rushd

Előljáróban annyit jegyezzünk csak meg, hogy a cikkben szereplő vers szintén fordítás angolról. Továbbá, hogy a szövegben Pál apostol Szent Pálként fordul elő. Ez a szóhasználat jellemző a cikk szerzőjére. Egyfelől annak kései episzkopális hátterével magyarázható, másfelől azzal, hogy az angolszász szóhasználatban ez nem válik el annyira élesen, mint a magyarban, ahol a Szent előtagot a katolikusok kisajátították (és ezen okból kifolyólag jelen oldalon nem is fog sűrűn előkerülni). Következzen a cikk:

A szeretet tévtana

Az egyik legkitartóbb eretnekség, amely az egyházat valaha megfertőzte: a szeretet, mint megváltó és szent erő eretneksége volt. Az egyik „atyja” ennek a hitnek a középkori apát, Joachim Fiora volt. Ő három korszakra osztotta a történelmet, az első korszak, vagy diszpenzáció a szeretet és univerzális béke korszaka.

Joachim gondolkodásmódja sok tévtanító csoportot inspirált és a modern korban is hatott a hegeliánusokra, a New Age híveire, a hippikre, az 1960-as évek „forradalmáraira”, és még másokra is.

Ugyanennek a tannak egy másik forrása volt az Egyesült Államokban az Unitárius Mozgalom. Pl. az unitárius (ex-metodista) lelkész Moncure Daniel Conway (1832-1907) személyében, aki a „My Pilgrimage to the Wise Men of the East of Kwan-yin” című művében arról írt, hogy a könyörület kínai istennője, az egyedüli igazán szent lény a következő véleményen van: „Ő az az asszony, aki elutasította, hogy belépjen a paradicsomba egészen addig, míg egyetlen emberi lény is ki van zárva abból”. „„Soha nem fogom elfogadni az egyéni megváltást”, mondta és a mennyek kapuin kívül maradt” (71.o.).

Egy másik unitárius, Henry Wadsworth Longfellow a “Christus: A Mystery,” című versében szintén egybe cseng Joachim apáttal.

“Szerelembe estem a szeretettel
Az egyedüli, mit gyűlölök, a gyűlölet:
Hisz’ a gyűlölet halál, a szeretet élet,
A béke, föntről áradó gyönyörűség;
Ám a gyűlölet: véghetetlen viszály
Füst, abisszi feketeség
Hol tisztátalan kígyók tekeregve sziszegnek!
De a szeretet a Szentlélek bent,
A megbocsáthatatlan bűnre ne várjon más, csak gyűlölet!
Ki e tanítástól térjen el,
Mesterét egy csókkal árulja el!”

Ezen új hit birtokában az unitáriusok nemsokára már a Bibliát szeretetlennek és nem-igaznak kezdték el látni. Gyorsan rájöttek arra is, hogy a kereszténység exkluzivitása, a Jézus Krisztusban, mint egyedüli Megváltóban való hite szintén intoleráns és szeretetlen; eközben minden más vallást egyforma buzgósággal öleltek keblükre, vagy, hogy inkább az unitáriusok esetében úgy ne mondjuk: egyforma hidegséggel!

Sajnálatos módon a fundamentalista vezető egyházak az utóbbi időben közelebb kerültek Longfellow tanához, mint Szent Pál tanához. Ugyanolyan intoleranciával vallják, mint a modernisták, hogy szeretőnek kell lenni. (Kár, hogy arra jöttem rá az utóbbi időben, hogy kissé megsértődnek, ha arra kérdezek rá, hogy mennyi szeretetet mutattak Hitler és Sztálin iránt!) Elutasítják, hogy Isten, aki szeretet, egyúttal harag, törvény, igazság, könyörület és még ennél több is. Valójában a bibliai kijelentést:„Isten szeretet” arra módosították, hogy: a Szeretet isten! Továbbá a szeretet nevében felavatott gyűlölködőkké váltak. Általában elmondható, hogy a legtöbb gyűlölködő levelünk ezektől a „szeretetgyermekektől” érkezik!

A szeretet törvény nélkül felbujtás a bűnre. Ha a gyilkos, erőszaktevő vagy tolvaj mindössze olyanvalaki, akinek szeretetre van szüksége, azzal azt mondjuk, hogy az illetők bűnös tettei nem a romlott természetük következménye, hanem válasz a környezetükre, a rossz neveltetésükre, a rossz genetikai örökségükre vagy a szintén rossz otthoni körülményeikre, stb. stb.. Ez a szeretet-eretnekség elutasítja a bűnt, mint bűnt; viszont az 1Jn 3:4 a tudtunkra adja: „Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés.” (1Jn 3:4)

Longfellow azt mondta, hogy „De a szeretet a Szentlélek bent/belül”. A Szentlelket, a Szentháromság Harmadik Személyét lecserélték egy emberi érzelemre, egy emberi gondolatrendszerre. Az ember ezáltal lecserélte Istent, és az ember érzelmei váltak a megváltó erővé. Longfellow számára az élet a mi szívünkben nem Isten, hanem ez a szeretet. Továbbá azt is mondja, hogy „Az egyedüli, mit gyűlölök: a gyűlölet”. Ezt azt jelenti, hogy nem a bűn az, amit gyűlölünk, hanem a gyűlölet; tehát a megtestesült gonosznak a nem-szerető attitűdöt tartják.

A váltás Jézus Krisztusról, a Megváltónkról a szeretetre, mint megváltónkra nagyon egyértelmű, de sokak számára még mindig nem világos. Jézus Krisztust a humanisztikus szeretet hamis képévé tették, egy hamis bálvánnyá tették. Az igazi Jézus Krisztus leleplezte a bűnösöket és a bűnöket; haragot gyakorolt a képmutatókkal szemben; nem volt szerető az írástudókkal és farizeusokkal és másokkal. A legtöbb feljegyzett szava dühös, nem-szerető/gyöngéd ítéletalkotás! Valójában a Biblia nagy része kemény, nyers beszéd. A bűn világában nem is lehet más a helyzet. Jeremiás Isten nevében leleplezte azokat, akik úgy kiáltanak, hogy „Békesség, békesség! – pedig nincs békesség!” (Jer 6:14; 8:11)

A szeretet se nem igazi szeretet, se nem istenfélő, hacsak nem Isten Igéje iránti szeretet. Amit Isten kíván tőlünk az nem kegyes ömlengés, hanem keresztény tevőlegesség, a hitünknek a körülöttünk lévő világra való alkalmazása. „Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!” (Ézs 1:16-17)

A szeretet hamis tanítása humanista, nem keresztény. Az embert teszi csodálatossá, nem pedig Isten összes Igéjét. Mindent kiirt a Szentírásból, ami nem felel meg a szeretet „evangéliumának”.

A szeretet bibliai tanítása először és elsősorban Isten emberek iránti szeretetére vonatkozik, ez egy érdemtelen szeretet, amelyet mi kapunk, akik nem érdemelnénk semmi mást, csak ítéletet. Ez szövetségi szeretet: elénk tárja Isten szövetségi törvényét, mint életmódunkat. Kizárólagos odaszánást követel meg tőlünk, mert Isten az Ő kegyelméből kiválasztott minket.

Aztán, másodsorban a bibliai szeretet azt is jelenti, hogy Isten irántunk való szeretete megnyeri az ember szeretetét Isten felé. Ez annyit tesz, hogy mi is szeretjük Istent és engedelmeskedünk neki [válaszul]. „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (Jn 14:15). Ahelyett, hogy lázadnánk és törvényszegők volnánk, kinyilvánítjuk Isten iránti szeretetünket engedelmességgel, mivel az Isten iránti szeretet a válaszunk Isten szeretetére, a hálánk engedelmességen és hűségen keresztül mutatkozik meg. Isten iránti szeretetünk Isten bennünk működő Lelkének eredménye (Deut 30:6), úgy, hogy Isten, aki kiválaszt minket, kormányoz is minket.

Harmadsorban, a szeretet bibliai tanítása azt is jelenti, hogy a másik ember felé irányuló szeretetünk is Isten törvénye szerinti szeretet lesz. Nem törvénytelen szeretet (mint pl. a házasságtörés), de nem is öncélú szeretet. Felebarátunk és embertársunk szeretete Isten követelményei szerint. Ez gyakorlati, tevékeny szeretet. Azt jelenti, hogy érvényt szerzünk a tíz parancsolat második táblájának, és az összes oda kapcsolódó törvénynek, a felebarátainkkal való minden érintkezés során. Ez sem nem szentimentális, sem nem érzelmi szeretet, hanem olyan szeretet, amelyet Isten törvénye iránti hűség határoz meg.

A humanisztikus szeretet nem Isten szerinti. Miként Salamon mondta, „a bűnösnek még a (gyöngéd) irgalma is kegyetlen” (Péld 12:10). Napjaink humanisztikus szeretete túl gyakran a bűn megtűrése, és a keresztény tevőlegességet és jótékonyságot helyettesítik vele csalárdan.

Továbbá a szeretet tévtana túl gyakran hangzik el a szószékről és a padsorok között is. Túl sok szószólója bűnös ember, akiknek a bűneik bocsánatára van szükségük Krisztusban, ehelyett azonban egy antinomianista szeretetet kergetnek, mint a megváltás forrását.

Longfellow azt mondta, „Az egyedüli, mit gyűlölök, a gyűlölet:”. Ez azt jelenti, hogy az erény nevében a „szeretetgyermekek” jogot formálnak maguknak, hogy szabadon gyűlölhessenek mindenkit, aki nincs egy véleményen velük a szeretetevangéliumukról! Az önbecsapásuk óriási.

Ez a hamis evangélium butasághoz is vezet. Longfellow komolyan vette a szeretetimádatát. Amikor megházasodott, ez az esemény barátját Charles Summert (a későbbi híres abolícionista szenátor) nagyon felzaklatta, és attól kezdett félni, hogy „elveszti” barátját. Ezért Longfellow elvitte magával a saját nászútjára! A vonatúton Summer egy bizonyos Bousset temetési prédikációit olvasta fel a friss házasoknak!

Ha a gyűlölet az egyedüli megbocsáthatatlan bűn, miként Longfellow állítja versében, ami alatt egy másik ember gyűlöletét érti, akkor Isten gyűlöletét lefokozzuk egy alacsonyabb státuszba, és a teljes erkölcs középpontjába az kerül, hogy mit tesz az ember egy másik emberrel, ami egy humanisztikus tanítás, amely szerint minden dolgok mércéje az ember, és nem Isten. És ez az, ahol most tartunk. Isten bennünk és rajtunk keresztül működő kegyelme nélkül. Olyan világ van körülöttünk, amely gonoszsággal teli, ahol nagyon sokat beszélnek a szeretetről, miközben a gonosz túlburjánzik. És mindez azért megy végbe, mert túl sokan cserélték le a bibliai hitet a humanisztikus szeretet tévtanával.


forrás:

– The Chalcedon Report, No. 331, February 1993, p. 18-19 – Rev. Mark R. Rushdoony engedélyével