A Chalcedon Alapítványnál nemrég könyvbemutató keretében Rushdoony “The Mythology of Science” című művét vették sorra. Ez alkalmat kínál nekünk is, hogy a könyvből válogatott részleteket közöljünk. 

Az olvasó tradicionális kálvinista állásponttal találkozhat többek között olyan témákról, mint a humanizmus, marxizmus, freudi pszichológia, de főként a darwini evolúcióelmélet és a különféle ateista tudományos vágyálmok. A cikk nagyon hosszú, viszont igyekeztünk minél lényegesebb részleteket kiválasztani a könyvből.


1.

A kálvinizmus sose vallotta, hogy gazdag érzelmi életet élni tisztességtelen dolog volna. Épp ellenkezőleg, ez a felfogás Amerikában az unitarianizmuson és transzcendentalizmuson keresztül terjedt el – mindkettő antikálvinista mozgalom. A kálvinizmus egy olyan fogalom, melyet a nevezett Murphy eufemizmusként használ, hogy elkerülje a bibliai kereszténység valóságát, mivel sokkal vitathatóbb és sokkal védtelenebb volna számára a „tisztességtelen” magatartást általában a kereszténységre vonatkoztatni.

A reneszánsz újjáélesztette a pogány humanizmust, az ember ismét a saját végcéljává vált. Az ember lett minden dolog mércéje és így a saját törvénye és istene is. Ennek eredményeképp, mivel nem ismertek el semmilyen magasabb törvényt, az állam totalitáriussá vált, és végeredményben a reneszánsz és a 20. szd. lettek a római utáni világ két nagy totalitárius időszak.

A tudomány ezen új mitológiája ezért tehát ellenséges Isten tényével szemben. Valahogyan Istent és az Isten világát cáfolnia kell. Valahogyan az evolúciós felfogást bizonyítania kell. A más bolygókon való élet nem egyszerűen kiváncsiság kérdése ezeknél az embereknél: hanem vallásos remény tárgya.

„Biztos vagyok benne, hogy 10-20 éven belül képesek leszünk életet teremteni. Többé nem tartom szükségesnek, hogy higgyen valaki Istenben.” Ezekről a tudósokról írja Gunther nagy magabiztossággal, „megtalálták a kulcsot az élethez.”

Tehát ez az ember új mitológiája, a tudomány mitológiája. Napjaink humanizmusának alapvető előfeltevéseit fejezi ki olyan módon, hogy annak abszurdumai, ellentmondásai, és hamis pózai ne irracionális mítoszoknak, hanem tévedhetetlen igazságnak tűnjenek. Minden korban vannak mágusok, terjeszkedőek és presztízsük is nagy. Elért eredményeik gyakran nagyon valóságosak, legyen az akár Egyiptomban, Babilonban, vagy a modern világban. De alapjaik mégis tarthatatlanok és jövőjük nem más, mint az összeomlás, mivel a valóság szikláján a mítosz összeomlik.

2.

Mítosznak nevezzük az élet tradicionális magyarázatát és annak eredetét, amely úgy fejeződik ki és úgy összehangolódik a korszellemmel, hogy annak radikális ellentmondásai és abszurdumai sosem kerülnek felszínre, ugyanis a mítosz a maga legalapvetőbb előfeltevéseit, legyenek azok mégoly tarthatatlanok is, a mindennapi élet és gondolkodás nyelvén fejezi ki. Egyik korszak sem mentesült a mítoszoktól, de míg egy adott korszak a régebbi korok mítoszainak abszurditásait nagyon könnyen felismeri, addig képtelen meglátni a saját korában lévő mítoszok ellentmondásait.

a haladás elmélete… Ezt a[bizonyítatlan] előfeltevést Charles Darwin fektette le, ebben a mítoszban a modern lélek összes alapvető előfeltevése felhalmozódott: ez az evolúció tana. Ehhez a haladásos koncepcióhoz nélkülözhetetlen volt az anti-teológiai jelleg: lázadás volt a szuverén és teljesen elégséges Isten ellen, aki eleve elrendelő akarata és örök tanácsa által mindent elrendez.

Az evolúciót csak mint felfelé irányuló jelenséget tekintik: „az evolúció nem megy visszafelé”. Nem tud, mert a mítosz egy egyirányú mozgást követel, és annak egyébként nagy valószínűsége, hogy az új formák visszaesnek, vagy természetes kiválasztódás által eltöröltetnek a föld színéről, vagy éppen, hogy az egész folyamat visszafordul – mindezen fogatókönyvek lehetetlenségek a mítosz számára.

…világos, hogy ha valaki kromoszómák, neutronok és egyebek fogalomkészletével operál, akkor e mítosz szerint egyszeriben minden csoda lehetségessé válik, míg ha valaki Isten fogalmaiban gondolkodik, akkor semmilyen csoda nem fogadható el az autonóm [önkényes, a maga ura] ember számára.

Megkérdőjelezni a mítoszt, vagy bizonyítékot várni rá, egyenlő azzal, hogy kipellengérezik az illetőt, mint modern eretneket, vagy bolondot.

A darwinizmus “sokkal inkább egy vallás, semmint tudomány”. Pontosan arra törekszik, hogy egy mindent átfogó világképet nyújtson… Mint ilyen egy működő párhuzamot nyújt az autonóm ember elvárásainak az ortodox, bibliai kereszténységgel szemben, egy [modern ember számára] sokkal inkább tisztelhető módon, mint azt egy “hivatalos” és “állami egyház” elvárja. És mivel jelenleg az autonóm embert nem lehet leváltani semmivel, kivéve ha visszatér a fiú a gyűlölt atyai házba, ennek a megközelítésnek a szívóssága és ellenállása mindig jóval nagyobb, mint amennyire a gyengeségei indokolnák.

5.

A csodás elem valóban közhely az evolúciós elméletben, jóllehet álcázottan. Fontos vonása a standard evolúciós geológiai időszámításnak, hogy sürgős szükségét érzi a számtalan millió évnek, melyekkel felhigítja az evolúció csodás elemeit és azáltal “természetessé” teszi őket. Feltételezik, hogy a változások, amik máskülönben lehetetlenek, vagy csodálatosak volnának, az időben precízen elhelyezve lehetségessé és természetessé válnak azáltal, ha millió évekkel szórják meg őket.

…Nem jelentőség nélküli, hogy lényegében az összes evolucionista kreacionista, mialatt bizonyos mértékig kritikus a dialektikai [neoortodox, barthiánus] teológiával szemben, közben fenntart egy relatíve tisztelettudó, sőt egyenesen barátságos attitűdöt még egy ekkora ortodox kereszténységtől való radikális eltávolodás felé is. Való igaz, az evolucionista kreacionizmus, illetve kreacionista evolúció legalábbis kezdő szintű dialektikus teológia. [a dialektikus vagy barthiánus teológia, nem veszi tekintetbe sok helyen a bibliai szöveg egzakt jelentését, illetve a szöveg tekintélyének szintjét önhatalmúlag határozza meg]

Így hát a Biblia forrásműként való használatát a természet és történelem kapcsán illegitimnek fogják fel. Jan Lever odáig megy, hogy azt találja mondani: “a Biblia nyelve nem tudományos fogalmi nyelv; ezért nem szabad a Szentírástól egzakt fizikai, csillagászati, biológiai és történelmi ismereteket várni.” Egy ilyen álláspont nem csak a Genezis 1 prózai leírását zárja ki a történelemből, hanem a feltámadás beszámolóit és a szűztől való születés poétikus narratíváit is. Egy ilyen bibliafelfogás nem keresztény: hanem dialektikai, a különbség ezen tudósok és Karl Barth között is csak fokozati, de nem lényegi.

Továbbá, ez a dialektikai ellentét azáltal, hogy kétféle igazságot fogad el, kétféle tévedhetetlen és kikezdhetetlen igazságot állít elénk. Mivel a Bibliát pusztán a lelki igazságok kijelentésére limitálták, nagy része természetesen sebezhető marad, éppen azért, mert tartalmát a tudomány és történelem szakterületeinek vetik alá.

Az evolúció részletei lehetnek hamisak, de az evolúció teljes, átfogó filozófiája nem bizonyulhat tévesnek, … Egy olyan területünk van, amit nem lehet cáfolni, mert eleve a kinyilatkoztatás területén van.

Amiképp a keresztény emberek sziklaszilárd adottságnak veszik Istent és a Bibliát, éppúgy a pragmatikus naturalisták is ragaszkodnak az evolúciós világképükhöz, amely az ő alapvető valóságfelfogásukat adja.

A evolúciós kreacionista olyan álláspontot követ, melyből hiányzik mind a naturalista filozófiai következetessége, mind az ortodox keresztény következetessége: Megpróbál két tévedhetetlen rendszerben működni, és a kettőt egymással dialektikai feszültségben tartani.

6.

Jakab apostol megjegyezte, hogy aki megtartja a törvényt, de egy alpont ellen is vét, az egész megtartásában bűnös (Jak 2:10). Hasonlóképpen, aki csak egyetlen egy pontban is tagadja a Szentírás tekintélyét, minden pontban tagadta azt. Ha azt állítjuk, hogy félrerakhatjuk a hat napos teremtéselméletet, akkor a saját felsőbbségünket helyeztük a Biblia fölé. Az értelmünknek és kényelmünknek már nagyobb a tekintélye mint a Szentírásnak, ezért teljesen megtagadtuk a Szentírás tekintélyét, és a sajátunkat állítottuk a helyébe. Ha bármikor azt a jogot formáljuk magunknak, hogy félretesszük a Szentírást, akkor minden pontban nagyobb tekintélynek neveztük ki magunkat. Nyilvánvaló tehát, hogy a tekintély kérdése forog kockán a Genezis 1 kapcsán. Istené vagy emberé? Kinek a szava autoritatív és végleges?

[MEGJEGYZÉS: az öreg föld elmélet képviselőiként – de akik ugyanakkor a fiatal föld elméletet is tiszteletben tartják bizonyos mértékig – megjegyzéseket kell ehhez a bekezdéshez hozzáfűznünk: ezt a fejezetet elméletileg Rushdoony az öreg föld elmélet ellen is írhatta, noha ez nem valószínű, mivel a 60-as években még nem volt elterjedt az öreg föld elmélete: mindazonáltal a Rushdoony kritiériumain átmegy ez utóbbi elmélet is: nem tagadja a 6 napba foglalt teremtési rendszert, csak nagyobb időintervallumokat tesz közé, illetve magukat a napokat nagyobb időegységeknek érti, miként a Szentírás is olykor (Zsolt 90:4; 2 Pt 3:8); e mellé még hozzá kell tenni, hogy a fiatal föld elmélet is eleve már sajátosan modern naptári rendszerben érti a teremtési napokat, továbbá az első napok és a többi napok között annak ellenére sem tesz különbséget, hogy azok között a leírásban eltérés mutatható ki – a szerk. ]

A tudomány azt akarja, hogy az univerzum törvényei és okságai Istentől függetlenek legyenek, és a világegyetem lenyűgöző rendszerét a káosznak tulajdonítaná, semmint Istennek. Ennek az az oka, hogy maguk a [megtéretlen] tudósok is bukott emberek, akik lázadnak Isten ellen és elnyomják a Róla való tudásukat.

Amikor az ember megpróbál valaminek ateista vagy agnosztikus értelmezést adni, akkor annak oka az, hogy hadban áll Istennel és kötelezőleg megtagadja. Az evolucionista elméleteknek a hitehagyott és bukott emberek istenellenes pozíciója az oka.

Az evolúció kapcsán a meggyőző dolog nem az, hogy bizonyítja az ember eredetét, vagy akár csak, hogy valami megközelítőleg lehetséges elméletet adjon. Hanem az, hogy félreteszi Istent. Tudósok maguk is gyakran hívták fel a figyelmet az evolúcióelmélet képtelenségeire.

Az evolúció nem tudomány hanem egy vallásos hit, amely uralma alá vette a tudományokat és dogmatikusan uralkodik rajtuk.

És mégis, az evolúciót, mely káoszon alapszik, olyan emberek támogatják, akik tudománya előfeltételezi Istent és az ő örök dekrétumát. Az evolúciónak szüksége van az esélyre, ellenben a tudomány teljesen meghatározott faktumokon és okozaton alapszik. Tehát az evolúció tana lényegében ellenségesen viszonyul a tudományhoz.

Még egyszer: az evolúció olyan elmélet, amely radikálisan ellenséges a bibliai vallással szemben.

A kreacionizmus alternatívája az evolúció és Darwin, Marxhoz és Freudhoz vezetett, materializmushoz és agnoszticizmushoz, miként M. Stanton Evans megjegyezte, “az érték megsemmisüléséhez Nietzschén, Jamesen és Dewey-n keresztül. Ezek a liberális filozófia gyökerei.”

Először is, az embert többé nem úgy szemlélik, mint Isten képére teremtetett lényt. A Szentírás szerint az ember Isten képére teremtetett, és annak ellenére, hogy elbukott, szigorúan Isten törvénye alatt van. Az embert nem lehet egy állat szintjére redukálni.

Az ember arra lett elhívva, hogy dicsőítse Istent és, hogy örüljön Istennek örökké, továbbá a világ pedig az ember uralma alatt van Isten alatt. De az evolúció úgy tekint az emberre, mint a világ termékére, és nem úgy, mint valakire, akinek Krisztusban a világot kell uralnia. Az emberre úgy tekint, mint ami az atomok véletlenszerű összjátékából fejlődött ki az ősleveből. Ahelyett, hogy a természet fölé lenne helyezve az ember, a természet alá lesz helyezve, mint annak produktuma.

Az ember szabadsága a bibliai hit szabadsága; az evolúció koncepciója rabszolgaságot szül, amit aztán Marx örömmel el is fogadott és megtett a szocializmus szükséges alapjának. Amikor az ember a természet terméke, mint az evolúció szerint, akkor passzív a természethez való viszonya; lényét a természet határozza meg, és pszichéje passzív, feltételes, reflexreakció lesz, nem pedig kormányzó cselekedet.

Amikor az ember tudja magáról, hogy Isten teremtménye, és a hite az alapja a gondolkodásának, akkor az ember Isten kreatív munkájának terméke és azért passzív Istenhez való viszonyában, de aktív a természet irányában. Isten határozza meg, nem a természet, és akkor az ember aktív a természetre nézve és azt irányítja. Az ember így szabad a természettől, annak nem rabszolgája, mert az embert Isten teremtette és irányítja, nem pedig a természet.

Az ember elhívása az, hogy gyakorolja az uralmat Isten fennhatósága alatt a természet fölött, hogy azt uralma alá hajtsa, fejlessze és kiaknázza, Isten uralma alatt és az Ő dicsőségére. Csak a Jézus Krisztusban lévő újjászületett ember képes erre. A bukott ember a saját természete foglya és az őt körülvevő erők foglya. Ennek eredményeképp a szabadság gyorsan hanyatlik, valahányszor a bibliai kereszténység hanyatlik. Amikor az emberek nem Isten uralma alatt vannak, akkor zsarnokok uralma alá kerülnek.

Mivel az emberre többé nem Isten teremtményeként tekintenek, egyre inkább a totális állam teremtményévé válik, és a totális állam eltökélt szándéka, hogy az embert a maga képére formálja.

A második dolog amely által az evolúciós elmélet megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját, az nem más, mint a személyes felelősségvállalás területe. A Szentírás szerint, az ember felelősségteljes teremtmény; felelőssége hogy szolgálja és dicsőítse Istent; ha ezt nem teszi, akkor bűnössé, halálra ítéltté válik. Az evolúciós elmélet úgy tekinti az embert – mivel a természet termékének látja -, hogy az nem felelősség vállaló istenképű lény, hanem egyszerűen a hosszú evolúciós történelem és a környezetváltozás terméke. Ennek eredményeképpen, az ember nem felelős; nem bűnös, hanem áldozat.

[az ember] az, amivé a környezete tette.

Karl Marx másoknál jobban tudta, hogy az evolúció tana szükséges volt a kommunizmus sikeréhez: a szocializmust “tudományossá” tette. Ha az emberek a hitüket az evolúcióba vetik, akkor üdvösségüket sem Jézus Krisztustól fogják várni, hanem tudományos szocialista tervgazdálkodóktól. Teremtőjük a megváltójuk. Friedrich Engels egyetértett Marxszal, hogy Darwin elmélete alapvető fontosságú a tudományos szocializmushoz.

Darwin tehát bevallottan kevés tisztelettel adózott a saját intellektusa iránt. Nem meglepő tehát, hogy szintén kevés tiszteletet mutatott más fajok irányába.

…Darwin úgy érezte, hogy az evolúció eliminálja az “alacsonyabb fajokat”.

És az evolúcionista tudomány egy vallás, vallásosan beszél, nem tudományosan. Azért harcol az evolúció mellett, mert menekülni akar Isten és a kreacionizmus elől. Tagadja a célt, jelentést és tervet a világban mégpedig azért, mert nem tudja tolerálni Istent és az Ő teremtő törvényét.

7.

Mások egészen egyszerűen elvetik az exegézist, minként az American Scientific Affiliation in Evolution és a Christian Thought Today írói, és kijelentik a genezisi beszámolóról, hogy az „költői”. Éppenhogy a költőiség hiányzik a Genezis 1-ből, mégpedig ez egészen határozottan kiderül. De amúgy is, ha a „költőiség” a történetiség és pontosság ellen szólna, akkor Lukács beszámolóját a szűztől való születésről is mítosznak kellene titulálni.

A Szentírás sohasem beszél biológiai fejlődésről, hanem csak degenerációról, a teremtés megromlásáról.

Ezek az istenek, természeti erők, totemek és lelkek egyfajta baálokat alkotnak, olyanokat, melyek nagyon közel állnak azokhoz, amiket Isten azok kibontakozott formájában elvetett, mint kánaáni förtelmességeket.

Ezért bármely hierarchikus vallás, amely hisz a folyamatban és közvetlen erőket, lelkeket, vagy szenteket tisztel, még akkor is ha máskülönben alázatos hitnek tűnik, ha tisztán magában szemlélve nézzük, akkor nem más, mint az ember felmagasztalása Isten mellé egy társteremtői státuszba, ahol a teremtést formálja. A lét hierarchiája, akár Kánaánban, akár Rómában, akár evolúciós elméletekben, vagy az ortodoxián belüli harmonizáló mozgalmakban, nem más, mint egy olyan eszköz, amely által Isten örök dekrétumát aláássa a folyamati gondolkodás elsőbbsége, és ezen folyamatban az ember felmagasztaltatik, mint a folyamat ügynöke.

A bibliai hit a teremtést isteni tettként fogja fel, nem pedig folyamatként. A folyamati jelleg vagy azt jelenti, hogy a természetet felruházzuk a belső mozgás benne rejlő képességével, vagy pedig, hogy egy belső erőt tulajdonítunk neki, mely egyre jobban érik a vak véletlen és a természetes szelekció hatására. Ez a Kánaáni vallás, mely nem tagadta Jehovát, hanem inkább nem vett tudomást róla. Ezt a folyamati folytatólagosságot követte a gyülekezetben lévő gúnyolódó is, akiről Péter ír a levelében (2Pt 3:1-7).

8.

Minden Genezis 1-et allegorizálni akaró kísérlet ellenére, a szöveg jelentése egyértelmű: Isten hat napos teremtési munkájáról olvashatunk. Minden olyan kísérlet, amely a keret elméletet veszi át és érvényteleníti a hat napot a kelleténél többet bizonyít: ugyanilyen irodalmi keretelméletek olvashatóak rá a szűztől való születésre is és a feltámadásra is, azok aláaknázására.

A Genezis 1 teljesen egyértelműen hat napos teremtést jelent ki. Ezt nem lehet semlegesíteni egy költői narratívával” anélkül, hogy erőszakot ne követnénk el a Szentírás világos szándéka ellen, és ennek következtében a barthi paradigmát követve elválasztanánk a hitet a történelemtől. A Genezis 1 előír bizonyos feltételeket mind a tudomány, mind a vallás számára, melyek megkerülhetetlenek.

… folyamat létezik, de nem biológiai folyamat egy amőbától az emberig, majd onnan egy emberfeletti emberig, hanem mindössze a folyamat, mely a biológiai enyészet és halál felé tart.

12.

A Biblia szerint, Istennel minden lehetséges, de Isten saját akaratából nem tesz meg mindent az embernek. Az embereknek szembe kell nézniük a problémáikkal, erkölcsi döntéseikkel, felelősségeikkel, bánatukkal, tragédiáikkal, továbbá az embernek mindebben meg kell erősödnie. A Biblia egészen nyilvánvalóvá teszi Isten csodás hatalmát, de azt is, hogy az ember elsődleges problémája a hitehagyása, Isten ellen való lázadása. Az embernek szüksége van az Isten általi megváltásra, a kegyelemben való növekedésre, egy olyan érettségre, amely az Isten alatti növekedésnek előfeltétele. E világ legjobb esetben is magában rejti a munkát, de a munka Isten kegyelme alatt inkább áldott, mint átkozott.

De a tudomány mitológiája szerint a tudomány képes is rá, és végre is fog hajtani mindent. Nemcsak hogy minden lehetséges a tudománnyal, de így is terveznek vele már előre. Betegségek és halál eltöröltetnek. Szegénység, bűntények és háborúk megszűnnek. Nem csak az ember, de az ember világa és az időjárás is alá lesz vetve a tudomány irányításának. Életet teremt, új szerveket, karokat, lábakat növeszt. Az univerzumot felderítik a segítségével és be is népesítik. Majd amikor a nap elhal, új napot alkotnak és helyeznek az égbe az új istenek, a tudósok.

Többen hisznek ebben, egyesek jobban, mások kevésbé, mégis hisznek.

De az egyre növekvő elvárások forradalma csakis a feleszmélés rettenetével végződhet, anarchiával és katasztrófával. Akkor az addig önelégült és bizakodó tömegek bosszúért fognak kiáltani, arról is megfeledkezve, hogy ők maguk is tárgyai lehetnek a bosszúnak. “Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői” (Zsolt 127:1). De mivel a újjáépítésnek végbe kell mennie, ezért ideje, hogy elkezdődjön a keresztény rekonstrukció.


forrás: válogatás a The Mythology of Science különböző fejezeteiből

a könyv kapható a Chalcedon alapítványnál itt