Az utóbbi két évszázadban (vagy legalább akkortól) a politika teológiája nagyon elhanyagolt területté vált. A politikai gondolkodásmód szekularizálódott és humanisztikus lett, egészen odáig fajult a helyzet, hogy ma ha arról beszélünk, hogy Isten milyen viszonyban áll a politikával, az sokak számára teljesen újszerűen hat. Sok egyházi ember számára az egyház politikai elkötelezettségének ki kellene merülni abban, hogy a felsőbbségért imádkozik. Ez a hit jelentőségének nyomorúságos leszűkítése.

A biblikus gondolkodásmód kiindulópontja a teremtés ténye. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet (Gen 1:1). Csakhogy a teremtő Isten nem valami pártatlan istenség aki egyaránt tartozik az összes különféle valláshoz, vagy filozófiához. Ő a háromság Isten; Ő Jézus Krisztus Atyja. A Fiú Isten az Ő örök lénye, Ő általa teremtettek mindenek. János a következő kijelentésekkel kezdi az evangéliumát:

1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.
2. Ő (ugyanez a valaki) kezdetben Istennél volt.
3. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. (Jn 1:1-3)

Tehát a politika nem lehet semleges terület. Egy olyan világegyetemben, amely teljesen Isten teremtése, nem lehetséges semleges terület, de még egy semleges gondolat, vagy atom se. Minden Isten irányítása alatt van.

Továbbá egészen nyilvánvaló, hogy Ő az “a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.” (1 Tim 6:15), a mi Urunk Jézus Krisztus. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nem létezik vallásilag semleges politikai rendszer. Vagy minden Krisztus alatt áll, vagy minden ellene. Ha valaki azt képzeli, hogy Isten egyes területeket a teremtésében akaratán és kormányzásán kívül hagyott, akkor állítását nem fogja tudja a Bibliával alátámasztani.

Másodsorban mindez azt jelenti, hogy kell, hogy legyen egy teológiája a politikánknak, mégpedig az Isten igéjének teljességén alapuló teológiának kell lennie. Ennek a teológiának a Szentírást kell alkalmaznia a politikai élet minden területére. Hangsúlyoznia kell, hogy mindenki, aki hivatalt visel, Istennek tartozik elszámolással. Az Egyesült Államok alkotmánya tartalmaz egy hivatalba lépési esküt; az alkotmány írói úgy tekintettek az eskükre, mint bibliai tényekre; az eskü iktatja be a hivatalt, a tisztség viselőjét és a társadalmi rendet Isten fennhatósága alá.

Harmadszor, mivel a társadalmi rend, erkölcsi törvény is egyben, és mivel az erkölcs a teológia egyik ága, ezért a népen uralkodó hitetlenség, illetve az államnak a teológiai rend felé történő esetleges közömbössége hamar erkölcsi hanyatlást és társadalmi összeomlást von maga után.

Negyedszer, a polgári kormányzat nem egyház, ezért egyházi ügyekbe nem avatkozik bele, de egyházi tanokba se, viszont a bibliai hithez tartania kell magát, ha el akarja kerülni a társadalmi összeomlást. Az Istentől és Igéjétől elválasztott politika nem alkothat érvényes erkölcsi rendet. Ehelyett a dekadencia pusztító erejévé válik. De ez még nem jelenti, hogy az államnak van egy konkrét hitvallása. Elvégre, nem kevés olyan egyház létezik, amely nagyszerű hitvallásokat tűz zászlajára és mégis egyikben sem hisz [itt most akár gondolhatunk a magyar történelmi protestáns egyházakra is – a ford.]. Az egészséges politikai teológiának az emberek életében kell elkezdődnie, és az egyházi életben kell folytatódnia. Ha nincs meg az emberekben, és nincs meg az egyházakban, akkor nem lesz meg az államban sem.

Ötödször, a Szentírás szerint az egyház és az állam egyaránt Isten alatt alló szolgálatok. Az egyház a kegyelem szolgálata, az állam pedig az igazság szolgálata. Egyik esetben sem szabad a szolgálatokat korlátoznunk. Míg az egyház a kegyelem szolgálatának a fő eszköze, nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten kegyelme sokféleképpen elérheti az embereket. Ugyanez igaz a polgári kormányzatra is; a világ élhetetlen és félelmetes hely lenne, ha igazság csak az állami gépezeten belül létezhetne. Szüleink rutinszerűen szolgáltattak nekünk igazságot, de így tesznek az egyházak, a munkaadók és még sok más egyéb csoport és egyén. Ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak működni, a kegyelemnek és igazságnak az élet minden területén jelen kell lennie. Nem szabad Isten munkáját a hivatalos csatornákra leszűkítenünk! Ha így teszünk, akkor korlátozzuk Istent: ilyet megkísérelni nagyon veszélyes dolog. El kell fogadnunk a polgári kormányzat szolgáló jellegét, anélkül, hogy az igazságot az államra szűkítenénk le.

Az 1600-as években Richard Steele megírta A vallásos üzletember (The Religious Tradesman) c. művét, amelyben a Szentírást az üzleti életre alkalmazza. Annak kijelentésével kezdi, hogy a vallás (azaz a kereszténység) az “élet nagy üzlete”. Minden politikai elmélet, amely elhanyagolja a bibliai hitet, mint előfeltevést, szélhámosságba fog fulladni és csak a társadalmi káosz előidézését segíti elő.

Joe Morecraft III írt egy politikai teológiai tanulmányt. Előadja, hogy a szabadságnak és igazságnak szükséges előfeltevése a kereszténység és, hogy e hit nélkül a társadalom rabszolgaságba és igazságtalanságba süllyed. Morecraft nem kerülgeti a forró kását és intelligensen ír. Hitét nem tartja meg magának, és a visszavonulás trombitáját sem fújja meg. Sőt, ő inkább az igazság harcosa, a háromságos és szuverén Istenbe vetett hittel.


forrás: Joe Morecraft III: Liberty and Justice for All c. mű előszava