Korábban már részleteztük, hogy miért nem támogatja a Biblia a tömeges, invázió-jellegű, vagy más vallású bevándorlást. Mivel a téma időnként újra intenzívebben napirendre kerül, és a bevándorlásellenes kormányzatok védekezni kényszerülnek több esetben, ezért nem árt ha egy másik összefoglalást is közre adunk a témában.
Tudni kell, hogy a cikk íróját az amerikai Trump ellenes viszonyok motiválták, hogy megírja az alábbi “apológiát”, azonban természetesen a brüsszeli Magyarország-ellenes vádaskodás nálunk is aktuálissá teszi.
A fordítás tartalmi, a cikk azzal az alcímmel jelent meg, hogy hogyan fakasszuk sírásra John Pipert – egy “sztárlelkészt”, aki közismerten bevándorlóbarát politikát képvisel: szerinte a tisztességtelen/illegális bevándorlóknak büntetéstpénzt kellene fizetniük, de aztán meg kellene engedni nekik, hogy maradjanak az adott országban ahova beszöktek.
Fogjuk látni akkor is, ha a korábbi cikkről lemaradtunk volna, hogy egy ilyen naív és irgalmaskodó megoldás nem megfelelő válasz, de előtte csak annyit jegyeznénk még meg, hogy az ilyen és hasonló véleményt képviselők nagyon szívesen hivatkoznak a kontextusból kiragadt Lev/3Móz 19:34-re, amely az idegennel való rokon bánásmódot írja elő.
A cikk arról szól, hogy ezt az igét helytelen a bevándorlás érdekében felhasználni.

Két okból van szükség a bevándorlást ellenző politikai magatartás bibliai definiálására. Az egyik az, hogy a bevándorlásellenes politikának nem csak amiatt kell engedelmeskedni, mert a felsőbbségünk, a kormányzat így rendelte. Nem-nem. Adott esetben éppenhogy a felsőbbségnek való engedelmesség megtagadása a keresztény kötelességünk (Apcs 5:29b). A másik ok az a tévhit, hogy muszlim és egyéb invázió jellegű bevándorlást csak amiatt kell elleneznünk, mert abszurd lenne a megengedése. Aki így érvel úgy szokott fogalmazni, hogy a felebaráti szeretetre nem hivatkozhatunk, mert akkor az összes börtönbeli elítélt szabadon bocsátását is követelhetnénk a könyörület jézusi mondásai alapján. Ugyanígy követelhetnénk, hogy a ne pereljék a bűncselekmények elkövetőit, vagy, hogy a rendőr engedje a tetten értet elmenni a megbocsátás miatt.

Természetesen igaz, hogy ez valóban nevetséges és katasztrofális következményekhez vezetne. Azonban mi mégcsak nem is e miatt, nem merő pragmatizmusból utasítjuk el a muszlim bevándorlást, és az invázió jellegű nagyméretű bevándorlási hullámokat úgy általában. Nem. Mi azért teszünk így, mert Isten Igéje részletekbe menő leírást az arról, hogy miként kell kezelni bevándorlókat, kiváltképpen, ha azok idegen kultúrájú és vallású népek.

E leírások alapján Isten szellemisége e témában teljesen más, mint a pluralista humanisták, liberálisok aggresszívan mindenütt propagált véleménye – ezt alább látni fogjuk. Mi pedig Isten Igéjét mintául, például véve szeretnénk a kérdésben eljárni, nem pedig a hit nélküli pluralista, polkorrekt, harsogó politikusokra hallgatni. Ők ugyan gyakran hivatkoznak egyes bibliai versekre, pusztán, hogy feldíszítsék a maguk vallástalan humanista nézetét valami történelmi hagyománnyal. Azonban a megközelítésük egyrészt nagyon felületes, nem ismerik Istent, ahogy a Bibliában nekünk ki van jelentve, másrészt meg rendkívül hiteltelen, ugyanis nagyon sokuk úgy meri elővenni és rosszul használni azt a néhány igeverset, hogy ő maga soha nem volt tisztességes hívő és egyháztag, még minimális szinten sem.
Tehát nekünk inkább az alapján kell döntenünk, hogy Isten maga mit rendel a kérdésben, és nem szabad a saját közízlés formálta véleményünket megtenni isteni szónak. Lássuk alább a cikket:


“Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” –
3Móz 19:34

A szerző azzal indít, hogy kifejti, most, hogy D. Trump elkezdte beváltani választási ígéreteit a határt illetően, valóságos mémgyár indult meg ellene, amely szereti felhasználni és mutogatni a 3Móz 19:34-t. Ezért közread egy rövid listát, amit azok ellen lehet használni, akik abban a hitben vannak, hogy a Biblia az őslakos és a bevándorló számára egyetlen közös törvényt, bánásmódot ír elő. Amelyből aztán ők a nyitott határokra, egyetemes állampolgárságra, és az erőltetett integráció legitimitására következtetnének.
Jóllehet a Biblia valóban megtiltja a kizsákmányolást és visszaéléseket, melyeket az idegenekkel szemben követnek el, és egy közös méltányossági alapot húz meg. Csakhogy ez a méltányossági alap számos neméppen egalitariánus megkötést is tartalmaz:

1)Az idegenek nem birtokolhattak földet Izraelben, csak bérelhettek. Valamint minden 50. jubileumi évben minden birtok visszaszállt Izrael törzseire és klánjaira (3Móz 25:8kk.).

2)Az idegeneket kirekesztették mindenfajta egyházi és állami vezető pozícióból (5Móz 1:13-16; 17:15; Jer 30:21).

3)Az idegenek ki voltak tiltva a Templom belső udvarából, és ennek az egyházi szegregációnak a megszegését halállal büntették. Azonban ez az elkülönítés nem gátolta meg semmiben az idegeneket (bevándorlókat) attól, hogy Jehovát [illetve Jahve: Isten egyik neve az eredeti héber szövegben – a ford.] dicsőítsék; sőt: az idegeneknek is be kellett tartaniuk Isten törvényét, ugyanúgy, ahogy az izraelitáknak (pl. 2Móz 20:10), és közel is jöhettek a külső udvarhoz, hogy imádkozzanak és imádják Izrael Istenét.

4)Az, hogy az idegen vallások be voltak tiltva Izraelben (2Krón 15:13; 5Móz 13:6-10; 2Móz 22:18; 3Móz20:27 stb.) azt jelenti, hogy a külföldieknek nem volt megengedve, hogy Izraelben továbbra is megtartsák a régi vallásukat, sőt bizonyos esetekben ezért kivégzésre is juthattak, ha hirdették vagy kitartottak az ellenkező hitükben. Ez volt az oka a magaslatok és oltárok újra és újra történő lerombolásának, de annak is, hogy irtóhadjáratokat indítottak Baál papjai ellen, és sok más hamis isten ellen.
Izraelben nem volt semmiféle vallási pluralizmus. Az Isten által a kánaáni nemzetek ellen megparancsolt genocídiumnak, a heremnek (5Móz 7:1-7) az oka az volt, hogy a kánaáni nemzetek bálványimádó népek voltak (5Móz 20:16-18). Ez természetesen azt tételezi fel, hogy idegen vallások (amelyeket idegen népek gyakoroltak) nem voltak megtűrtek Izraelben. És ez nem pusztán valami radikális újító értelmezés, amelyet a szerző talált ki. Ennek alátámasztására felhozza, hogy ugyanezt vallja R. C. Sproul is:

“Kihívlak kegyelemből, hogy szent néppé legyél. Lerontok, hogy valami újat építhessek, és azt a szent népet felhasználva minden népet megáldok. Ezért azt akarom, hogy legyetek különállóak, nem akarom, hogy bármilyen befolyás érjen titeket a pogány örökségből, nem akarom, hogy az ő hagyatékuk elkeveredjen az általam alapított új nemzettel.” Így indokol Isten [a kánaáni genocídium kapcsán]. Sokak ezt nem veszik be, de ha Isten ténylegesen szent – és én azt gondolom, hogy az -, mi pedig olyannyira engedetlenek vagyunk, mint amennyire tudom, hogy azok vagyunk, akkor úgy vélem, hogy meg kell barátkoznunk Istennek ezzel a kijelentésével is.”

5)Nem csak az idegen vallások voltak tiltottak, hanem abból fakadóan az “idegen utakon való járás” is, amely azt jelenti, hogy a különféle [vallásos] kultúrák nyilvános kifejezését is megtiltotta a törvény és szokásjog; kiváltképpen olyan esetekben, melyekhez izraelitákna is közük volt (Zofóniás 1:8; Neh 13:24-25, stb.)

6)Míg az izraelitáknak nem volt megengedve, hogy egymástól kamatot/uzsorát szedjenek, azonban idegeneknek kifejezetten szabad volt kamatra kölcsönadniuk (5Móz 23:20). És míg az izraeliták közötti tartozásokat elengedték minden hetedik évben (5Móz 15:1-2), az idegenek (bevándorlók) tartozásai megmaradtak (5Móz 15:3). Másszóval az izraeliták külön gazdasági védelmet élveztek a törvény által, amelyben az idegeneknek nem volt részük. Napjainkban ez a következőnek számítana: “faji és nemzeti/etnikai alapon diszkrimináló kizsákmányoló kölcsön”. Ám Isten éppenhogy igaz dolgokként jelenti ki nekünk ezeket az egyenlőtlenségeket.

7)Más népeknek (Gen 28:6; Deut 7:3; Józs 23:12-13; 1 Kir 11:1-2; Ezsdrás 9:1-4, 12; 10:2-3; Nehémiás 10:30; 13:23-30), valamint egyéb szemita törzseknek (Deut. 23:3) nem volt megengedve, hogy Izraelitákkal házasodjanak és azáltal csatlakozzanak a nemzethez. Igen, Ezra/Ezsdrás próféta megdorgálta Izraelt, amiért az idegenekkel házasodott: “Ekkor fölkele Ezsdrás, a pap, és monda nékik: Ti vétkeztetek, hogy idegen feleségeket vettetek magatoknak, hogy ezzel is többítenétek Izráel vétkét;” (Ezsdrás 10:10). Pedig sokan közülük még csak nem is tartoztak a kánaáni népek közé, hanem Ezra és Nehémia könyvében asdóditákként, egyiptomiakként, szidóniakként vagy éppen hetitákként vannak felsorolva, mégis e népek tagjaival való házasságkötést is elítélik a próféták, mégpedig nem kevésbé, mint a kánaáni népekkel való házasságkötéseket. Sőt, még a házasságokból származó gyermekeknek sem lehet maradásuk. E prófétákat pedig a Lélek vezérelte, a törvényértelmezésük ezért helyes.

8)Az, hogy valaki az országon belül született, az még járt automatikusan állampolgársággal. Ilyen alapon nem lehetett állampolgárságra igényt formálni. Még a félig izraelita származású vegyesházasságból származó gyermekek sem kaptak jogosultságokat, sem mint polgárok, sem mint a szövetség örökösei, hanem fattyúnak számítottak (Deut 23:2; Sofóniás 9:6). [Ebbe most nem megyünk bele részletesen, de lényegében: csak a prozeliták (a zsidó hitre betértek) leszármazottjai kaptak állampolgárságot, de csakis jópár nemzedék után – a szerk.]

9)Az idegenek közül származó személyek kerülhettek személyes tulajdont képező rabszolgai státuszba, sőt még örökíteni is lehetett őket nemzedékről nemzedékre. Azonban az izraeliták nem kerülhettek igyanilyen tulajdont képező rabszolgai [chattel slave] státuszba (Lev 25:44-46), hanem csak egy enyhébb (rab)szolgai , és az is feloldódott legfeljebb 7 év szolgálat után (Ex 21:2; Deut 15:12). [Itt két megjegyzést kell tennünk. A) Az ókori bibliai zsidó rabszolgaság az inkább egy szerződéses szolgasági viszonyra emlékeztetett, semmint egy kegyetlen “tipikus” rabszolgaságra. A teológus James B. Jordan részletesen ír erről. B) Az olvasónak itt feltűnhet egyfajta kettős mérce a zsidók és nemzsidók megkülönböztetése kapcsán. Mi teonomista keresztények ezt a kettősséget a keresztényekre és a nem keresztényekre alkalmazzuk. Azonban ezt a kettős bibliai paradigmát mások is átvették. Egyik a középkori talmudi zsidó hagyomány (“goyokra” alkalmazta, bármit is értettek pontosan alatta). A másik az antebellumi Amerikai Egyesült Államok: 1776-1865 (az afrikai feketékre alkalmazta). Ezek egyikét sem tekintjük távolról sem tökéletes hagyományoknak, eljárásoknak, azonban elismerjük, hogy mindkettő biblikus, ószövetségi gyökerekhez nyúlik vissza. Azokból próbál meg meríteni. – a szerk.]

10)Az idegeneknek nem volt megengedve, hogy szabadon azt tegyenek amit akarnak. Egy család, klán, vagy törzs kötelékén belül laktak, és az izraelita urak felvigyázása alatt voltak, akik oktatták és betartatták a törvényt, hitet és a szokásokat (pl. Ex 20:10). Ha úgy tetszik, mind az idegen munkások munkavállalási vízuma/engedélye, mind pedig az átutazók tartózkodási engedélye/vízuma lényegében a helyiekkel való szerződés volt, akik így szereztek ottartózkodási jogot. Tehát: az idegenek az izraelitához való alávetettségi (oda)kötése volt az egyedüli lehetőség, hogy az idegenek legálisan tartózkodhassanak az országban (Deut 1:16).

Összefoglalás:

A liberálisok azt követelik tőlünk, hogy tegyünk úgy, mintha a külföldiek kategóriája nem létezne, főleg akkor nem, ha már a területünkre léptek; továbbá azt is akarják, hogy tegyünk úgy, mintha az egész emberiség egy megkülönböztethetetlen massza lenne. Ők úgy reagálnak a fentebbi levezetésre a szerző szerint, hogy a Biblia csak leíró, mi pedig tegyük hitből az ellenkezőjét. Azonban ami itt valójában történik az az, hogy a liberálisok nem a Biblia Istenét tisztelik, hanem egy másik istent.

Viszont tény, hogy igencsak belezavarodnak a témába. Ha megnézzük a John Piper féle bevándorlás iránt toleráns embereket, akkor látni fogjuk, hogy ide-oda változik a véleményük. Egyszer a keresztény mennyei polgárságából indulnak ki, de ugyanakkor valamiféle pluralista polgári eszmerendszer alapján mindenkit egyenlő mértékben be akarnak engedni a keresztény államba. Majd máskor az emberi faj Ádámtól való származásával érvelnek, amelyet a libertariánus gazdasági elmélettel kötnek össze, és úgy akarnak mindenkit született állampolgárrá tenni. Mindez teljes esztelenség.
Természetesen elfogadjuk a Szentírás sok intését, miszerint “A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.” (Ex 22:21; 23:9; Lev 19:33 stb.), sőt még azt is, hogy “szeresd az idegent” (Ex 10:19), de semmiképp sem annak árán, hogy feladjuk azokat a leírásokat, ahol a Szentírás meghatározza, hogy ténylegesen mit ért igazság és szeretet alatt.

Ami pedig az aranyszabályt és a második legnagyobb parancsolatot illeti, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat, ha megengedjük, hogy ezeket a verseket az egalitariánus humanizmus szemüvegen keresztül értelmezzék a Biblia helyett, azzal összezavarjuk a törvény fogalmát, mindent egy gnosztikus erkölcsi relativizmusba sodrunk, és minden megkülönböztetésnek hadat üzenünk – nemzetnek, népnek ,családnak, sőt még a tannak is – örökre. Ha a gyümölcseiről megismerhetjük a fát, akkor az olyan értelmezést joggal vethetjük el, amely a kereszténységet egy malthuszi halálkultuszként mutatja be, mivel “A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.” (Jn 10:10).


forrás: A Faith and Heritage egyik “10 Things They Never Told You About “One Law for Native and Alien” – Or, How to Make John Piper Cry” c. cikke alapján – Az oldal nem minden teológiai nézetével értünk egyet, azonban elismerjük, hogy ez az oldal fontos elhallgatott témákról is ír. Ha nincs is mindenben igaza, de az legalábbis elmondható róla, hogy jó irányba tapogatózik (pl. felszólal a bevándorlás ellen).

Amit és ahogyan átveszünk, azzal viszont többnyire egyetért az adott cikk fordítója, illetve szerkesztője.