A nap-korszak elméletnek egy bizonyos fajtáját szeretnénk bemutatni. Ez és az ilyen típusú elméletek lehetővé teszik, hogy higgyünk egy milliárd éves “öreg” földben, ugyanakkor viszont az ember teremtését tehetjük a földtörténeti közelmúltra, ezer évekkel korábbra. A geológiai beszámolókat is meghagyhatjuk úgy, ahogy azokat a jelenlegi tudományos konszenzus elfogadja. A legtöbb neves keresztény (természet)tudós a nap-korszak elmélet egy-egy változatát vallja (pl. John C. Lennox, Davies A. Young stb.)


„Ezzel szemben áll, amit az 1Móz 2:15 mond:” És vevé az ùr Isten az embert, és helyezteté ôt az Éden kertjébe…”… Isten az embert a Paradicsomon kívül teremtette, és később helyezte a Paradicsomba, hogy ott lakozzék…”

(Aquinói Tamás, Summa Theologiae, 1. kötet, 102/4. – annak szemléltetésére, hogy a teremtett Földön nem uralkodtak mindenhol édenkerti körülmények, és az édeni kert idején is létezhetett nem emberi halál)

Jelen írást azzal a bevezetővel kezdjük, hogy mi indokolja a 24 napos teremtési napok kétségbe vonását, és mi ösztönöz egy jobb alternatíva keresésére. A 24 napos napokkal a következő a probléma: feltételeznének egy fiatal, pár ezer éves Földet, amelyet azonban a geológia tudománya, és a tapasztalat általában nem látszik igazolni.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a tudományt automatikusan figyelembe kell vennünk olyan módon, hogy egyből felülírjuk vele a Szentírást. Természetesen, ha a Biblia egyértelműen kizár valamilyen természettudományi, vagy szellemtudományi értelmezést, akkor automatikusan a Biblia igazsága fog érvényesülni, és az adott tudomány eredményét fogjuk megkérdőjelezni. Azonban ha a Szentírás megenged többfajta értelmezést, beleértve egy tudományos értelmezést is, akkor semmi okunk kizárni a tudományos vonatkozásokat. (itt) Sőt, ilyen esetben direkt kizárni a tudomány felhasználását rendkívül korlátolt, szűklátókörű megközelítés, amelynek kultúra- és társadalomellenes vonatkozásai vannak, és amelynek primitívsége többnyire csak egy bizonyos rétegnek imponáló (ezen réteg alatt többnyire nem a finom, árnyalt gondolkodású emberek értendőek, hogy udvariasan fogalmazzunk). Márpedig a Szentírás a teremtési napok értelmezése esetében igenis megenged kevésbé literális (szószerinti) értelmezéseket is, ezt alább tárgyalni fogjuk.

Eddig két dolgot állapítottunk meg, egyik, hogy a tudomány teljes mellőzése és eredményeinek nem elfogadása – olyan esetekben, amikor semmi különösebb bibliai okunk nincsen azok kizárására -, nem vall kifinomult teológiára. A másik, hogy a Biblia e kérdésben lehetővé teszi, hogy a genezisi napokat hosszabban értsük, hogy a tudományos észrevételeknek megfelelően értsük.

Viszont itt fel szeretnénk hívni az olvasó figyelmét, hogy ez alatt leginkább a geológia és fizika észrevételeit értjük, és nem az evolúciót. Az evolúció nem tudomány, nem biológia, a Biblia ki is zárja Az evolúció leginkább egy hagymázas valláspótlék-elmélet, nem több. Ennyit erről.

Ezt követően annak kifejtésére térünk rá, hogy mi a probléma a 24 órás napok elméletével tudományos szempontból. A probléma az, hogy e megközelítés voltaképpen egy tudományellenes álláspont, mivel a tudomány „játékszabályait” nem tartja be. Ez alatt azt értjük, hogy a 24 órás napok, és a fiatal Föld elmélet képviselői a geológiai, csillagászati és fizikai eredményeket nem veszik figyelembe, és előre egy önkényesen kiválasztott bibliai értelmezés fényében értékelik át őket.

Azonban ez az értelmezés (24 órás napok) csak egy a lehetséges értelmezések közül. Ezt kiválasztva aztán ezek a teológusok és (általában amatőr) tudósok azt mondják, hogy minden egyes millió éves kőzetekre, és régi Földre utaló adat csupán látszat, beleértve az elhalt állati kövületmaradványokat is. Ezzel megteremtik az úgynevezett látszatkor elméletét, amely tudományosan hivatott megvédeni a 24 órás napokra épülő bibliaértelmezésüket. Ehhez még gyakran hozzáteszik az özönvíz magyarázó felhasználását, amellyel megideologizálják a látszatkort, azaz azt mondják, hogy a látszatkor jelensége a Föld fiatalsága ellenére azért tapasztalható, mert az özönvíz mindent megváltoztatott, és az óriási víztömeg hatására a kőzetek és kövületek megöregedtek – látszatra.

A látszatkor elmélet nem tudományos jellege

Jelen írásban alább kitérünk és a 24 órás napok alternatíváinak lehetségességére, most viszont azzal az általános bevezetővel kezdjük, hogy mi a probléma a látszatkor elméletével – Howard J. van Till fizikus, valamint Davis A. Young és Clarence Menninga geológusok magyarázatát fogjuk követni – lehet kissé száraz lesz, de mégis nagy vonalakban általános betekintést nyújt a leírás episztemológiai problémákba.

A látszatkor elméletével az a gond – és ez az, amiért nem nyert elfogadást széles körben, valamint nagyon kevés keresztény tudóst nyert meg magának (vesd össze ezt azzal, hogy az evolúcióellenesség sok keresztény tudóst nyert meg magának) -, hogy nem felel meg egyik tudományos kritériumnak sem, amely alapján a tudósok közössége elfogad és bevetté nyilvánít egy adott elméletet. Egy elméletet tudományos módszerekkel le is kell ellenőrizni, meg kell felelnie sok kritériumnak, nem dogma alapú (kivéve, ha egyértelműen nyilatkozik róla a Biblia). Ezek a következők:

Kognitív relevancia. Ezt azt jelenti, hogy az elmélet képviselőinek mindenfajta adatot fel kell dolgozniuk, és azokat beépítve kell megerősíteniük, vagy elvetniük az elméletüket. Ezzel szemben a fiatal Föld követői, automatikusan elvetnek minden, az opcionális értelmezésüknek ellentmondó alternatívát, vagy negligálnak adatokat, vagy kedvezően átértelmeznek adatokat, de olyan formán, hogy az valamiért a tudósok többségét nem nyeri meg – és itt ne gondoljunk keresztényellenes összeesküvésre, mert teista és ateista természettudósoknak rengeteg mindenben szokásuk megegyezni, egyik vallás ellen sem dolgoznak, pusztán kizárólag az empíria területén tevékenykednek.

Magyarázó jelleg és kalkulációs pontosság. Egy elméletnek bevetté nyilvánítása előtt több és jobb magyarázatot kell, hogy adjon bizonyos jelenségekre. Példának okáért a heliocentrikus világkép (amelyet végső formájában Copernicus, Kepler és Newton dolgozott ki) sokkal több csillagászati jelenségre adott jobb magyarázatot, mint a Ptolemaioszi geocentrikus világkép (ami ezért is dőlt meg). Ilyen volt, pl. a bolygók látszólagos mozgása, pl. a Merkúr és a Vénusz pályájában rejlő rendhagyó jelenségek magyarázata. A kalkulációs pontosság pedig azt takarja, hogy a matematikai számítások terén is a megbízhatóbban és következetesebben használható elmélet a jobb, nem pedig az, amely kivételektől hemzseg.

Koherencia. Az elmélet legyen belsőleg koherens, de más elismert fizikai jelenségekkel, és azokhoz kapcsolódó már elfogadott elméletekkel is lehessen harmonizálni. Pl. az energia megmaradás törvénye a csak távcsővel látható galaxisokra (pl. Androméda) is érvényes.

Egyesítő erővel bír. Azaz, korábbi különálló elméleteket még átfogóan összeilleszt. Pl. James Clerk Maxwell sikeresen összeillesztette az elektromos és mágneses jelenségeket az elektromágneses elméletté.

Termékenység. Tudományos tevékenységre, felfedezésekre, kutatásra ösztönöz, sőt új, még fel nem tárt területeken is. A látszatkor elmélet egyáltalán nem teszi ezt, sőt inkább az ellenkezőjére bátorít, hogy gubózzunk be, ne foglalkozzunk a hamis adatokat kommunikáló természettel, hiszen az úgy se megbízható, jobb nem bolygatni – legalábbis ez az implicit üzenet: tudomány, amivel sok a baj; nem pedig: tudomány, amely megtámogatja a Bibliát.

Ezen szempontok alapján sajnos a látszatkor csúfosan megbukik, és ez az oka annak, amiért hívő keresztény természettudósok (mint pl. Till, Young és Menninga), de teológusok (pl. Tim Keller) se fogadják el. Tulajdonképpen olyannyira lesújtó a fiatal Föld tudományos kiértékelése (amelybe beletartozik a keresztény geológusok többsége, ha nem összessége), hogy nem tehetünk mást, mint, hogy a néphit kategóriába soroljuk (irracionális, áltudományos meggyőződés, amelyet egyébként a Biblia elő sem ír, csupán egyik legegyszerűbb lehetséges értelmezése implikája).

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a tudományos megközelítés szükségessé teszi, hogy a teremtési napokat nagyobb (de pontosan nem meghatározott) időegységekként értelmezzük, és ne 24 órás napokként.

Bűnbeesés előtti halál

És most az ismeretelméleti összefoglalás után rátérhetünk arra, hogy konkrétan megnézzük az öreg Föld, illetve a korszak-nap elmélet alkalmazását. Azt is meg fogjuk látni, hogy a 24 órás napok elmélete által gyártott könnyűnek látszó magyarázatokra, milyen alternatívát kínál a nap-korszak elmélet. A fő szempontok David Snoke (PCA presbiter prédikációs jogokkal, fizikus és csillagász, egyetemi tanár) egy munkája alapján vannak.

Az első probléma, amelyet meg kell oldanunk az a bűnbeesés előtti állati/növényi halál kérdése. A fiatal Föld elmélete ugyanis – látszólag nagyon logikusan – azt mondja, hogy az állatok nem hallhattak meg, a bűneset előtt, hiszen a Róm 5:12-15-ben az apostol azt mondja, hogy a bűn által lépett be a világba a halál. Tehát az édenkertben még nem létezhetett, különben tévtanítást követünk el. Viszont, hogyha az Édenkertben még nem létezett, akkor hosszas evolúciós folyamat sem lehetett jelen, tehát évmilliók folyamatos születése és halála szintén lehetetlenség. Ezért Földnek fiatalnak kell lennie, túl sok idő nem telhetett el a bűnesetig. Ugyanígy mindez fordítva is igaz: az öreg Föld (az evolúciós folyamat elfogadása nélkül is) csak akkor létezhet, ha az állatok korokon keresztül születnek, és kimúlnak.

Erre az öreg föld hívei úgy válaszolhatnak, hogy semmi nem tiltja a bűneset előtti állati halált.

1.) Például a húsevő állatoknak jelen kellett lenniük a bűnbeesés előtt is, és nincs ok azt feltételezni, hogy nem természetüknek megfelelően táplálkoztak, hanem természetfeletti módon (pl. húsevő állat növényt evett, vagy semmit se). Ennek a feltevésnek azért adhatunk helyt, mert a bibliai narratíva alapján az Éden nem egy túlvilági hely, hanem egy földi hely, ahol alapjában véve mégis csak földi funkcióknak kell működniük. A bűnbeesés nem eredményezhette a húsevő állatok megjelenését sem, hiszen nem indokolt egy misztikus transzformációt az állatvilágban feltételeznünk, sem egy második teremtést a teremtés után, hiszen az lezárult (és csak gondviselés formájában működik tovább, de itt az azonosítás nem lehetséges a szó szoros értelmében). Főleg, hogy a bibliai szöveg semmi ilyesmiről nem tesz említést (tehát eleve hallgatásból fakadó érvvel érvelnénk, ha azt mondanánk, hogy rengeteg állat anatómiája és biológiája megváltozott a teremtettekhez képest).

2.) Továbbá az állati halál bűneset előtti tagadása továbbá ahhoz a problémához is vezet, hogy korlátlan szaporodást feltételez, ezzel szemben a földi állatpopulációnak minden esetben korlátozottnak kell lennie (hiszen a Föld nem lenne képes eltartani egy örökké növekvő és sosem csökkenő állati állományt; nem is beszélve a könnyen szaporodó állatokról, mint legyek, rovarok és patkányok). Persze lehetséges mindenféle erőltetett elméletet szövögetni, és halmozni a nyakatekert feltételezéseket, pl., hogy az állatok és növények örökéletűnek lettek teremtve (hogyan ettek az élet fájából?), hogy a szaporodásuk egyszer csak leállt volna, és kvázi ivartalanítottakká váltak volna (hol olvasunk isteni egyetemes beavatkozásról az állatok területén? – az állatokról csak a megteremtésüket olvassuk), hogy az húsevő állatok vagy a bűnesetkor teremtettek meg, vagy alakíttattak át, mint a kígyó (de csak a kígyó átalakításáról olvasunk, más fajokéról nem!) stb.

Igazán belátható, hogy ezek az elméletek, mind elég vadak és messze elrugaszkodnak a leírástól, feltételezések halmazán alapulnak, és axiómának veszik azt az állítást, hogy a teremtési napok 24 órásak, és erre gyártanak sorjában erőltetett elméleteket, tulajdonképpen belemagyaráznak. Ez nem a szakszerű eljárás, hiszen Ockham törvénye alapján mindig a legegyszerűbb magyarázatot kell elfogadnunk, és nem a legbonyolultabbat. A legegyszerűbb pedig úgy hangzik, hogy a teremtett állatvilág a mai állatvilág volt, a tápláléklánc létezésével. Ez esetben megkíméljük magunkat mindenféle szöveghez képest újdonsült, megalapozatlan elképzeléstől (amely, második teremtést és íratlan természeti beavatkozásokat, satöbbiket magyaráz bele a szövegbe, pl. a  Gen 3:14-24-be).

De sorolhatjuk még az ellenvetéseket.

3.) Az örök élet fája, és általa az örök élethez való jog, láthatólag csak az emberekre volt leszűkítve (Gen2:16-17; Gen 3:22), az emberpár privilégiuma volt, és ha nem így lett volna, akkor se tudta volna az összes állat megenni a terméseket, hogy ne halljanak meg (pl. mert vízben éltek, vagy túl kicsik voltak). Tehát így is úgy is az állati halált bizonyítják ezek a részek.

4.) Továbbá a növények esetében evéskor nyilvánvalóan lezajlott a termés (ehető termés, gyümölcs stb.) felhasználásának folyamata (Gen 3:6), ez mindenképpen a növényi organizmus részleges vagy teljes elpusztításával jár (gondoljunk pl. arra, hogy egy egész répanövényt eszünk, ha a répát felhasználjuk).

Mindezek után egyetlenegy problémánk marad, mégpedig az apostol szavai Róm5:12-15-ben, amit egészen egyszerűen csak az emberi halálra kell vonatkoztatnunk, és ezen értelmezés mentesít minket az alól, hogy 3-4 újabb, a szövegben nem szereplő hipotézist gyártsunk a genezisbeli állatvilágról, hogy megálljon a teljesen szószerinti értelmezésünk. Hiszen enélkül egyszerűen csak feltételezzük, hogy a genezisbeli állatvilág nagyjából a maival volt azonos, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy az emberpárt nem támadta meg egyik állatfaj sem – ennek lehetséges okait most nem tárgyaljuk.

Nem mellesleg ez az eljárás logikus is, hiszen a bűn és halál fogalma inkább csak az ember esetében tárgyalható, nem mondhatjuk, hogy az állatok a bűneik miatt halnak meg. Az állatok esetében ugyanis nincsen bűn, nincsen felelősség, nincsen lelki ismeret, nincsen küldetés, egyedül csak ösztön van és utánzás. Az állatok a bűnös ember mellett is meghalnak. Miért ne haltak volna meg a bűntelen ember mellett, ha bűn megléte vagy nemléte őket egzisztenciájukban nem érinti (nem kaphatnak büntetést, és tudatos lelkük sincs)?

5.) És akkor még nem is beszéltünk olyan esetekről, amikor az állati tápláléklánc elemei (ezáltal az állati halál és szenvedés elemei), úgy vannak feltüntetve az Írásban, mint valami általánosságban pozitív tényezők (Jób 39; Zsolt 104; ugyanez filozófiaibban megfogalmazva: Ézs 45:7), mint a teremtett természet részei.

Így az egyik legfőbb teológiai akadály elhárult a nap-korszak elmélet elől, amely a napokat meghatározatlan hosszúságú korszakoknak fogja fel, feltételezve, hogy állati és növényi generációk meghaltak korábban.

Ilyen ellenérvek birtokában nem látjuk, hogy miért ne fogadhatnánk el az öreg földről szóló geológiai beszámolókat (régi állati maradványok stb.), a látszatkorral szemben.

Hosszú napok és öreg univerzum

Talán csak az maradt hátra ezek után az, kell, hogy bemutassuk, hogy tényleg legitim értelmezés-e a napokat nem szószerinti 24 órás napoknak venni. Azaz, hogy a napok 24 óránál hosszabb felfogásának mi az exegetikai alapja. Egy korábbi cikk már kitért erre (itt), de a téma fontossága miatt itt újból kitérünk rá. Szögezzük le határozottan, hogy a „nap” szó biblia értelemben nem feltétlenül jelent emberi napot, jelenthet korszakot is (Gen 2:4; 1Sám 8:8,18; 2 Sám 22:19; Ézs 2:20,3:7,18,21; sőt még a Zak 3:9-10 is, amely Krisztus váltságmunkájára, és annak tartós következményére utal). Ilyen igehelyek birtokában már nem is szükséges a híres 2 Pt 3:8-hoz nyúlnunk (ahol az a metafora található, hogy Istennél egy nap nekünk 1000 év), amelynek ÓT-i gyökere a Zsolt 90:2-6. Tulajdonképpen csak ennek a két utóbbi igehelynek a birtokában is adhatnánk a teremtési napoknak olyan jelentést, mely szerint azok költőien kifejezve isteni napok, és mint ilyenek nincs túl sok közük az emberi napokhoz. Ugyanez a gondolatmenet alkalmazható nem csak a napokra, hanem a napok alkotóelemeire, az éjszakákra és nappalokra, illetve reggelekre is, azaz a napszakok is kifejezhetnek napszaknál nagyobb időtartamot (Zsolt 30:4-5; 49:14; 90:10,13-14; Gen 49:27; Jób 4:20; Préd 11:6; Ézs 21:12).

Ennél a pontnál eredetileg ismertetésre került volna Snoke özönvíz értelmezése, de részben némileg problematikus volta miatt most kihagyjuk. Itt most ezért csak azt fogjuk cáfolni, hogy a (globális) özönvízzel meg lehet magyarázni a kőzetek látszatkorát.

Ugyabár ez az elmélet (“flood geology”), amelyet a fiatal Föld követői vallanak, az özönvíz globális kiterjedtségével igyekszik cáfolni azokat geológiai megállapításokat, amelyek szerint a kőzetek, kövületek rendkívül idősek, és nem csupán pár ezer évesek. Azt mondja, hogy a földi kövületek csak látszólag idősek (látszatkor), amely látszólagosság az özönvíz pusztító és világrengető tevékenysége következtében alakult ki. Ez persze a tudományos empíria szerint sem lehetséges, de még ha igaz is volna, akkor is egy súlyos hiányosságot rejt magában. Nevezetesen, hogy özönvíz csak a Föld bolygón volt, és nem volt azon kívül. Ám millió éves kőzetanyagokat, és réteglerakódásokat találtak a Holdon is, és különféle meteoritokon is, (minden bizonnyal a Marson is) amelyeket az özönvízzel nem lehet magyarázni. Tehát az özönvíz sajnos nem szolgál kielégítő magyarázattal arra nézve, hogy valami (legyen az a Föld vagy az univerzum) miért csak látszólag öreg, és nem valójában.

És egy ilyen átfogó magyarázat hiányában inkább a tudományos felismerések fényében kell értelmezünk a bibliai leírásokat, azok lehetséges legtágabb értelmezési tartományain belül – azaz olyan határokon belül, amelyeket még megenged a Szenírás, de amelyek nem kifejezetten rövid teremtési napokat vonnak maguk után, hanem meghatározatlan hosszúságú korszak-napokat.

2015-12-19 16:38