A felelősségre vonhatóság életkorának tana azt fejezi ki, hogy ha valaki egy bizonyos életkor előtt hal meg (ez alapvetően a csecsemőkor, de van aki kitolja 18-20 éves korra), akkor Isten automatikusan beengedi a mennybe, hiszen még nem számonkérhető az illető a kora miatt – e tanítás szerint. A tannal Kálvin is konfrontálódott, Szervét Mihály is vallott ilyesmit (18 éves kor, mint határ), de kortárs teológusok között is van egy-kettő, aki ilyen magas korral hirdeti. Természetesen mindez elutasítandó, mivel az eredendő bűn kárhozatra vívő súlyát nem veszi tekintetbe. Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy a magas korhatár tanítása abból a valamivel enyhébb teológiai gondolatból fejlődik ki, hogy minden csecsemő, aki az értelme kifejlődése előtt halálozik el, automatikusan a mennybe jut. Ez utóbbi változatot ugyan némely kálvinista vallja (pl. MacArthur), azonban mint majd az alábbi írásrészletben látni fogjuk, ez is az arminiánus gondolkodásmód beszüremlése a kálvinizmusba.

A következetes kálvinista azonban sem azt nem fogadja el, hogy minden korán meghalt csecsemő automatikusan a mennybe jut, sem azt nem, hogy minden egy bizonyos felnőtt kor (18 vagy 20) elérése előtt meghalt személy automatikusan a mennybe jut. A kálvinista azt vallja, hogy Isten a választottjait engedi be magához a mennybe, legyenek azok éppen csecsemők, vagy aggastyánok. Mark Rushdoony (R. J. Rushdoony fia, a Chalcedon Alapítvány jelenlegi elnöke) erről szóló írásának egy részletét közöljük le alább:

10. MítoszVan egy bizonyos korhatár, a felelősségre vonhatóság életkora, hogyha valaki annak elérése előtt hal meg, automatikusan a mennybe kerül

A felelősségre vonhatóság életkorának elmélete, elejétől a végéig, nem más, mint egy mesterséges kreálmány. A Szentírás sehol nem beszél ilyesmiről. Sok arminiánus, aki tanítja, ezt el is ismeri. De akkor meg miért hisznek benne? Azért, mert az arminianiánus gondolkodásmód megköveteli. Nézzük meg, hogy az arminiánusok hogyan érvelnek. Ha Jézus úgy halt meg, hogy minden embernek megvan a lehetősége az üdvösségre, illetve, ha mindenki a saját szabad akaratának gyakorlásán keresztül bánja meg bűneit és fogadja el Jézus Krisztust, mint a megváltóját, akkor hogy küldhetne Isten bárkit is pokolra, aki még túl fiatal volt ahhoz, hogy megértse az evangéliumot és, hogy akaratát annak megfelelően gyakorolhassa? Természetesen az arminianizmus nem tudja megválaszolni ezt a felvetést, úgy, hogy az Írás keretein belül maradjon közben. Azok a gyermekek, akik az értelmük kialakulása előtt meghalnak, problémát jelentenek az arminianizmusnak, és emiatt találták fel a felelősségre vonhatóság életkorát, hogy Istent felmentsék az emberek ítélete alól.

Két fő módon lehet megközelíteni a felelősségre vonhatóság korát. Az első az, hogy azt mondjuk, hogy a gyermekek az ártatlanság állapotában születnek és nincsen szükségük megváltásra, egészen addig, amíg meg nem nőnek annyira, hogy a saját maguk akarata szerint cselekedhetnek. Csakhogy ez nyilvánvaló pelagianizmus és egyértelműen az eretnekségek közé sorolható. Azonban a legtöbb ember inkább úgy közelíti meg a felelősségre vonhatóság életkorát, hogy a gyerekek bűnben születnek, de mivel még nem tudják gyakorolni az akaratukat, ezért Isten vélelmezi az ártatlanságukat és beengedi őket a mennybe. Ám ez a megközelítés rengeteg tarthatatlan következmény előtt nyitja meg az ajtót.

Nézzük meg, hogyan lehet viszonyulni a fiatal gyermekek halálához. Valaki pl. azt mondhatná, hogy Isten előre tudta e gyermekek végső választását, ezért előre feltételezte, hogy a helyeset fogják választani. Az arminianizmus elkezdi elvitatni Isten irányítását az ember üdvössége fölött; ez az elmélet megtagadja Istentől a szuverenitását, sőt, még az előretudás képességét is. Mit hagynak meg tehát Neki? Például valaki azt mondhatná, hogy Isten előre tudta a végső választásukat, de a mennybe küldte őket, mert sohasem volt lehetőségük az akaratuk szabad gyakorlására – ugyanis a szabad akarat ennyire fontos. Azonban egy ilyen elképzelés megsemmisíti az Isten igazságáról szóló bibliai tant, mivel egy ilyen nézet azt jelenti, hogy Isten bűnbánat nélkül bűnösöket a mennybe küld.

Megint másvalaki azt mondhatná: Isten ismerte a végső döntésüket, és annak megfelelően küldte őket mennybe, vagy pokolba. Ez azonban azt fejezi ki, hogy Isten nem ura életnek és halálnak, hiszen miként volna az lehetséges, hogy van egy jövőjük, amit Isten ismer, azonban mégis meghalnak gyermekkorukban? Természetesen azonban van egy biblikusabb megközelítése is a témának. Nem mondhatjuk, hogy amint Isten felügyeli az ég madarait és a mező virágait (Mt 6:25-30), éppúgy ura életnek és halálnak, és eleve meghatározza mindenki végső sorsát, fiatalét és idősét egyaránt? Ez a kérdés aztán visszavisz minket a kiválasztáshoz és Isten minden dolog feletti szuverenitásához. Tagadja az ember szabad akaratát és azt egyedül Istennek tulajdonítja.

A felelősségre vonhatóság életkorának elmélete önmagában erőltetett. Miért nem hívják a felelősségre vonhatóság pillanatának, amely azokra érvényes, akik hihettek volna, de sosem hallottak? Miért csak a gyerekek esetében feltételezi Isten a jó választását? Miért ne legyen ugyanez a helyzet minden emberrel, aki anélkül hal meg, hogy hallaná az evangéliumot? És mi a helyzet az értelmi fogyatékosokkal? És mi a helyzet az ókori, Izraelen kívüli népekkel? Mi a helyzet Ausztrália, Észak- és Dél-Amerika őslakosságával a kereszténység bevezetése előtt? A logikus következmény az, hogy a felelősségre vonhatóság életkorának tana univerzalizmushoz vezet, ahhoz a gondolathoz, hogy Isten mindenkit mennybe küld. Akárcsak az univerzalizmus, a felelősségre vonhatóság korának tana is megszabja Istennek, hogy milyen legyen az Ő igazsága. Ugyanúgy érvel mindkettő; elvégre nem lehet, hogy Isten azoknál is megelőlegezi a helyes választást, akik hallották az evangéliumot, de nem hitték el, mindazonáltal valószínűleg hittek volna egy jobb prédikátornak, vagy egy jobb előadónak?

Azok, akik hisznek a szabad akaratban, ők jól tennék, ha a felelősségre vonhatóság korának még egy aspektusáról is elmélkednének. A gyermekhalandóság aránya jelentősen csak az ebben a században csökkent. Ez azt jelenti, hogyha a felelősségre vonhatóság korának tana igaz lenne, akkor a korábban fiatalon meghaltak, talán az emberiség legnagyobb része anélkül került volna a mennybe, hogy akaratát egyáltalán gyakorolta volna! Ez azt is jelentené, hogy abortuszpártiak több lelket küldtek már a mennybe, mint az összes evangélista együttvéve! Amikor az ember tökéletesíteni akar a teológián, csak eltorzítja és ítéletet hoz magára.”


forrás: Rushdoony, Mark R.; Rushdoony, R. J.; Scott, Otto; Lofton Jr., John. The Great Christian Revolution: The Myths of Paganism and Arminism Chalcedon/Ross House Books.