370057163_640-300x168

Az alábbi írás James B. Jordan egyik főművéből, a Szövetség törvényéből (The Law of The Covenant – 1984) részlet. Jordan Greg L. Bahnsen (aki ugyancsak teonomista református teológus volt) alatt tanult a Reformed Theological Seminary-n (az egyik legnagyobb, konfesszionálisan református amerikai egyetem). Később befolyásos pozícióban volt a híres tyleri, Westminster Presbyterian Church-ben (ami a keresztény rekonstrukció egyik ágának központja volt). Jordan sajnos mára már kriptolutheránus és részben arminiánus nézeteket vall, azonban jelen munka idején (és végig a 80-as években) még kálvinista volt.

Jelen részlet ékes példája annak, hogy lehet a halálbüntetés mellett a mózesi törvényből is érvelni. Az olvasó egy egyszerű vonalvezetéssel fog találkozni: 1.) a mózesi törvény törvényi alapanyagul szolgál, 2.) a mózesi törvény tartalmazza a halálbüntetést.  A szöveg a bűnös emberről is tartalmaz egy szigorú bírálatot.

Bizonyos pontoknál az olvasó megrökönyödhet Jordan konklúzióin. Mindenesetre érdemes elolvasni – ha másért nem, hát azért, hogy tágítsuk egy picit horizontunkat a református teológia terén.


41PLrsTJL0L._SY344_BO1,204,203,200_Isten törvényeket ad az államnak”

Míg a legtöbb keresztény boldogan vesz útmutatást a Bibliából saját maga vagy családja számára, addig fenntartásaik vannak azzal kapcsolatban, hogy a civil törvények kapcsán is a Bibliából vegyenek útmutatást. Márpedig rendkívül sok polgári törvény található a Bibliában; sőt, pontosabban szólva az összes bibliai törvénynek van polgári vonatkozása, és ezen vonatkozások közül sok explicit.

Néhány ellenvetést nézzünk meg azzal kapcsolatban, hogy jogos dolog-e polgári és büntetőjogi törvényeket venni a Bibliából:

1.”Ez azt jelentené, hogy egyesítjük az egyházat és az államot.” Nem, egyáltalán nem. Az egyház és az állam két különböző intézmény, de mindkettőt Istennek és törvényének kell szabályoznia, épp úgy, ahogy a család különbözik az egyháztól, azonban mégis mindkettőt Isten törvénye szabályozza.

2.”Ez teokráciához (Keresztény Köztársasághoz, ahol mindent Isten törvénye szabályoz) vezetne”. Így van. A kérdés: emberek és emberek rendelkezései szabályozzanak minket, vagy Isten és Isten rendelkezései?

3.”Ez a többi vallás felé intoleráns lenne.” Valamennyire igen, de pl. ma sem tolerálunk gyermekáldozatokat, annak ellenére, hogy az emberáldozat a világ különféle vallásaiban hétköznapi gyakorlat volt. Már így is valamennyire intoleránsak vagyunk más vallások felé. (lsd. az 5. pontot alább.)

4.”De ha nem toleráljuk őket, akkor ők se fognak tolerálni minket.” Nos, a Biblia szerint eleve háborúban állunk a halállal, és határozottan úgy tűnik, hogy a világ legtöbb területén nem tolerálják a keresztényeket. Még Amerikában is, a keresztény iskolák állandó támadás alatt állnak. De egyébként, ki a védelmezőnk? Istenben bízunk, hogy megvédjen minket, vagy nem-keresztényekre bízzuk magunkat?

5.”Hogy evangelizálunk nem-keresztényeket, ha kivégezzük őket?” Ez nem probléma, mivel a bibliai törvény nem rendel el kivégzést azoknak, akik más vallásokhoz tartják magukat. Csak akkor, ha aktívan propagálják keresztényellenes nézeteiket, és azáltal megpróbálják elpusztítani a Keresztény Köztársaságot, ilyen esetben követeli meg csak a Biblia, hogy el kell járni ellenük (Deut 13:2, 6, 13).

6.”Ezek a polgári törvények nem csak a zsidóknak szóltak?” Nem. Amint fogjuk látni tanulmányunkban, a polgári törvények már jóval Mózes előtt adattak, és ismertek voltak a népek előtt, még akkor is, ha a népek végül elhátráltak a hittől.

7.”De nem volt az Ószövetségben egyház és állam egy speciális módon összekötve?” De igen. Ez azt jelentené, hogy ezek a polgári törvények egy speciális helyzetre adattak? Nem változtak meg a körülményeink? De igen, megváltoztak a körülményeink, azonban elsősorban nem az állam az, ami megváltozott; az egyház az, aminek megváltozott a struktúrája. Az ószövetségi egyház sok száz éven át kötődött egy bizonyos polgári rendhez (Izraelhez), amint láthattuk. Az egyház többé nincs egy bizonyos helyhez vagy kultúrához kötve. Az egyház az, ami megváltozott. Isten törvényei megmutatják, hogy milyen egy jó társadalmi berendezkedés, attól függetlenül, hogy az egyház kapcsolódik-e hozzá valamilyen különleges módon. Tanulmányoznunk kellene az egyház és az állam viszonyát a Bibliában, hogy tetemes bölcsességre tehessünk szert, amit aztán a keresztény társadalomra vonatkoztatva lehet hasznosítani.

8.”De némelyik ezek közül a törvények közül olyan kemény…” Talán a mai modern fülünknek keménynek tűnnek, de óvatosnak kell lennünk ezzel, nehogy bűnnel vádoljuk meg Istent. Ő adta ezeket a törvényeket, függetlenül attól, hogy vajon be kell-e tartanunk őket napjainkban, egyértelműen az Ő jóságát tükrözik. Ez a keménység nem arra szolgál véletlenül, hogy rámutasson, hogy túl laza elképzelésünk van a bűnről? Továbbá, a mai modern, lazább törvényeinknek olyan sok hasznát vettük? A modern humanista törvények gyengekezűek a bűnözőkkel szemben, és kemények az ártatlanokkal. A bibliai törvény kemény a bűnözőkkel, ezáltal védi az ártatlanokat, az özvegyeket, az árvákat, a szegényeket és a törvénytisztelőket.

Eleget szóltunk ahhoz, hogy kimutassuk álláspontunk e tanulmányban, nevezetesen, hogy az állam nincs felmentve Isten törvénye alól…

A törvény érvényes mivolta

Isten minden ember teremtője, nem csak a keresztényeké, ezért törvénye mindenkit kötelez, nem csak a keresztényeket.  Amint láthattuk, az emberek a törvényhez kötöttek a körülményeikből adódóan. Nem minden törvény vonatkozik mindenkire. Nem mindenkit köt az apák törvénye, mivel nem mindenki apa. Azonban minden ember kötött az egyéneknek szóló törvényekhez. Sőt, mivel minden ember az államban él, ezért, mindenkinek van bizonyos mértékig felelőssége, hogy Isten az államra vonatkozó törvényeit betartsa. A polgári kormányzat közvetlenül felelős azért, hogy engedelmeskedjen Istennek az államra vonatkozó törvényeinek, de minden egyes állampolgárnak azon kell lennie, hogy megvalósítsa, nem a bűnös ember, hanem Isten akaratát.

A teremtés lényegéből kifolyólag az egyház feladata az istentisztelet volt. Az ember lázadása után, az istentiszteletet újra kellett alkotni a megváltás alapján. Minden ember természetéből kifolyólag imád valamit, de csak a megváltottak imádják az igaz Istent, és úgyszintén csak a megváltottak vannak az egyházon belül. Az egyházi hatalom hatásköre a megváltottakra korlátozódik. (Az egyház hatalma kormányzatilag szentségi; azaz annak hatalma, hogy visszatartja vagy kiszolgáltatja az úrvacsorát.) Végső soron, természetesen, minden embert felelősségre fognak vonni aszerint, hogy elfogadta-e, vagy nem fogadta-e el a felajánlott üdvösséget, de mint földi hatalom, az egyház a tagságára korlátozódik.

A teremtés lényegéből kifolyólag az állam célja a rend volt. Az ember lázadása után, a rendet újra kellett alkotni a bosszú alapján. Mivel minden ember – legyen szó üdvözültről, vagy nem –bűnös, a bosszú kardja fenyegetésének ott kell lógnia mindenki felett a földi életben. Ezért az egyház hatalma nem korlátozódik a keresztényekre, vagy nem keresztényekre, hanem mindenkit magába foglal. (Az állam hatalma a kard hatalma.) A keresztény állam alkalmazza az isteni bosszúállás törvényét mindenkivel szemben, míg a keresztény egyház az egyházkormányzat törvényét alkalmazza, de kizárólag a tagjain.

Minden egyes állam bosszút hajt végre valamilyen normának vagy törvénynek megfelelően.  A kérdés az, hogy vajon az állam az ember bosszúját az Isten által megadott kereteknek megfelelően gyakorolja-e. Akárhogyan is próbálkozunk, de nem fogunk találni harmadik lehetőséget.

A keresztényeknek szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy Isten azt akarja, hogy valósítsák meg az államnak címzett törvényét mindenkire vonatkozóan, attól függetlenül, hogy az egyeseknek tetszik-e, vagy nem. A világegyetem nem demokrácia, hanem királyság. Ha a keresztények nem valósítják meg Isten törvényét a nem keresztényekre vonatkozóan, akkor a nem keresztények fognak bevezetni emberi törvényeket keresztényekre vonatkozóan. A kommunizmus hűen ábrázolja, hogyan fest egy utóbbi forgatókönyvnek megfelelő szituáció, és ahogy az evangélium befolyása csökken Amerikában, úgy lesz egyre több és több kísérlet, ami a kereszténység lerombolását és a keresztény törvények lerombolását célozza meg.  A keresztény iskolák egyre növekvő össztűz alatt állnak. A Sabbathot védő törvényeknek lényegében végük. A bűncselekmények gyakoriak, és a bibliai törvény mércéjéhez viszonyítva nincsenek is féken tartva.

Íme az ember csodálatos  munkája! Micsoda előny egy „vallási szempontból semleges” társadalomban élni, ahol az erőszaktevők, gyilkosok, abortusz-pártiak és tolvajok azt tehetnek, amit csak akarnak, de az ártatlanokat és istenfélőket, az özvegyeket és árvákat meg vadásszák és üldözik! Isten törvénye durvának tűnhet, de szigora a gonosztevők ellen irányul. Viszont az emberek törvényei egyre inkább az igazakra vicsorítják vasfogukat. 

Erőszak (Ex 21:12-36)

Az erőszak elleni törvények a hatodik parancsolattal („ne ölj”) állnak összefüggésben. Az ölésre vonatkozó eciális jelentésű, nem egyszerűen ölést jelent. Ez a szó csak emberek esetében kerül elő, de használatos szándékos és véletlen ölés esetében egyaránt (lsd. pl. a Num 35. fejezetet). Isten világában nincsenek valóságos balesetek, emiatt a hanyagságból és figyelmetlenségből elkövetett emberölés még mindig a hatodik parancsolat megsértése, noha nem olyan súlyos, mint a gyilkosság. Amikor valaki véletlenül megölte egy ismerősét, azzal kellett „bűnhődnie”, hogy bezárták egy menedékváros területére, feltehetőleg évekre (Num 35:25). Így hát az erőszakot szabályozó törvények közvetlenül a hatodik parancsolat fennhatósága alá tartoznak. Mielőtt a konkrét törvények vizsgálatára térnénk rá, hasznos volna néhány megállapítást tennünk az erőszakról.

Az erőszak természete

1. Isten meggyilkolása. A bűnös ember gyűlöli Istent és meg szeretné Őt ölni. Emiatt minden erőszak Isten ellen irányul, kivéve, ha magától Istentől jön a felsőbbségen keresztül, vagy ha a pokol tüzében zajlik. Az ember gyűlöli Istent és el akar pusztítani mindent, ami Istenre emlékezteti. Isten élet, és ezért az ember gyűlöli az életet és szereti a halált (Péld 8:35-36: „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.”). Először is, a bűnös ember gyűlöli a keresztényeket, mivel ők hasonlítanak Istenre a legjobban. Ennek tudható be, hogy megölték Krisztust és a prófétákat. Másodszor, minden bűnös ember gyűlöli saját magát, mivel Isten képére lett alkotva. Harmadszor, a bűnös emberek egymást is gyűlölik, mivel mindannyian istenképűek. Negyedszer, a bűnös ember gyűlöli a teremtettséget, mert az Isten dicsőségét tükrözi vissza. Megállapíthatjuk tehát, hogy az erőszak és ölés a bűnös ember velejárói.

2. A bűnös ember Istent akar játszani. A saját fantáziáit akarja megvalósítani a világban. Amikor a teremtettség és a többi ember ellenáll totalitariánus terveinek, akkor erőszakhoz folyamodik, hogy érvényt szerezzen akaratának. A bűnös ember abszolút uralmat (szuverenitást) akar minden fölött. Amilyen mértékben keresztezi Isten a terveit, olyan mértékben érzi rosszul magát. Míg a szentek inkább megnyugszanak Isten gondviselésében, addig a bűnös lázad ellene.

Az uralom (domínium) első lépcsője a nyelv (Gen 1:5; 2:19). Minél nagyobb egy ember szókincse, és minél pontosabban fejezi ki magát, annál nagyobb lesz az uralma, és kisebb a nyugtalansága. (Természetesen a nyugtalanság érzetét más is okozhatja.) Ahol az embereknek nincsenek szavaik arra, hogy megfelelően kifejezzék a gondolataikat, ott a rosszérzet az erőszak első szintjéhez vezeti őket: a szitkozódáshoz. Az erőszak szintjei a következők:

1.szóbeli erőszak

a.szitkozódás

b.káromkodás

2.fizikai erőszak

a.verekedés

b.ölés

3. Bosszú. A bosszú alapvető dolog a bűn világában. A bűnnel foglalkozni kell; a helytelen dolgokat meg kell bosszulni. Isten az egyedüli Bosszúálló, jóllehet ezzel a munkával megbízza bizonyos mértékig a felsőbbséget (Rm 12:19; 13:4). A vérbosszú ugyanaz, mint az áldozat. Ha az ember nem vállalja fel a bűnét azzal, hogy Krisztust teszi meg Áldozatának, akkor valaki mást fog keresni bűnbaknak és áldozatnak maga helyett, amint Káin tette Ábellel (Gen 4:3-8). A bűnös ember mindig is erőszakot fog gyakorolni azzal szemben, akit éppen hibáztat a balsorsáért.

Mivel az állam a bosszúállásban találja meg a rendeltetését, egy semleges állam nem lehetséges. Az állam vagy Isten haragját gyakorolja a bűn ellen, vagy az ember haragját gyakorolja Isten és népe ellen. A semleges állam elképzelése veszélyes és perverz. A semlegesség felvetése egyszerűen csak sátáni álcája a keresztényellenességnek.

4. Szado-mazochizmus. A bűntudat alapvető része a bűnös embernek. Ha nincs ott neki Krisztus váltságul, akkor vagy megpróbál maga megfizetni a bűnéért (mazochizmus), vagy azt akarja, hogy valaki más fizessen meg érte (szadizmus). Mivel a bűnös ember azt akarja, hogy mindenki osztozzon a bűntudatában, mélyen megsértődik, ha valaki ártatlannak mondja magát – a mazochizmusa és szadizmusa olyan, mint egy érem két oldala. (lsd. Rousas J. Rushdoony, Politics of Guilt and Pity, Tyler, TX: Thoburn Press, [1970] 1978)

5. Domínium. Az ember arra teremtetett, hogy uralmat gyakoroljon, márpedig az uralomra való hajlam valamilyen szinten jelen van minden emberben. Azonban a bűnös ember, mivel veleszületetten felelőtlen, nem akar az uralomért megdolgozni. Ehelyett az uralomra erőszakon keresztül akar szert tenni: háborún (hódítás) és leigázáson (emberrablás) keresztül.

6. Forradalom. Isten tekintélyi struktúrákon keresztül uralkodik. A tekintély gyűlölete Isten gyűlöletéből ered. Ezért a bűnös embernek természetes hajlama van arra, hogy nehezteljen a hatóságokra, és, hogy erőszakot alkalmazzon ellenük, attól függetlenül, hogy a hatóságok jók, rosszak, vagy viszonylagosan közömbösek. Néha a törvényes kiváltságokkal való jogi visszaélés formájában jelenik meg az erőszak, azonban ilyenkor is észre lehet venni a törvényesség hamis látszata mögött.

A bűnös kibékíthetetlen feszültségben van. Egyfelől, mert rabszolga, aki felelőtlen akar maradni, és minden felelősséget az úrára hárít, ami általában az állam. Másfelől lázadó, aki gyűlöl minden felsőbbséget. Ez az imádat-gyűlölet kapcsolat a felsőbbség felé egyértelműen megfigyelhető abban, ahogyan a modern ember az államhoz viszonyul.  Állandóan panaszkodik a kormányzatra, és neheztel az adófizetésre; azonban elvárja az államtól, hogy gondoskodjon róla, az anyaméhtől a sírig.

7. Csak az evangélium hirdetése gyógyíthatja meg az erőszakot. A keresztény államnak féken kell tartania az erőszakot, de csak az újjászületés alakíthatja át az ember erőszakos szívét. A pogány állam önmagában, általánosságban az erőszak eszköze; de a keresztény ember megnyugszik a Zak 1:18-21-ben, ami szerint az igazak munkán alapuló uralma fokozatosan megvalósul, és végül felváltja a bűnösök erőszakon alapuló uralmát.

Az Exodus 21:12-36 rendelkezései az erőszak visszafogására és minimalizálására törekszenek. …

1.Öt eset rendelkezik az emberölésről (Ex 21:12-17) …

Az emberöléssel kapcsolatos esetek

Ex 21:12.”Aki úgy megüt valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon!” (Az ige az eredetiben kétszer szerepel, akárcsak a Gen 2:17-ben „azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.”; vagy szó szerint „meghalván meghalsz”. Ez a duplikáció az úgynevezett pleonazmus, a héber nyelvtanban két tanú bizonyságát fejezi ki (Zsid 6:13-18), és nagy hangsúlyt jelöl. Ez a hangsúly azt jelenti, hogy a halálbüntetést nem írhatja fölül semmiféle pénzbüntetés.)

Ex 21:14. „Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg!”

Az előre megfontolt ölés

A 12. és 14. versek szerint azt, aki szándékosan megöl valakit, feltétlenül halállal kell sújtani. Ez a koncepció ki van fejtve a Num 35:16-21-ben, hogy lefedjen minden esetet, ami csak előfordulhat, legyen a gyilkos tárgy vastárgy, kő, vagy az ököl. A Num 35:31-ben azt találjuk, hogy „ne fogadj el váltságot a gyilkos életéért, akit a halál vétke terhel, hanem feltétlenül halállal kell lakolnia.”

Shalom Paul a következőt mondja: „A gyilkosságnak ilyen abszolút tiltása példa nélküli a közel-keleti törvénytárakban. Mivel a gyilkosság ellentétes az isteni renddel (vö. Gen 9:6), nem tehető jóvá pénzügyi vagy ingatlanügyi tranzakciókkal; a gyilkost ki kell végezni.” (Shalom Paul, Studies in the Book of the Covenant (Leiden: Brill, 1970), p. 61.)


26-29; 93-97

James B. Jordan: The Law of the Covenant, Institute for Christian Economics, Tyler, Texas, 1984