disznovagas2-300x200

Szabad vérrel kevert („véres”) ételeket fogyasztani?

Egy korábbi írásomban már felöleltem ezt a témát (itt http://www.ujkalvinizmus.com/2011/07/26/a-kereszteny-szabadsagrol/), mégis visszatérnék rá, ugyanis anno később elbizonytalanodtam. Egymással ellentétesnek tűnő igehelyekkel kell szembesülnünk, és a különböző részek futó egybevetésével már nem juthatunk határozott eredményre, részletesen meg kell, hogy vizsgáljuk a kérdést.

Először is, itt van nekünk a Gen 9:3-4:

Minden mozgó állat, a mely él, legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam, mindazokat.Csak a húst az ôt elevenítô vérrel meg ne egyétek.

Azután ellenkező tartalmú részleteket is találunk az Újszövetségben:

A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektôl való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívôknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendô, ha háláadással élnek azzal; (1Tim 4:3-4)

Ott van még az 1Kor 8:8:

Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten elôtt: mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.

Ezek alapján úgy tűnhet, mintha az ÚT az étel fogyasztását teljesen adiaforon (közömbös) dologgá tette volna Isten az ÓT-hoz képest. Ugye az ÓT-ban rengeteg ceremoniális ételkorlátozás is szerepelt, plusz a vérevés tilalma. Minthogyha ezek mind semmissé, vagy legalábbis opcionálissá lettek volna téve a fentebbi részletek miatt, azzal az egy kikötéssel, hogy amikor hitben gyenge keresztényekkel vagyunk együtt, akkor ne fogyasszunk hamis vallásokhoz és kultuszokhoz kapcsolódó, azok által kisajátított ételeket (1Kor 8:11-12). Csak hogy ez sem étkezési korlátozás, mint olyan, hanem inkább egy etikai vétség elkerülése, a botrányokozástól való tartózkodás. Azonban más körülmények között a nevezett bálványáldozati ételek is a megengedett kategóriába esnek.

A kérdés azonban itt az, hogy a vérevés tilalma is a bálványáldozati étkezési szabályok kategóriája alá tartozik-e? (amit az Írás enged lényegében)

Az ÚT foglalkozik a vérhez való viszonnyal az első apostoli zsinat végzéseinél az Apcs 15:19-20-ban:

„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közûl térnek meg az Istenhez; 20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitôl, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértôl.”

Valamivel később előkerülnek ugyanezek a rendeletek (a bálványrész meg is magyaráztatik), egy olyan kontextusban, hogy Pál engedelmeskedik az apostoli zsinat akaratának:

“A pogányokból lett hívôk felôl pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ôk semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértôl, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.” (Apcs 21:25)

Úgy tűnik tehát, hogy Pál apostolnak adatott Istentől jövő tanítás (az étkezési szabályok), harmóniában kell álljon az apostoli zsinatnak adatott Istentől jövő tanítással (milyen terheket kell a kereszténynek megtartania).

Azonban, ahhoz, hogy választ tudjunk adni a kérdésre, hogy mennyiben módosította, vagy nem módosította az ÓT-i étkezési törvényeket az apostol és a zsinat, ahhoz meg kell állapítanunk pontosan, hogy a zsinat rendelkezései mit jelentenek.

Ezzel kapcsolatosan mindenki mindent mondott már. Egy neves görög egyházatya, például, a rendeletben szereplő vért, az ölés tilalmának megismétlésére vonatkoztatta. A fúlvaholt állatra vonatkozó rendelet pedig látszólag teljesen logikátlan, és értelmetlen. Olyan álláspont is van mely szerint mindegyik tilalom tkp. egyetlen etikai parancs, h. tartózkodjunk a hamis vallásoktól. Nem is sorolnék fel tovább véleményeket (tkp. nem is ástam bele magam a rengeteg lehetőségbe), hanem egy világos megoldási javaslattal állnék elő.

Az első kérdés, hogy itt általános etikai, vagy rituális-ceremoniális törvényekről van-e szó? Vagy vegyesen? Nos, az Apcs 15:5 azt sugallja, hogy az összes rendelkezés ceremoniális, mivel az egész zsinati tanácskozást egy ceremoniális törvény indítja el, nevezetesen, hogy körül kell-e metélkedni a keresztényeknek. Erre a zsinat válasza az, hogy nem kell, és egyúttal letisztázza az egyértelműség kedvéért az összes többi még ma is érvényes ceremoniális törvényt.

Tehát, ily módon, még a rituális kategóriában is megmaradt néhány érvényes törvény, nem csak az erkölcsi (10 parancsolat), és a civil törvény papság nélküli része köt.

A törvények a következők:

  1. A bálványáldozati hús tilalma. – Ezt a kategóriát később Pál apostol árnyalja az 1Kor 8-ban, és azt mondja, hogy a botránkoztatás elkerülése végett kell tartózkodni a bálványhúsoktól, és nem önmagukban.
  2. A vér tilalma. Itt tételezzük fel, hogy a vérevés tilalmáról van szó (itt összhang állapítható meg a genezisi, Noénak adott törvénnyel).
  3. A fúlva holt állat tilalma. Ez esetben is, ha nem étkezési dologról van szó, akkor az nagyon furcsán mutatna. Egy neves teológusnak, R. J. Rushdoonynak az az észrevétele itt, hogy e parancs is a vérevéssel áll összefüggésben, tehát étkezési, ugyanis a megfulladt állatok nincsenek kivéreztetve, azokban benne van a vérük! Ilyen értelemben tehát három törvényből négy étkezéssel kapcsolatos ceremoniális törvény.
  4. Hogy a szimpla paráznaság szót a fentebbi három étkezési rituális törvény rendszerébe illeszthessük, azt kell mondanunk, hogy e negyedik egy nem étkezéssel kapcsolatos rituális törvény, ami óv a vallási kereteken belül elkövetett kicsapongások ellen.

Itt tegyünk is egyszersmind néhány összefoglaló észrevételt. A bálványáldozati hús témája és a vér témája két külön kategória, nem tartoznak össze. A paráznaság itt nem általános paráznaság feltehetőleg, hanem rituális paráznaság. A vér pedig nem a gyilkosság, hanem a vérevés tiltása – a fúlva holt állat ugyanezt tiltja.

Most tegyük fel újra a kérdést: a vérevés tilalma a bálványáldozati étkezési szabályok kategóriája alá tartozik? (ha igen, akkor az apostol engedélyezi mindkettőt; ha nem, akkor az apostol árnyalja és engedélyezi a bálványáldozati hús evését, míg a vérevéssel kapcsolatban a noéi (és tórai) régi törvény marad érvényben)

A válaszom:

1)      Nem, mert a vér külön kategóriában van megemlítve a zsinatnál, mint a bálványok, és az apostol az 1Kor 8-ban csak a bálványhúsról, ill. a botrányról beszél a kontextust tekintve, nem pedig a vérről.

2)      Nem, mert a Noénak adott másik törvény sem töröltetett el. A gyilkosságra vonatkozó halálbüntetés előírása (Gen 9:5-6), és a vér evésének tiltása (Gen 9:4) egy törvénycsoportba tartoznak. Ha egyik megőriztetett az erkölcsi törvény szigorában, akkor az analógia alapján a másik noéi törvény is megőriztetett (feltéve, hogy nem találunk ennek kimondottan ellentmondó szövegrészt).

3)      Nem, mert furcsa volna, hogy az ÚT-i, Kr. utáni apostoli zsinat egyetlen rendelkezése sem köt ma már. Mintha anno csak viccből hozták volna ezeket a törvényeket a keresztényeknek.

Összefoglalásul csak leszögezném, hogy milyen ceremoniális törvények kötnek minket ma is: Leginkább csak a vér evésének tiltása, de a vér nem is annyira étel, inkább csak ehető dolog, nem esünk el túl sok finom ételtől, ha a véres ételeket leszámítjuk (viszont a véres állati dolgok bezabálásának mintha komoly istenellenes spirituális üzenete lenne). Aztán ott vannak a más vallások felajánlott szent ételei (pl. hindu, sintó isteneknek ajánlott ételek, étkezések), amik tiltatnak, de ez csak a megbotránkozás elleni, és nem abszolút tiltás. Végül a pogány rítusokon való részvétel tilalma (ami amennyire rituális, annyira erkölcsi is).

Tehát tkp. csak egy érvényes ceremoniális törvény van (ha nem számítjuk az asszonyi fejkendőt, amit viszont, úgy gondolom, ki lehet váltani az alá-tartozás tetszőleges szimbolizálásával, ill. nemnek megfelelő illő öltözettel).