Az alábbi írás három fejezet lefordítása Keith A. Mathison „A reformed approach to science and Scripture” című könyvéből (némely kiemelés a szerk. munkája). E három fejezet mindössze 9-10 oldal – és az egész könyv letölthető a Ligonier Ministries jóvoltából, ingyenesen.

E három fejezet egy kulcsfontosságú elvet tartalmaz a tudomány keresztény megközelítéséről, és a modern tudományos elméletekről általában.

„III. fejezet. Az általános és a különleges kijelentés értelmezése

Az előző fejezetben megnéztük az általános és a különleges kijelentés közötti református megkülönböztetést. E fejezetben megvizsgálunk egy másik fontos megkülönböztetést, amit rendszeresen mellőznek a tudomány és Biblia vonatkozásában, ez pedig Isten tévedhetetlen kijelentése és annak az általunk történő nem tévedhetetlen értelmezése közötti összefüggés.

Mint láthattuk az előző fejezetben, Dr. Sproul tanítványai mind elismerték, hogy Isten különleges kijelentése tévedhetetlen, de nem voltak hajlandóak elismerni, hogy Isten általános kijelentése is tévedhetetlen. Már megmagyaráztuk, hogy miért kell azt vallanunk, hogy mindkét fajta kijelentés tévedhetetlen. Itt közelebbről fogjuk szemügyre venni, hogy Dr. Sproul tanítványai miért vonakodtak, hogy elfogadják ezt. Válaszában Dr. Sproul a következőt mondta:

Az aggasztotta őket, hogy nem mindegyik tudományos elmélet kompatibilis Isten Igéjével. Ez igaz, de történelmileg az is igaz, hogy az egyháznak a Biblia különleges kijelentéséről alkotott értelmezését is kijavították már a természeti kijelentés tanulmányozói. Egyik példa erre a kopernikuszi forradalom.

Dr. Sproul elmagyarázta, hogy tanítványai azért vonakodtak az általános kijelentés tévedhetetlenségét elismerni, mert helyesen azt tartották, hogy nem minden tudományos eszme hozható összhangba Isten Igéjével. Ez természetesen igaz, de mint láthattuk, nem ez az a kérdés, amit Dr. Sproul feltett. A tudományos elméletek nem azonosíthatóak az általános kijelentéssel [ a természet teremtett igazságai, tulajdonságai – a szerk.). Az általános kijelentés (akár a különleges kijelentés) Isten tévedhetetlen tettére utal (vagy azon tett által kijelentett tartalomra). A tudományos elméletek az adott esetben helytelen értelmezései, interpretációi annak, amit a keresztények Isten teremtett munkáinak neveznek.

Két fő pontot Dr. Sproul válaszában meg kell vizsgálnunk. Az első, hogy mivel mind az általános, mind a különleges kijelentés Istentől ered, ezért végső soron nem kerülhetnek ellentétbe egymással. Ezt a pontot részletesebben egy későbbi fejezetben fogjuk kibontani. A másik fő pont, ezt itt nézzük meg, az, hogy amennyiben az egyik kijelentést rosszul értelmezzük, akkor azt kijavíthatja a másik kijelentés helyes értelmezése. Elég kevés keresztény nem fogadná el, hogy az Írás (különleges kijelentés) helyes értelmezése kijavíthatja az általános kijelentés helytelen értelmezését, de ennek fordítottja is igaz? Kijavíthatja-e az általános kijelentés helyes értelmezése a különleges kijelentés helytelen értelmezését? Ezen elképzelés szembenáll a Szentírás tévedhetetlenségébe vetett hitünkkel?

A Chicagói deklaráció XII. cikkelye a Biblia tévedhetetlenségéről

Mivel Dr. Sproul konkrétan megemlítette, hogy az általános kijelentés bizonyos értelmezései segítettek abban, hogy kijavítsuk a különleges kijelentés helytelen értelmezéseit, érdemes megnéznünk a Chicagói deklaráció XII. cikkelyét a Biblia tévedhetetlenségéről, valamint Dr. Sproul erről szóló kommentárját, mivel e bizonyos cikk félreértése sok zavarhoz vezetett ebben a kérdéskörben. A cikkely a következőképpen hangzik:

Valljuk, hogy a Szentírás teljessége tévedhetetlen, és mentes minden helytelenségtől, tévedéstől vagy megvezetéstől. Tagadjuk, hogy a bibliai tévedhetetlenséget a lelki, vallási vagy megváltással kapcsolatos témákra lehetne leszűkíteni, bele nem számítva a tudomány és történelem témáit. Továbbá tagadjuk, hogy föld történelméről kialakított tudományos elméleteket jogosan lehetne szembeállítani a Szentírás tanításával a teremtésről és az özönvízről.

E cikkely tagadása elsődlegesen azok ellen fogalmazódott meg, akik a bibliai tévedhetetlenséget a lelki dolgok területére korlátoznák (ők a többségi evangelikálok – a szerk.), és akik megvonnák azt a történelemmel és tudományokkal kapcsolatos bibliai állításoktól. Jelen témánk szempontjából a második tagadás helyes értése rendkívül fontos. A cikkelyről szóló kommentárjában Dr. Sproul a következőket írja:

Fontos megjegyeznünk, hogy a második tagadás, miszerint a tudományos elméleteket a föld koráról nem használhatjuk fel arra, hogy aláaknázzuk a Biblia tanítását olyan területeken, mint például a teremtés, vagy az özönvíz, ez a tagadó állítás nem hordozza magában azt a jelentést, hogy tudományos elméletek, vagy kutatások teljességgel haszontalanok lennének a Biblia követője számára, vagy, hogy a tudomány sosem járult hozzá a bibliai tartalom értelmezéséhez. Mindössze azt tagadja, hogy a Biblia tényleges tanítását fel tudná borítani valamilyen külső forrás.

Az utolsó mondatban szereplő tényleges szó rendkívüli jelentőségű. Miként Dr. Sproul emlékeztet minket rá, a késő középkori tudományos felfedezések rávették az egyházat, hogy újraértelmezze a Szentírást a geocentrikus világkép kapcsán:

A tudomány haladása segítette az egyházat abban, hogy kijavítsa saját korábbi téves írásértelmezését. Ha azt mondjuk, hogy a tudomány nem kerülhet szembe a Szentírás tanításával, azzal még nem mondjuk azt, hogy a tudomány nem támogathatja az egyházat az írásértelmezésben, vagy, hogy nem javíthat ki az Írásból levont következtetéseket, vagy az Írásnak a tényleges félreértelmezéseit.

Dr. Sproul érvelése nagyon egyszerű: a tudomány ugyan nem képes meghazudtolni a Szentírás tényleges tanítását, de eközben időnként képes korrigálni annak helytelen értelmezéseit. Az egyház például évszázadokon át feltételezte, hogy a Biblia a geocentrikus világképet tanítja – miszerint a nap, a hold, a bolygók és csillagok a mozdulatlan föld körül keringenek. A nap, a hold, a bolygók és csillagok megfigyelései később azonban bizonyították, hogy a nap a naprendszerünk központja és a többi bolygó kering körülötte, míg a hold pedig a föld körül kering. Ezen megállapítások bizonyították, hogy a Biblia téved? Nem. Ezen azzal kapcsolatos felfedezések, hogy Isten milyenre teremtett bizonyos dolgokat, csak azt bizonyították, hogy a Bibliának egy bizonyos értelmezése téves volt.

Dr. Sproul nem hirdet semmilyen új vagy furcsa tényt itt:

Köztudott, hogy a teológusok nem tévedhetetlenek a bibliaértelmezésükben. Így a jövőben -ahogy a múltban is történt – előfordulhat, hogy bizonyos addig megingathatatlan bibliaértelmezéseket magunk mögött kell hagyni, vagy át kell alakítani, hogy a kijelentést összhangba hozzuk azzal, amit Isten tanít a teremtettségén keresztül. Ezen álláspontváltozás a Biblia igaz jelentését illetően fájdalmas lehet az egyháznak, de a legkevésbé sem csorbítja a Szentírás tekintélyét. Az tévedhetetlen marad; a mi hibánk volt, hogy rosszul értelmeztük a jelentését.

A reformált egyházak régóta úgy tartják, hogy a zsinatok és tanácsok képesek tévedni. Miként a Westminsteri Hitvallás mondja: „Az apostoli idők óta minden zsinat és tanács, legyen egyetemes vagy helyi, tévedhetett, és sokszor tévedett is.” (XXXI:3). Ugyanez igaz a keresztény egyénekre. Mi is tévedhetünk egyéni írásértelmezéseinkben. Hacsak valaki nem hiszi magáról, hogy a Szentírás tévedhetetlen értelmezője, ezt a tényt mindig szem előtt kell tartanunk.

Amikor megfeledkezünk erről a különbségtételről: hogy mit mond Isten a Szentírásban, valamint, hogy mi hogyan értelmezzük Isten Igéjét – akkor az fenyeget, hogy Isten Igéjét lecseréljük a saját szavunkra.

Mi hiszünk a Bibliának, de te nem

Példa gyanánt nézzük meg a nagy lutheránus teológus Francis Pieper kijelentését a Christian Dogmatics c. művében: „A lutheránus és a református egyház közötti különbség a keresztség tanát tekintve pontosan és adekvátan leírható úgy, hogy az előbbi hitelt ad Isten Igéjének, utóbbi viszont nem.” Hogy e kijelentéssel mi a probléma (legalábbis azoknak, akik nem lutheránusok), az evidens. Pieper a református és lutheránus egyház közötti különbséget e témában annak tudja be, hogy a református hagyomány nem fogadja el a Bibliát. A történelmi lutheránusok is ugyanígy beszéltek az Úr vacsorájának alapítása kapcsán. Amikor Kálvin János a lutheránus Joachim Westphallal vitázott, ellenfele majdnem megvezette annak folytonos hangoztatásával, hogy Jézus szavait „ez az én testem” nem szabad interpretálni. Valaki vagy elhiszi őket, vagy nem – Westphal szerint. Utolsó hónapjaimban a Dallas Theological Seminary-n, amikor lassan áttértem a diszpenzacionalista premillenizmusról a református teológiára, újra és újra tudatták velem, hogy csak azért nem vagyok már premillenista, mert már nem hiszem el a Bibliát (a Jel. 20-at). Barátaim képtelenek voltak megérteni, hogy a különbözőségünk abban áll, hogy hogyan értelmezünk valamit, és nem abban, hogy egyikünk nem fogadja el Isten Igéjének tekintélyét, míg a többiek igen.

A református keresztények jogosan utasítják el a vádat, hogy az egyedüli ok, amely miatt mi nem fogadjuk el a lutheránus keresztségi tanítást, vagy a millenium diszpenzacionalista értelmezését, az az volna, hogy nem hiszünk a Bibliának. E problémák értelmezési kérdések és nem a Biblia tekintélyének tagadásáról szólnak.

Dr. Sproul a Chicagói deklaráció a Biblia tévedhetetlenségéről szóló XII. cikkelyének kommentárjában, a zárszóban megmagyarázza, hogy a Biblia és a Biblia értelmezései közötti különbség miként alkalmazandó az olyan bibliai szakaszokra, amelyek tudományos vonatkozásúak lehetnek:

Az özönvíz időtartamára, vagy a Genezis korai fejezeteinek műfaji hovatartozására, vagy a hasonló kérdésekre e deklaráció nem ad választ. Az bibliai értelmezési kérdések, amelyek érintik a hermeneutika területeit, továbbra is kutatás és viták tárgyát képezik. Amit a Szentírás ténylegesen tanít a teremtésről és az özönvízről azt nem állapítja meg ez a cikkely; amit viszont megállapít az az, hogy bármi, amit a Biblia a teremtésről és az özönvízről tanít, azt nem lehet félretenni és helyettesíteni szekuláris elméletekkel.

Röviden megfogalmazva, a tudományos elméletek segíthetik az egyházat abban, hogy kijavítsa a Szentírás helytelen értelmezéseit, azonban nem kérdőjelezhetik meg azt, amit a Szentírás ténylegesen tanít. A Szentírás példának okáért tanítja, hogy Jézus feltámadt a halottak közül. Bármely tudományos elmélet, amely tagadja a holtak közül való feltámadás lehetőségét, szükségszerűen helytelen. A Szentírás továbbá tanítja, hogy Isten a menny és föld Teremtője, továbbá mindannak Teremtője, amely azokban van. Bármely tudományos elmélet, ami azt hirdeti, hogy a természeti jelenségek tisztán materialista okokból származnak, szükségképpen helytelen.

Dr. Sproul úgy érzékelteti a saját értelmezéseink esetlegesen helytelen voltát, hogy emlékeztet rá, hogy Luther Márton és Kálvin miként válaszoltak a tizenhatodik század új csillagászati elméleteire. …

VI.fejezet. Amikor a tudomány és Szentírás ellentétbe kerülnek.

Mit tegyenek a keresztények, amikor a tudomány és Szentírás látszólag összeütközésbe kerül egymással? Zárószavában Dr. Sproul a következő fontos megjegyzéseket tette:

Azonban, ha valamiről határozottan ki lehet mutatni, hogy a Szentírás feltétlenül tanítja, és ekkor valaki elém áll egy elmélettel, amit a természeti kijelentésre alapozott és az ellentmond Isten Igéjének, akkor viszont ezerszer is Isten Igéjének oldalára fogok állni. De megismétlem, hogy lehetséges, hogy tévedek abban, ahogyan Isten Igéjét értelmezem.

A Szentírás református értelmezése magában foglalja az ihletettségben, a tévedhetetlenségben és a feltétel nélküli tekintélyben való hitet, és Dr. Sproul szavai nagyban emlékeztetnek ezekre az igazságokra. Amennyiben egy tudományos elmélet vagy hipotézis ellentmond a Szentírás egy tényleges tanításának, akkor az a tudományos elmélet vagy hipotézis mindenképpen téves. A Szentírás azt tanítja például, hogy Isten a menny és föld teremtője, és mindené, ami azokban van. Ezért téves minden olyan tudományos elmélet, amely mindenek létezésének okát kizárólag materialista erőkkel magyarázza.

A kulcskérdés azonban az, amire Dr. Sproul is emlékeztet minket, hogy ne feledkezzünk meg a tévedhetetlen Isten Igéje és az Ige téves értelmezései közötti különbségtételről. Mielőtt eldöntenénk, hogy ellentmondás van-e Isten Igéje és bármely tudományos elmélet között, meg kell győződnünk arról, hogy vajon tényleg helyesen értelmeztük-e Isten Igéjét. Amint megállapítottuk a Szentírás tényleges tanítását, akkor viszont már biztos fogódzónk van. Dr. Sproul így folytatja:

De hiszek abban, hogy mindkét szféra Isten kijelentése, és igazságaiknak muszáj összeillenie. Tehát, ha egy tudományos elmélet – természeti kijelentés – ellenmond egy teológiai elméletnek, akkor biztosan tudom, hogy valami nem stimmel.

Egy korábbi fejezetben foglalkoztunk Dr. Sproulnak azzal az állításával, miszerint minden igazság Isten igazsága. Ennek egyik legfontosabb következménye, hogy nem lehet ellenmondás a között, amit a Szentírás ténylegesen tanít, és a között, ami ténylegesen igaz az Isten által teremtett univerzumról. Bátorító a tudat, hogy amikor a Szentírást helyesen értelmezzük, valamint amikor Isten teremtettségét is helyesen értjük, akkor nem lehet ellentmondás. Ez azt jelenti, hogy a keresztényeknek egyáltalán nincs félnivalójuk a tudományos kutatástól. Ha tehát a tudósok felfedeznének valamit a teremtésről, amely ténylegesen igaz, akkor az végső soron nem fog és nem is mondhat ellent a Szentírásnak, amennyiben helyesen értelmezzük. Ha ellentmondás állna fenn mégis a helyesen értelmezett Szentírással, akkor viszont tudni fogjuk, hogy a szóban forgó „felfedezés” Isten teremtésének tudományos félreértelmezése.

Más szavakkal élve, ha minden Igazság forrása Isten, és minden igazság egységes, de mégis egy ellentmondással is szembesülünk az írás- és természetértelmezés területén, akkor tudni fogjuk, hogy az egyik, vagy mindkét fajta értelmezés téves. Mindkettő egyszerűen nem lehet helytálló. Miként Dr. Sproul mondta, „valami nem stimmel”. Így folytatja:

Nem teszem meg azt a következtetést, hogy mindenképp a tudósnak kell tévednie. Lehet a tévedő fél a teológus is. Ám annak a logikai ugrásnak a megtételére sem vagyok hajlandó, hogy mindenképpen a teológus a tévedő fél. Bizony a tudós is kerülhet abba a helyzetbe. Esendő emberi lényekről beszélünk, akik a tévedhetetlen természeti kijelentést, és a tévedhetetlen különleges kijelentést értelmezik.

Dr. Sproul itt egy nagyon fontos kijelentést tett, mivel sokan, akik a tudománnyal, vagy a Szentírással foglalkoznak, elhamarkodottan vagy az egyik, vagy a másik téves logikai ugrást alkalmazzák. Sok tudós azt a következtetést vonja le, hogy ha valaki téved, akkor az szükségszerűen az Isten különleges kijelentésének tanulmányozója – tehát egy teológus, vagy biblikus tudós. Ez alaptalan, mivel mint minden emberi lény, a tudós is tévedhet. A történelem tele van tudományos elméletekkel és gyakorlatokkal, amelyeket ma már tévesnek ítélünk (pl. az éter, a flogiszton, vagy a testnedvek keveredésének elmélete). Például senki, akit ismerek, nem kívánná, hogy olyan orvosok lássák el, akik a 19. századi orvostudomány „biztos ismereteiben” járatosak. A tudomány, meghatározásából kifolyólag egy saját magát mindig korrigáló folyamat, és ez azt jelenti, hogy tévedhet. Ha nem tévedhetne, akkor nem lenne szükség korrigálásra.

Sok keresztény viszont gyakran arra az elhamarkodott következtetésre szánja el magát, hogy ha valamelyik fél téved, akkor annak mindig Isten teremtettségének tanulmányozójának kell lennie – tehát a (természet)tudósnak. Ez volt azoknak is a hibája, akik száműzték a heliocentrikus világképet, mert azt Isten Igéjének ellentmondónak vélték. Azt a következtetést levonni, hogy a tévedő fél mindig a tudós, alaptalan, mivel egyik zsinat, tanács, teológus, vagy internet blogger sem volt még eddig a Szentírás tévedhetetlen értelmezője. A keresztények hibázhatnak és hibáznak is az írásértelmezésükben. Amint Dr. Sproul helyesen jegyezte meg, „Esendő emberi lényekről beszélünk, akik a tévedhetetlen természeti kijelentést, és a tévedhetetlen különleges kijelentést értelmezik.”. Tehát, amint Dr. Sproul emlékeztet minket, nem szabad sem az egyik, sem a másik következtetést levonnunk. A tudósok és a teológusok egyaránt képesek tévedni.

Dr. Sproul válasza fontos, mert amikor tartósan nem sikerült a fentebbieket észben tartani, az az egyházban az egyik problémából a másikba vezetett. Azonban, azt is tapasztaljuk, hogy sok keresztény túl korán hitelt ad még olyan tudományos spekulációknak is, amelyek még fejletlenek és elvethetik őket, későbbi, bővebb információszerzés esetén. Pl. vannak olyan keresztény fizikusok, akik már váltig állítják, hogy el kell fogadnunk a multiverzum koncepcióját. A legjobb tudomásom szerint azonban ez még mindig csak egy hipotézis. Valójában azok között is, akik elfogadják a multiverzum általános elméletét, számos vita van, hogy melyik multiverzum elméletet fogadják el a sok közül. Sőt, arról is van vita, hogy egy ilyen elmélet igaza egyáltalán leellenőrizhető-e. De ha így állunk, akkor miért kellene a keresztényeknek mindezt elfogadniuk, mint valami tényt?

A tizennyolcadik és tizenkilencedik század keresztény folyóiratainak és apologetikai tankönyveinek az olvasása is oda kell, hogy vezessen minket, mai keresztényeket, hogy legyünk óvatosan a különféle elméletek idejekorán történő elfogadásával. E folyóiratok tele vannak utalásokkal, amelyeket keresztény lelkészek és teológusok tettek 19. és 18. századi „tényekre” – tudományos „tényekre”, amelyeket azóta már elutasítottak. Tanulnunk kell a hibáikból. Másfelől azonban bizonyos keresztények olyan következtetéseket is elutasítanak Isten teremtettségéről, amelyeket többszörösen leellenőriztek minden lehetséges módon, mégpedig több száz éven át. Az ilyen elutasítások akkor történnek, ha látszólagos ellentmondás áll fenn egy tudományos nézet és Isten Igéje között. Minden igaz keresztény jogosan tartja magát az Írás abszolút tekintélyéhez. Viszont ha a keresztények nem mérlegelik a Dr. Sproul által említett fentebbi lehetőséget (hogy a hiba fennforoghat az Isten Igéje félrértése miatt is, és nem csak a teremtés félreértése miatt), akkor a végén úgy járhatnak, hogy a saját szavukat helyezik Isten Szava elé és elutasítanak valamit, amely valójában igaz Isten teremtéséről. Emlékeznünk kell, hogy nemcsak a zsinatok és tanácsok, de teológusok és mi magunk is tévedhetünk, és tévedtünk is. Írásértelmezésünk nem tévedhetetlen.

De mit tegyen a keresztény akkor, ha egy olyan tudományos elmélettel találkozik, amely látszólag ellenmond a Szentírásnak? Dr. Sproul válaszából több következtetést is levonhatunk. Először azt, hogy megnyugodhatunk, nem kell félnünk attól, hogy a kérdéses tudományos elmélet megcáfolhatja a kereszténységet. Isten minden igazság forrása, és végső soron nem lehet ellenmondás a között, amit Isten kijelentett a teremtettségében, és a között, amit a Bibliában jelentett ki. Másodszor, emlékeznünk kell arra, hogy Isten a végső tekintély, úgyhogy ha valódi ellentmondás áll fenn egy tudományos elmélet és a Biblia tényleges tanítása között, akkor a tudományos elmélet téved.

Harmadszor, felismerhetjük, hogy az a célunk, hogy felfedezzük az igazságot avégre, hogy ne kelljen hamis tanúbizonyságot tennünk Istenről vagy Isten teremtéséről. Ehhez el kell ismernünk, hogy az aktuális probléma fennállhat a Biblia félreértése, a természet félreértése, vagy mindkettő miatt. Ez azt jelenti, hogy alaposan meg kell vizsgálnunk mind a tudományos elméleteket, mind a bibliai exegézisünket, hogy felfedezzük az ellentmondás okát. Meg kell győződnünk róla, hogy a Szentírásnak egy tényleges tanításáról beszélünk-e, vagy egy téves írásértelmezésről. Továbbá meg kell vizsgálnunk az aktuális tudományos elméletet alátámasztó bizonyítékokat, hogy rájöjjünk, vajon tényleg olyan dologról van-e itt szó, amely igaz a teremtettségről, vagy pusztán spekuláció. Mindez persze kemény munka és időt vesz igénybe, de ezt az utat kell végig járnunk, ahhoz, hogy ne következtessünk elhamarkodottan.

A fentebbi koncepciók nem vitatottak, amikor a geocentrikus világképről beszélünk. Azonban vitássá válnak, amikor mai tudományos aktualitásokat igyekszünk vizsgálni. Az utolsó fejezetben közelebbről megnézzük Dr. Sproulnak arra a vitatott kérdésre adott válaszát, hogy az univerzum milyen idős lehet.

VII. fejezet. Az univerzum kora és a Genezis 1

… E végső fejezetben megnézzük Dr. Sproul válaszát erre a konkrét kérdésre, ami a következő hosszú megfogalmazást eredményezte:

Amikor megkérdezik tőlem, hogy milyen idős a föld, azt válaszolom, hogy nem tudom. Elmondom miért. Először is, a Biblia nem adja meg a teremtés dátumát. Ugyan sok esetben ad utalásokat, amelyek alapján arra következtethetnénk, hogy fiatal a föld. Ugyanakkor azonban hallunk egy táguló univerzumról, csillagászati időszámításról, és egyéb egyházon kívüli tényezőről, amelyek elgondolkozásra késztetnek.

Aztán a válasza végén újfent hangsúlyozza, hogy „Ez annyit tesz, mint: nem tudom mennyi a föld kora.”

Azt hiszem, néhányan a konferencián résztvevők közül csalódhattak, amint meghallották ezt a választ. Néhányan arra számítottak, hogy Dr. Sproul dogmatikusan, vagy az egyik, vagy a másik álláspont mellett le fogja tenni a voksát. Sokan azonban tapsoltak. Azt hiszem ők megértették az ebben a válaszban rejlő alázatosságot. Dr. Sproul felismeri, hogy a keresztények mennyit árthatnak az egyháznak, ha túl gyorsan rossz végkövetkeztetéseket vonnak le az általános kijelentést és tudományt illetően. Amikor a keresztények azt közölték a világgal, hogy a geocentrikus világképet világosan és egyértelműen tanítja a Biblia, akkor azzal mindössze annyit értek el, hogy meggyőzték azokat, akik behatóan foglalkoztak a kérdéssel, hogy a Szentírás téved. Egy fölösleges problémát kreáltak.

De ez a probléma nem újdonsült probléma. Augustinus az egyháztörténelem első évezredének legnagyobb teológusa szintén szembesült ezzel a problémával és a következő sokat idézett szavakkal nyilatkozott róla:

Általában még egy nem-keresztény is tud valamit a földről, az égről, és a többi evilági elemről, a csillagok mozgásáról és pályájáról, sőt még a méretükről és viszonylagos elhelyezkedésükről is, a megjósolható hold- és napfogyatkozásokról, az évek és évszakok ciklusairól, az állatfajtákról, a bokrokról, kövekről stb., és ezt a tudást biztosnak tartja, mint, amely az értelmen és tapasztalaton alapul. Namármost, kellemetlen és veszélyes dolog, ha egy hitetlen hall egy keresztényt, amint az képtelen dolgokat magyaráz ezekről a témákról; és nekünk minden tőlünk telhetőt el kell követnünk, hogy megakadályozzuk az ilyen kínos helyzeteket, amelyekben egyesek keresztények masszív tudatlanságot mutatnak fel, amely aztán nevetség és szidalom tárgyát képezi. A szégyen nem annyira abban áll, hogy egy egyén megcsúfoltatik, hanem abban, hogy a hit házán kívüli emberek azt kezdik gondolni, hogy az elhangzott állítások szentíróinktól származnak, és az ő kárukra, akik üdvösségéért munkálkodunk, a szentíróinkat ők el fogják utasítani és kritizálni is fogják őket, mint tanulatlanokat. Ha találkoznak egy kereszténnyel, akinek tévképzetei vannak egy olyan területen, amelyben ők képzettek, és meghallják, amint az a keresztény előadja az ostoba véleményét a szent könyveinkről, akkor hogyan fognak hinni ama könyveknek a holtak feltámadásáról, az örök élet reményéről, és a mennyek királyságáról, amikor azt fogják vélni, hogy a szent könyvek lapjai telis-tele vannak hamisságokkal olyan tényeket illetően, amelyeket maguk tanultak meg a tapasztalat és értelem útján? A Szentírás féktelen és alkalmatlan magyarázói kéretlen problémákat és bánkódást hoznak a bölcsebb testvéreik fejére, amikor rajtakapják őket, amint egynémely felbolygató és téves álláspontjukat hangoztatják azok előtt, akiket még nem köt szent könyveink tekintélye. Ezek, hogy megvédjék teljesen balga és nyilvánvalóan hamis állításaikat, meg fogják kísérelni, hogy a Szentírást hozzák fel a védelmükre bizonyítékul, sőt még emlékezetből is idézni fognak sok szakaszt, amelyről azt gondolják, hogy támogatja az álláspontjukat, jóllehet nem értik sem azt, amit beszélnek, sem azt, amiről állításokat tesznek.

Augustinus kommentjei kihangsúlyozzák, hogy a keresztényeknek mennyire fontos óvatosan és alázatosan eljárniuk – kiváltképpen olyan kérdések esetében, amelyekről csak kevés, vagy egyáltalán semmilyen első kézből származó információnk vagy tapasztalatunk van. Amint azt magyarázza, hogy ha félreértjük a Szentírást bizonyos témákban, aztán azokat hirdetjük másoknak, olyanoknak, akik már tudnak valamit azokról a témákról, akkor ez úgy fog tűnni nekik, hogy mi félreértelmezéseket tartunk Isten Igéjének – ekkor szégyent hozunk Krisztusra és egyházára, valamint szükségtelen botrányköveket emelünk a hitetleneknek, akiknek éppen, hogy hirdetnünk kellene a jó híreket. Sokkal bölcsebb Dr. Sproullal együtt kimondani, hogy „nem tudom”, mint azt állítani, hogy tévedések a Szentírás igazságai.

Mindig bölcsebb kimondani, hogy „nem tudom”, mint ultimátumokat adni, amelyek, lehet, hogy természeti vagy bibliai félreértéseken alapulnak. Találkoztam olyan keresztényekkel, akik elmondták, hogy ők megtagadnák a kereszténységet, ha meggyőződnének róla, hogy a föld kering a nap körül, mert az azt jelentené, hogy a Biblia nem igaz. És találkoztam olyan keresztényekkel is, akik amellett érveltek, hogy bármely hívőnek, aki arról van meggyőződve, hogy az univerzum több milliárd éves, el kell hagynia a kereszténységet, mert azt jelentené, hogy a Biblia nem igaz.

De nem így van! Amint Dr. Sproul sugallta, az ilyen látszólagos problémák egyszerűen csak annyit jelentenek, hogy a Szentírásnak bizonyos értelmezései tévesek. De nem állítanak semmit sem magának Isten Igéjének az igazságáról. Ha az univerzumról kiderülne, hogy hatezer éves, e tény nem befolyásolná azt, amit a Szentírás ténylegesen tanít. Ha az univerzumról kiderülne, hogy sokmilliárd éves, e tény nem fog konfliktusban állni azzal, amit a Szentírás ténylegesen tanít. Egyik esetben sem kell majd megtagadnunk a kereszténységet. Csak akkor hiábavaló a hitünk, ha Krisztus nem támadott fel (1Kor 15:14).

De mit mondjunk akkor az univerzum koráról? Ha az általános kijelentés tanulmányozói (azaz a tudósok) hozzá tudnak járulni a különleges kijelentés értelmezéséhez, amint Dr. Sproul magyarázta, akkor közülünk azok, akik nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy szakértői szemmel felbecsülhessék valamilyen mértékig a bizonyítékokat azoktól függnek, akik képzettek, azért, hogy segítsenek értelmezni a pro és kontra bizonyítékokat a különféle igények esetében. A gond ott merül fel, amikor különféle keresztények fordulnak különféle szakértőkhöz, akik eltérő és ellentmondó következtetésekkel állhatnak elő. Azok a keresztények, akik egyenlő mértékben elkötelezettek a Szentírás tekintélye iránt, eltérő következtetésekre juthatnak ugyanabból a bizonyítékból. Ezt aztán befolyásolja a különleges kijelentésről alkotott értelmezésünket.

A különféle konklúziók, amelyekre a keresztények eljutottak a föld korát illetően, vezettek az egyházban folyó vitához a Gen 1 napjainak természetéről és hosszáról. Éppúgy, mint azok, akik meg voltak győződve arról, hogy a bizonyítékok a heliocentrikus világképet támasztják alá, kénytelenek voltak más szemmel nézni a Józs 10-re és a hasonló szakaszokra, ugyanígy azok is, akik a bizonyítékok alapján meg vannak győződve róla, hogy egy öreg univerzummal állunk szemben, azok is kénytelenek más szemmel nézni a Gen 1-re. Ez vezetett aztán a sok párbeszédhez és vitához – melyek közül némelyik kifejezetten megkeseredetté vált.

E vita számos református felekezetben lejátszódott már. 2000-ben például a Presbyterian Church in America (PCA) kiadott egy hosszú jelentést a témában. Ezt követte aztán egy hasonló jelentés az Orthodox Presbyterian Churchben (OPC), 2004-ben. Mindkét jelentés azzal zárult, hogy a különféle nézetek mindegyike – a teremtési napok hosszáról és természetéről – belefér a biblikus és hitvallásos ortodoxia keretébe. Mindkét jelentést ajánlották a különféle presbitériumoknak és gyülekezeteknek a felekezeti határokon belül tanulmányozásra és elmélkedésre. Mindkét jelentést érdemes elolvasni az érvek és a felmerülő részkérdések áttekintése céljából.

Az univerzum koráról és a genezisi napokról szóló vita számos könyvet ihletett meg a előbbi században is, és a református teológusok fele állást foglalt egyik vagy másik nézet mellett. A 24 órás napok elméletét vallották olyan református teológusok, mint Robert L. Dabney és Louis Berkhof. Az utóbbi időben e nézetet Douglas F. Kelly, James B. Jordan, Joseph Pipa és David Hall védték meg. A nap-korszak elmélet képviselték olyan református teológusok, mint Charles Hodge, B. B. Warfield, J. Gresham Machen, és E. J. Young. Az utóbbi időben ezt a nézetet Francis Schaeffer és James Montgomery Boice védte meg. A keret elméletet védelmezték olyan református teológusok, mint Meredith Kline, Mark Futato és Henri Blocher [vagy Tim Keller – a szerk.]. Az analógiás napok elméletének egy változatát vallotta William G. T. Shedd. Az utóbbi időben ezt a nézetet képviselték olyan református teológusok, mint C. John Collins és W. Robert Godfrey. Röviden, a református teológusok még mindig tájékozódnak a kérdésben.

Ebben az időszakban, amikor a református hívők megkísérlik feldolgozni és kiértékelni az összes bizonyítékot, nagymértékű előzékenységre, alázatosságra és türelemre volna szükségünk. A Ligonier Ministries oktatói [Dr. Sinclair B. Ferguson, Dr. W. Robert Godfrey, Dr. Steven J. Lawson, Dr. R. C. Sproul Jr.] élen járnak az e téren való példamutatásban. Több, mint egy nézet képviselete található meg soraikbsn az univerzum koráról és a Gen 1-beli napok hosszáról, és ennek ellenére mégsem viszálykodnak és ellenségeskednek egymással. A megalkuvással vagy a ködösítéssel való vádaskodás is ismeretlen előttük. Ez annak köszönhető, hogy e férfiak megértették Dr. Sproul tanácsát, amit az eddigi fejezetekben megvizsgált válaszban adott. Bárcsak minél több keresztény megfogadná Dr. Sproul bölcs szavait.”

Jelen írást egy másik fogja követni, amely ezen elvek gyakorlati alkalmazását próbálja majd meg bemutatni a nap-korszak elméleten keresztül.

2015-09-12 19:38