztendő eltérő értelmezése

Az ábrákat megnézve azt láthatjuk, hogy a Jelenések könyvének 20. részében szereplő ezer évet a posztmillenisták különféleképpen értelmezik. Egyesek szó szerintibb megközelítést választanak, és azt mondják, hogy az ezer év a jövőben lesz majd, Krisztus visszajövetele előtti hosszú korszakot fogja jelölni, amikor Krisztus földi uralma megvalósul, de anélkül, hogy Krisztus testileg jelen lenne a földön (igaz, megtért hívein keresztül fog uralkodni). Mások az ezer évet úgy értelmezik, mint az amillenisták, azaz azt mondják, hogy az a teljes jelenlegi egyházkorszakot jelenti, és nincs külön “éles” határa annak, hogy mikor fog beköszönteni a kereszténység domináns földi uralma.

A Sátán eloldoztatása – nagy nyomorúság?

Lényeges még, hogy a posztmillenista győzelem után, de még Krisztus második eljövetele (parúzia) előtt, várható egy istenellenes lázadás, amikor jelentős mértékben erőre kap a Sátán utoljára. Azonban ez a lázadás jóformán magvában holt lesz, Isten hamar leszámol vele (Jel 20), nem fogja kísérni semmilyen Antikrisztus által vezetett nagy nyomorúság, ami globálisan irtja a keresztényeket. Ezt az ábra úgy fejezi ki, hogy a Sátán ugyan eloldatik, és visszakapja hatalmát, amit Krisztus földi eljövetelkor elvett tőle, azonban ezt a hatalmát nem fogja tudni olyannyira alkalmazni, hogy egy külön nagy nyomorúságot be tudjon állítani 3 és fél évre (amint a diszpenzacionalizmus mondja) (az ábrán szerepel, hogy a Sátán eloldatik újra, de a nagy nyomorúság a vége felé nem szerepel). A historicista posztmillenista nézet szerint a nagy nyomorúság ugyan nem szűkül le az első századra, amikor az úttörő újszövetségi egyház olyan sokat szenvedett (ezt tanítja a preterista posztmillenizmus), azonban nem is fókuszálódik egy jövőbeli 3 és fél éves időszakra – ehelyett az állandó jelenben van jelen, azaz mindig, vagy szakaszosan átélünk több nagy nyomorúságot, mivelhogy a Sátán még megkötözötten is akadályozó ellenerőt képvisel.

(Utoljára meg annyit jegyezzünk meg, hogy kisebbik ábrán szereplő zsidók tömeges jövőbeli megtérését nem mindenki vallja. Sokan azon a véleményen vannak ezzel kapcsolatosan, hogy az már vagy megtörtént az első században, vagy hogy folyamatosan történik, vagy éppen, hogy apránként megtörtént az idők folyamán. Noha tény, hogy azok száma jelentős, akik posztmillenisták, és kalkulálnak ezzel a nagyszabású zsidó megtéréssel.)

A feliratos ábrák forrásai: www.christianciv.com ; és www.genevaninstitute.org