A modern teológiában elég gyakori tanítás, hogy a lélek megszűnik a halál után (más szóval elalszik), és csak a feltámadáskor támad fel a testtel együtt (némelyek szerint bele is olvad Istenbe). Tehát eszerint a léleknek nincs folyamatos kontinuitása, egyedül Isten halhatatlan.

Ennek a nézetnek a modernkori elterjesztéséért lényegében az úgynevezett neo-ortodox iskola a felelős, melynek a Szentírásról filozofálgató képviselői (Karl Barth, Oscar Cullman, Emil Brunner, Eduard Thurneysen stb. – ugyanis a teológus címet megtagadjuk a dialektikai irányzat képviselőitől) ) ezt a régi heterodox nézetet kezdték alaptanításnak tekinteni. Annak ellenére, hogy ezt a tévtant már a reformáció idejétől fogva elítélték a mainstream ortodox irányzatok, mint pl. Kálvin, a westminsteri atyák és parlament.

Méliusz Juhász Péter (1532-1572)

Most ezt az álláspontot, mely többek között a magyar református lelkészek között is divatos, Méliusz Juhász Péter (1532-1572) tisztelendő úr – az egyik nagy 16. szd.-i kálvinista reformátor – fogja most cáfolni nekünk egy bizonyos Arany Tamás ellen írott művéből. Arany nézetei alapján unitárius prédikátor volt, de aki a “zsidós” szombatos felekezettől sem állhatott nagyon távol.

Méliusz alábbiakban kifejtett álláspontja egyes buta közvélekedésekkel ellentétben, nem avult el. A 16. szd.-i magyar reformáció teológiája (pl. Szegedi Kis), később pedig a 17. szd.-i erdélyi protestáns lelkészek teológiai tudománya (pl. Geleji, Medgyesi, Anderkó stb.) mindig egybevágott az európai kálvinista teológiai akadémiák szemléletével. Ők az igaz keresztény vallás szisztematikusan kifejtett szemléletét adták, mely független a különféle izmusoktól és külső eszméktől. Egy ilyen bibliai vallás nem változékony.

A modern neo-ortodox/barthiánus filozófiai “teológia” művelői csakis úgy szakadhattak el ettől, hogy az igaz bibliai vallást egy szubjektivista egzisztencialista filozófia keretén belül értelmezték újra. A Jehova Tanúi tanítói hivatala is azért juthatott bibliaellenes eredményre, mert saját külső (hamis) tekintélyével félreértelmezte Isten Igéjét. (Ugyanis a JT is hasonlót vall: az ember lelke elalszik, majd Isten az “emlékezetéből” újra előszedi azt később.)

Méliusz Juhász (ortodox) református értelmezése alább, zárójeles magyarázatokkal:


Arany Tamás azt mondja, hogy nincsen az embernek teremtett lelke, hanem csak teste és belé fuvallott lelke van. [érzékelő lélek, szemben a halhatatlan lélekkel – a szerk.]

Felelet. Az embernek mind teste, mind lelke Istentől teremtetett. A testet a sárból [földből] formálta. Annak utána a felépített testbe az élő okos lelket, akit Isten a semmiből csinált csak a saját erejéből, nem romlandó lényegből,
és azt belé fújta az emberbe, és úgy adta a csinált testbe. Így szól a Gen 2. Élő és leheletes lelket fújt az ember orrába, avagy szájába. Mert a zsidóknál ez az ige [itt héber átírás következik], orrot, szájat is jelent. Így szól a zsidó textus: [héber átírás] azaz: és fújta Isten az éltető lelket az ő szájába, avagy orrába.
Azaz, Isten a lelket, amit teremtett, a szájába, avagy orrába bocsátá és Szentlelkével vezérelte és adta az ember testébe.
A görög szöveg így szól Gen 2 “και ενεφυσησεν εις το προσωπον αυτου πνοην ζωης”, azaz: és beleplántálta az ő lelkét az Adám orcájába, avagy szájába (7b vers). [Adámot, meghagyjuk ékezet nélkül, mely lehet, hogy nyomdahiba eredménye, de mégis egybe vág azzal, hogy ez eredetileg nem egy tulajdonnév, hanem azt jelenti, héberül, hogy “ember”.]

Továbbá Ézs 57. azt mondja. A lelkek őtőle jönnek ki, és én csinálom a lelkeket (16b vers). Mert a “nismat rúah” a zsidóknál mindig ugyanaz, csakhogy a rúah a zsidóknál a lelkek állattyát [a továbbiakban: lényegét] jelenti, a “nismat” pedig, mind a lényegét, s mind erejét, amivel a testet élteti. Lásd még Ézs 57, Gen 2.
A görögöknél is a “πνευμα” a lélek lényege, a “πνοη ζωης” a léleknek az ereje. A Jób 10 azt mondja: Mint a tejet, úgy fejtél engemet, testet formáltál, húst, csontot adtál, és az én lelkemet te őrizted meg (10-12. vers).

Látod, hogy Isten csinálja mind a testet, s mind a lelket. Zsolt 22. Az Isten formálja az embereknek a lelkét, külön-külön. Préd 7:12; Zsolt 146; Salamon bölcsessége 15:16. A lélek Istenhez megy, aki azt adta.

Kérdés. Most tehát a semmiből teremtette Isten a lelket?

Felelet. Az Adám lelkét semmiből teremtette, de a mostani lelket és testet az atyák és anyák testéből és lelkéből, azaz, az ő szüléikből formálja. De a lelket nem az atya [a továbbiakban: apa] testéből, vagy magvából, hanem lelkéből adja a testbe.

Az egy Adámtól jön az összes ember teste és lelke, mert a bűn, mi a lélekben van főképpen (?) Adámtól származik. Pál apostol Róm 5-ben azt mondja, hogy Isten az egy Adám véréből csinálta az embereket, az a vér pedig lelket és nemzetet jelent. [ezt az nézetet nevezik a teológiában traducianizmusnak]

Némely emberek azt vélik, hogy Isten most [a jelenben] teremti a lelket, de nem a jelenben teremti, mert megszűnt a teremtéstől korábban: a lélek most bűnös az átkozott természet szerint. Isten pedig bűnbe és átokba a semmiből nem teremtheti a lelket.
Hamisan vélik azt, hogy a testről ragad a lélekre a bűn. Mert dög és föld [értsd: anyag] a test, nincs bűn benne, míg föld az, ha lélek nincs benne.
Mikor a lélek a testben van, attól rútul meg a test, és a lélek teszi átkozottá a testet.

Dávid, Salamon, és a többi szentek azt mondják, hogy teljességgel atyjuktól fogantatnak. Nem mondja egyik sem azt, hogy csak a testük fogantatott, hanem azt mondja, EGO, azaz ÉN, aki test és lélek vagyok.
De erről nem kell senkinek salamonkodnia. Elég, hogy a testet és lelket Isten formálja, emberből egész embert, mint oroszlántól oroszlánt.
Sokan a doktorok is ugyanezzel az értelmezéssel vannak, nem mondják azt, hogy az emberi magból lesz a lélek, se azt nem mondják, hogy a semmiből teremtetik, hanem, hogy Isten csinálja és formálja az apák és anyák által, bizony emberből bizony embert adván és formálván a mint Jób megmondja: 10. fejezet. Állj meg ott, nem menj tovább, Salamon bölcsessége 2, Préd 7:15,17.
Azt mondja az Írás, hogy Isten teremtette az embert, az ember test és lélek, hát mind két része teremtetett.

Kérdés. Micsoda a lélek?

Felelet. Okos és értő lelki teremtett lényeg [esszencia, ugyebár az eredetiben: állat], ami Istentől adatott a testbe, amivel él a test, és amire Isten az Ő jóságait ruházta át a bűneset előtt, és most is a[z örök életre] választottak lelkére ruházza.

Kérdés. Hány lélek van az emberben?

Felelet. Lényeg szerint egy okos, értő és akaró lélek van az emberben, ami elválik a testtől, amikor a test meghal. A hívők lelke a paradicsomba, a hitetleneké pedig a tömlöcbe, gyötrelemnek helyére megy.
Ennek az okos léleknek ereje a növekedő [életet, növekedést adó] és érző [érzékelő] lélek, de a testiekből lesz mind az életadó, mind az érzékelő lélek, és [ezért] elvesznek, mint romlott lényegből és vérből lévők. Mint amikor az ökör lényegéből elvész a vegetatív és a naturális [természetes] spiritusz, azaz az éltető és érzékelő testi lélek.
A fűben és élő fában, csak életet, növekedést adó lélek, azaz erő van. Az érzékelő állatokban éltető és érzékelő lélek, avagy pára van, miként a lóban, a légyben stb.

De az emberben értő és okos lélek van, de amellett életet adó és érzékelő lélek is van. Az életet, növekedést adó és érzékelő lélek, ami nem mondatik annyira léleknek, hanem inkább éltető és tápláló párának, elvész a testtel, mert elemekből [materiális összetevőkből] van, azaz, testi lényegből.
De az okos és értő [értelmes] lélek, soha romlandó halállal meg nem hal, hanem örökké él, mert nem romlandó, hanem örökké élő lényegből van. Erről Augustinus bőségesen szól a Ján 10-ről szóló művében. De ezt is eszedbe vegyed, hogy a lélek nem Isten lényegéből lett, sem nem az angyalokéból.
Mert Isten soha a saját lényegét nem közölheti mással. Ézs 40,42,45. Róm 3, Malakiás 1. Én Isten vagyok és meg nem változom stb..


Forrás: Méliusz Juhász Péter – Arany Tamás ellen