Alább egy gyönyörűen megfogalmazott kortárs domínium teológiai, neokálvinista hitvallást olvashatunk. Jobban mondva nem is hitvallás, hanem bizonyságtétel, amelyet az aktuális korra fogalmaznak meg és alkalmaznak, 10-20 évenként az ilyet esetleg szokás módosítani.A bizonyságtételt a CRCNA, Christian Reformed Church in North America (Észak-Amerikai Keresztény Református Egyház – egy hitvallásos presbiteriánus egyház) beiktatta a saját dokumentumai közé, tehát ez egy nagyon is aktuális irat, nem csak egy levegőben lógó iromány. Két részben közöljük le, terjedelmessége miatt:

1-6:Előszó

1. Jézus Krisztus követőiként,
ebben a világban élünk –
amit némelyek irányítani akarnak,
mások meg kétségbeesve szemlélnek –
eközben mi  örömmel és bizalommal kijelentjük:
A világunk Istenhez tartozik!

Arról, hogy Istené minden: lsd Zsolt 24:1 (idézve Kor 10:26-ban) Jób 41:11, Deut 10:14. Ez a “mi világunk” – amit az emberi fajnak őriznie és gondoznia kell – az egyik témája a teremtéstörténeteknek a Gen 1 és 2-ben.

2.Kezdetektől fogva,
mai korunk kríziseiig,
amíg a királyság teljesen el nem jön,
Isten megtartja szövetségét örökre:
A világunk Istenhez tartozik!
Isten király: Örvendj föld!
Krisztus győztes: Uralma elkezdődött!
A Lélek munkálkodik: A teremtés megújult!
Hallelúja! Dícsérd Istent!

Isten hűségéről lásd többek között, Zsolt 89, 117, 145; Rm 8:31-39; és Zsid 10:23. Isten győzelméről Krisztusban és Krisztus uralmáról, lsd 1Kor 15:54-57; Fil 2:9-11, és Jel 1:13-18. Arról, hogy a Lélek megújítja a teremtést, lsd. Gen 1 és Rm 8.

3.Mégis egyelőre, kétségbeesés és lázadó gőg tölti be a földet:
néhányan a kudarcok miatt,
vagy a fájdalmaktól megtörten,
feladják az életet és a reményt és Istent;
mások pedig megremegnek,
de továbbra is emberi győzelemben reménykednek,
lázasan álmaik megvalósításán fáradoznak.
Mi Isten hívei,
szintén hadakozunk e kor szellemeivel,
ellenállunk nekik a Lélek erejében,
próbára tesszük őket Isten szilárd igéjével.

A Zsolt 2 kifejezi az emberi faj lázadó lelkületét. Lsd még Rm 1-3. Ef 6:10-17 leírja a hívő harcát e kor szellemeivel. A lelkek megpróbálásáról, lsd. 1 Jn 4.

4.Világunk bűnbe esett,
elvesztette kezdeti jóságát,
de Isten nem hagyta el kezei munkáját:
Teremtőnk megőrzi ezt a világot,
évszakokat, napot és esőt küld,
fenntart minden teremtményt,
megújítja a földet,
Megváltót ígért,
minden dolgot szándéka szerint kormányoz.

Lsd Gen 3; 9:8-16; Zsolt 104, főleg a 30. vers; Mt 5:45; és Apcsel 14:17. A Megváltó ígéretéről, lsd Gen 3:15; Ézs 7:14; 11:1-5; 42:1-7, 53; és Mikeás 5:2.

5.Isten megtartja a szavát
forró szeretettel.
Megtartja ígéretét,
elküldi Jézust a világba,
kiönti a Szentlelket,
és hirdeti a jó híreket:
bűnösök, akik bűnbánatot tartanak és hisznek Jézusban
újra élnek, mint Isten családjának tagjai –
mint az új teremtés első zsengéi.

Isten intenzív szeretetéről lsd. Hóseás 11, főleg a 10-11 verseket. Az evangélium üzenetéről lsd. Jn 3:1-21; Apcs 2:36-39; Rm 10:7-11; és Ef 2:1-10. Az első “zsengékről” lásd Lev 23:9-14 é Jakab 1:18.

6.Örülünk Isten jóságának,
megtagadjuk a sötétség munkáit,
és a szent életmódnak szenteljük magunkat.
Mint szövetségkötő felek,
szabadok vagyunk az örömteli engedelmességre,
felajánljuk szívünket és életünket,
hogy Isten munkáját tegyük a világban.
Mérsékelt türelmetlenségben,
buzgón várva, hogy az igazságtalanság megszűnjön,
várjuk az Úr napját.
Elégedettek vagyunk azzal
hogy a fény
amely a jelen sötétségben fénylik
be fogja tölteni a földet
amikor Krisztus visszatér.
Jövel, Uram Jézus.
A világunk hozzád tartozik.

7-12:Teremtés

7.A világunk Istenhez tartozik-
nem hozzánk, vagy földi hatalomhoz,
nem démonokhoz, nem a végzethez, de nem is a véletlenhez.
A föld az Úré.

Igehelyekért lsd. az első paragrafust.

8.Kezdetben Isten –
Atya, Ige és Lélek –
létrehívta a jelen világot
a semmiből,
megformálta és rendet vitt bele.

Lsd. Gen 1, ahol a Teremtő, Ige és Lélek teremt. Az Ige szerepéről a teremtésben és Jézusról mint az Igéről, lsd. Jn 1:1-14.

9.Isten megalkotta az eget, földet és tengert;
csillagokat, holdat és napot,
színessé, széppé és változatossá tette a világot –
alkalmas otthonná a növények, állatok, és a mi számunkra is –
olyan hellyé, ahol lehet dolgozni és játszani,
dicsőíteni és csodálkozni,
szeretni és nevetni.
Isten megnyugodott és nyugalmat adott nekünk.
Kezdetben minden nagyon jó volt.

A teremtésről a Gen 1 és 2 mellett, lsd. Zsolt 19; 33:6-9; és 104.

10.Isten képére lettünk teremtve, hogy szerető közösségben legyünk Teremtőnkkel,
a föld vigyázóinak és őrzőinek vagyunk kinevezve
hogy viseljünk gondot a földről, élvezzük,
és, hogy szeressük felebarátunkat.
Isten felhasználja a képességeinket,
hogy ezt a világot jobbá tegye
úgy, hogy az egész teremtettség virágozzon.

Isten képéről, lsd. Gen 1:26-27; 9:6; Ef 4:24; Kol 3:10; Jak 3:9.

11.Együtt,
férfi és nő,
egyedülálló és házas,
öreg és fiatal –
az emberiség minden színárnyalata –
mint arra vagyunk elhívva, hogy Istent képviseljük,
hiszen mindünket az Úristen teremtett.
Az élet Isten ajándéka nekünk,
és hívásunk van arra, hogy gondoskodjunk
minden élő jólétéről,
hogy megoltalmazzuk
a még meg nem születetteket és a gyengéket,
a szegényeket és a sérülékenyeket.

Lsd. Gen 1:26-27; Gal 3:26-28 és Apcs 2:5-11. Arról, hogy hogyan kezeljük a köztünk lévő sebzetteket, mint az igazságosság mércéje, lsd. Ézs 1:15-17 és Jak 1:27.

12.Még most is,
ahogy a történelem kibontakozik
olyan módokon, amelyeket csak részben ismerünk,
meg vagyunk róla győződve
hogy Isten velünk van a világunkban,
mindent gyengéden átölel
és akaratának megfelelően rendel.
Az a bizonyosság, hogy az Úr hűséges
értelmet ad napjainknak
és jövőt éveinknek.
A jövő biztos,
mivel a világunk Istenhez tartozik.

Isten gondviseléséről, lsd. Ézs 45:6-7, Mt 6:25-34 és Lk 12:4-7.

13-17: A bukás

13.Az emberi történelem kezdetén,
első szüléink Istennel jártak.
De ahelyett, hogy a Teremtő élő igéje szerint éltek volna,
hallgattak a kígyó hazugságára
és bűnbe estek.
Lázadásukban
olyanok próbáltak meg lenni, mint Isten.
Bűnösökként Ádám és Éva félt
Isten közelében lenni
és elrejtőzött.

Az ember bukásáról lsd. Gen 3. A kígyóról lsd. Gen 3, Jel 12:9 és 20:2.

14.Ebben az első bűnben elbukva,
minden nap bizonyítjuk
hogy a kegyelem nélkül
hitvány bűnösök vagyunk:
nem tudunk Istennek megköszönni semmit se,
megszegjük Isten törvényét,
nem törődünk saját feladatainkkal.
Isten nélkül keresünk életet,
de csak halált találunk;
nyúlnánk a törvényen kívüli szabadságért,
de csak beleesünk a Sátán csapdáiba;
élvezeteket hajszolunk,
de csak elveszítjük az öröm ajándékát.

Az emberiség bukásának következményeiről, lsd Rm 1:18-3:18.

15.Amikor az emberek eltorzítják Isten képét,
az egész világ szenved:
visszaélünk a teremtéssel vagy bálványozzuk azt;
elidegenedtük Teremtőnktől,
felebarátainktól,
saját magunktól,
és mindentől, amit Isten alkotott.

Isten képének eltorzításáról, lsd Rm 1:21-23; Isten képének megújításáról Krisztusban, lsd. Rm 8:29, 2 Kor 3:18, Ef 4:22-24, és Kol 3:10.

16.Az élet minden területe (szférája) –
család és barátok,
munka és gyülekezet (egyház),
iskola és állam,
játék és művészet –
mind lázadásunk sebeit viselik magukon.
A bűn mindenütt jelen van –
faji gőgben,
nemzeti alapú arroganciában,
gyengékkel és védtelenekkel való visszaélésben,
víz, levegő és talaj szennyezésében,
élőlények elpusztításában,
rabszolgaságban, gyilkolásban, terrorban és háborúban,
hamis istenek imádatában,
a testünkkel való helytelen bánásmódban,
és a valóságtól való megveszekedett elszakadási kísérletekben [kábítószerek].
Saját bűnünk áldozataivá válunk.

Többek között lsd. Zsolt 14 és 53, Ámos 1-2, Rm 1:28-32, és Gal 5:19-21.

17.Minden igyekezetünk
kifogásunk, mentegetőzésünk ellenére,
vád alatt vagyunk
Isten igazsága előtt.
De világunk,
legyen bár megtört és sebekkel teli,
mégis Istenhez tartozik,
aki egyben tartja
és reménnyel tölt el minket.

Lsd. Zsolt 62 és 89:28-37; Rm 5:3-11; és Zsid 11:1.

18-22: Megváltás

18. Isten jogosan volt mérges,
mégsem fordult el
egy pusztulásra hajló világtól
hanem szeretettel nézett vele szembe.
Türelemmel és törődéssel
az Úr kijelölte
a megváltás hosszú útját
hogy saját népéül megnyerje az elveszettet
és a világot, a királyságát.

Isten válasza a bűnre, lsd. Gen 3:9-15, jn 3:16, és Lk 1:68-75; a királyság helyreállításának céljáról lsd. Jel 11:15.

19. Jóllehet Ádám és Éva kiűzetett
a kertből
és napjaik megterheltettek
a bűn súlyával,
az Úr szeretettel kitartott mellettük
és megígérte, hogy eltiporja
a gonosz erőket
amelyeket elszabadítottak.

Isten kedvességéről Ádám és Éva felé, lsd. Gen 3:15-19.

20.Amikor a gonosz betöltötte a földet,
Isten megítélte özönvízzel
de megszabadította Noét és családját
és állatokat minden fajtából.
Szövetséget kötött minden teremtménnyel
hogy az évszakok folytatódnak
és ilyen pusztítás
nem fog ismételten bekövetkezni
egészen az utolsó napig
amikoris az Úr visszatér
hogy mindent újjá tegyen.

Isten ígéretéről, hogy nem ismétli meg az özönvízet, lsd Gen 9:8-17, 1Pt 2; 2 Pt 3; a végső megújításról, lsd Jel 21:1-5.

21.Az Úr megígérte, hogy Istene lesz
Ábrahámnak, Sárának és gyermekeiknek,
arra hívta őket, hogy hitben járjanak előtte
valamint, hogy a nemzeteket áldás érje rajtuk keresztül.
Isten kiválasztotta Izrael népét, hogy megmutassa nevének dicsőségét,
szeretetének erejét,
és útjainak bölcsességét.
Az Úr nekik adta a törvényt
Mózesen keresztül
és vezette őket
uralkodókkal és tanítókkal,
így formált egy népet
amely által Isten kijelentette –
világosságát a népeknek.

Isten ígéretéről Ábrahámnak és népének Izraelnek, lsd. Gen 12:1-3, Deut 7-8, és Rm 9; Ábrahám gyermekeiről mint a népek világosságáról, lsd. Mikás 6:8 és Ézs 60.

22.Amikor Izrael megvetette Isten szeretetét –
más istenek után áhítozott,
földi hatalomban és gazdagságban bízott,
a gyengéknek ártott –
Isten szétszórta őket a nemzetek között,
azonban megtartott magának egy hű maradékot
és a Messiást ígérte nekik:
egy prófétát, aki jó híreket hoz,
egy királyt, aki összezúzza a gonoszt és igazsággal uralkodik a földön,
egy papot, akit fel kell áldozni a bűnösökért.
Isten megígérte, hogy megbocsátja a bűneiket,
továbbá, hogy új szívet és új lelket ad nekik,
arra indítja őket, hogy útjain járjanak.

A szétszóratásról, lsd. 2 Krón 36 és Ézs 10:1-11; az ígéretekről, lsd. Ézs 53, Jer 31, és Ezék 36.

23-27: Krisztus

23.Isten emlékezett az ígéretére
hogy megbékítse a világot magával,
ezért Isten felvette emberségünket Jézus Krisztusban –
az örök Ige testté lett.
Ő a várva-várt Messiás,
egy velünk
és egy Istennel,
teljesen ember és teljesen Isten,
fogantatott a Szentlélektől
született szűz Máriától.

Jézusról, mint Isten testté lett Fiáról, lsd Lk 1:31-35, Jn 1:1-14; és Zsid 1:2-3.

24.Mint második Ádám,
Jézus azt az utat választotta, amelyet mi elutasítottunk.
Keresztelésében és kísértéseiben,
tanításában és csodáiban,
démonokkal való csatáiban
bűnösökkel való barátságaiban,
Jézus teljes és igaz emberi életet élt előttünk.
Mint Isten igaz Fia,
szeretően engedelmeskedett az Atyának
és jelenvalóvá tette szóval és cselekedettel
Isten eljövendő uralmát.

Rm 5:12-21-ben Krisztust nevezi az apostol a második Ádámnak. A Zsid 2:10-18 és a 4:14-5:2 Krisztus életéről és igaz emberségéről tanít; a királyság kihirdetéséről többek között lásd Mk 1:1, 14, 15.

25.Helyettünk,
Jézus szenvedett földi évei alatt,
kiváltképpen pedig a kereszt kínjain.
Elhordozta Isten bűneink miatti ítéletét –
áldozata elvette bűneinket.
Isten feltámasztotta őt a halottak közül:
kisétált a sírból,
bűn és halál legyőzője –
Élet Fejedelme!
Megbékéltünk Istennel,
új életet kaptunk,
és arra hívattunk el, hogy vele járjunk
megszabadulva a bűn uralmától.

Jézus egész életen át tartó szenvedéséről lsd. Zsid 5:7-10. Mind a négy evangélium részletesen beszámol Jézus kereszten történő súlyos szenvedéséről. Jézus feltámadásos győzelme is gyakran hangzik el, kiemelten a Mt 28:1-10-ben és az 1Kor 15:20-28-ban.

26.Egyszerre Isten és ember lévén,
Jézus az egyedüli közbenjáró.
Ő egyedül fizette ki bűneink tartozását;
rajta kívül nincsen más Megváltó.
Krisztusban ki vagyunk választva
hogy minden szempontból olyanokká váljunk, mint ő.
Isten kiválasztó szeretete táplálja reményünket:
Isten kegyelme ingyenes
hogy megmentse a bűnösöket, akik semmit sem tudnak felajánlani
csak a kegyelemre való rászorultságukat.

Krisztus a közbenjárónk 1 Tim 2:5 és Zsid 9:11-15; és az egyedüli üdvözítőnk Jn 14:6 és Apcs 4:12. Krisztusban való kiválasztásunkról, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus lsd Rm 8:29, 2Kor 3:18, és Ef 1:3-4.

27.Jézus felemeltetett dicsőségben,
emberségünket felemelte a mennyei trónra.
Minden tekintély, dicsőség és szuverén hatalom
neki adatott.
Onnan hallgatja meg imáinkat
és esedezik ügyünkért az Atya előtt.
Mindenki áldott
aki őhozzá menekül.

Krisztus egyetemes tekintályéről és közbenjárásáról, amelyet felemeltetett Úrként végez, lsd Mt 28:18, Zsolt 2:12, 1 Jn 2:1-2, és Zsid 7:25. Emberségünk felemelkedéséről vele, lsd. Zsid 4:14-16;
Ef 1:20-22; 2:6; és Kol 3:1-4.

28-30: A Lélek

28.Pünkösdkor,régi és új ígéretek teljesedtek be.
A felment Jézus lett a keresztelő,
aki bemeríti követőit Lelkével,
új közösséget teremt
ahol az Atya, Fiú és Szentlélek lakoznak.
Isten lehellettétől újjáéledve és attól eltelve,
nők és férfiak,
fiatalok és öregek,
álmokat álmodnak,
és látásokat látnak.

Az ígéretek, látomások és álmok pünkösdkor történő beteljesüléséről lsd Apcs 2:16-21. A felemeltetett Jézusról, mint keresztelőről és a Lélek keresztelésébe való bemerítésről, lsd Lk 3:16; Jn 1:32-33; 20:22; és Apcs 2:32-33. Arról, hogy a Lélek új közösséget alkot, lsd Apcs 2:41-47, Pünkösdöt követően. Az Atyáról, Fiúról és Lélekről, aki együtt lakik Isten népével lsd. Jn 14:15-24.

29.A Lélek megújítja szíveinket
és hitre indít,
igazságra vezet,
mellettünk áll a szükségben,
és engedelmességünket frissé és aktívvá teszi.
A Szentlélek Isten ajándékokkal árasztja el az egyházat
elképesztő árnyalatokban –
prófécia, buzdítás, gyógyítás,
tanítás, szolgálat, nyelvek, megkülönböztetés –
minden tagot felszerel
hogy építse Krisztus testét
valamint, hogy szolgálja a felebarátját.

A Lélek munkájáról, amely megújítja szívünket lsd Tit 3:4-7; hitre indításról lsd. Rm 5:1-5; igazságra vezetésről Jn 16:13; imábna való megsegélésről, Rm 8:26-27; Szükségünkben mellettünk állásról, Zsid 2:18;
és engedelmességünk felfrissítéséről Rm 8:1-11. A Lélek ajándékairól lsd. 1Kor 12 és Rm 12:3-8.

30.A Lélek embereket gyűjt össze
minden nyelvből, törzsből és nemzetből
hogy Krisztus testébe egyesítse őket.
A Lélek felkeni és elküldi
az egyházat a világba,
amely Isten békéjének követe,
hirdeti a megbocsátást és megbékélést,
közben terjeszti a kegyelem jó hírét.
Előtte és vele megy,
a Lélek meggyőzi a bűn világát
és Krisztus ügyéért esedezik.
Férfiak és nők, a Lélektől vezetve,
elmennek a szomszédba és a messzeségbe
a tudományhoz és művészethez,
a médiához és piachoz –
az élet minden területére,
ahol Isten uralmára mutatnak
azzal, amit tesznek és mondanak.

Minden nép összegyűjtéséről lsd. Jelenések 7:9-17; A Lélek és az egyház küldetéséről, Jn 20:21-22; Lk 24:49, és Apcsel 1:8; az egyház követi küldetéséről 2Kor 5:18-21; a Lélek munkájáról a világban, Jn 16:7-11; és az egyház missziójának terjedelméről a Lélekben Fil 1:27-2:15.

31-33:Kijelentés

31.Isten sokféleképpen adja meg
e világnak, hogy megismerje.
A teremtés mutatja erejét és hatalmát.
Prófétákon, költőkön és apostolokon keresztül szól,
továbbá, a leginkább fennkölt módon, a Fiú által.
A Lélek, aki kezdettől fogva aktív,
emberi lényeket Isten Igéjének megírására indított
és megnyitja szívünk Isten hangja iránt.

Az általános kijelentésről lsd Rm 1 és Apcs 14; a Biblia ihletettségéről, lsd 1 Tim 3:14-17 és 2 Pt 1:16-21; a Krisztusban való teljes kijelentésről, lsd Zsid 1 és Kol 1.

32.A Biblia Isten Igéje,
megváltói munkájának eszköze és rögzítése.
Ez az Igazság Igéje,
Isten lehellete,
teljesen megbízhatóan vezet minket arra
hogy megismerjük Istent
és, hogy Jézus Krisztussal járjunk
új életben.

A Szentírás természetéről lsd. Lk 1:1-4; Jn 20:30-31, Apcs 8:26-39, Jak 1:18, és lsd. még a 31. bekezdésben lévőket.

33.A Biblia elbeszéli a történetét
Isten hatalmas tetteinek
a szövetség történetének
kibontakozását.
Mint egy kijelentés két testamentumban
a Biblia kijelenti Isten akaratát
és Isten megváltó munkájának erejét.
A Lélektől megvilágosítva és felövezve,
Jézus tanítványai hallják és cselekszik az Igét,
A jó hírről tanúbizonyságot tesznek
hogy a világunk Istenhez tartozik,
aki szereti mély szeretettel.

Isten hatalmas tetteiről lsd. Apcs 2 és 7; tanításunkról lsd. Mt 16:13-19, 1Kor 10:1-11; 2 Tim 3:14-17, és Jak 1:19-27.


folytatása következik