A Királyhágómelléki Református Egyházkerület címere – csak illusztráció

A történelmi magyarajkú kálvinista egyház dorti módra volt-e kálvinista? Vagy egyszerűen csak a Heidelbergi Káté szellemiségében.A kérdés tehát az, hogy a magyar reformátusok csak az úrvacsorai jelenlét lelki értelmezése és a kétszeres kiválasztás megvallása tekintetében voltak-e kálvinisták, vagy a klasszikus dorti öt pont szellemében? Az dorti pontok értelmében a kálvinizmus vallja azt is, hogy Krisztus a választottjaiért halt kereszthalált, illetve, hogy egyáltalán nem lehet elutasítani Isten kegyelmét. A dorti zsinat 1619-től ülésezett, azaz végzései már a 17. szd-i magyar egyházra bőven hatással lehettek. Kérdés, hogy így volt-e, vagy pedig elutasította a magyar egyház a dorti kánonokat a nyugati testvéreik ellen mintegy lázadva?

Bizonyos, hogy hivatalosan magyar küldöttség nem képviseltette magát a dorti nemzetközi zsinaton, de információink szerint megfigyelőként jelen voltak magyar területről is egyháztagok. Akárhogy is volt azonban, úgy tűnik, hogy a magyar és erdélyi református egyház elfogadták a dordrechti végzéseket, az kálvinista öt pontot. Sajnos a témával túl sokat nem foglalkoztak, ezt részben az unitarianizmussal való küzdelemnek, részben pedig a vallásszabadság 1686-os összeomlásának tulajdonítjuk. (Megjegyezzük továbbá, hogy ez nem egyedülálló jelenség, a franciaországi kálvinizmus sem képviseltette magát, mégis a francia református egyház elfogadta Dortot az kálvinista ortodoxia kifejezésének).

A dorti iratokkal a magyar egyházak viszont nem bővítették sajnálatos módon a hitvallásaikat (ahogy az Egység Hármas Formulája mintájára lehetett volna). A magyar hitvallásoknak megmaradt a Második Helvét Hitvallás, a Heidelbergi Káté és Siderius János Kátéja (mely lényegében egy magyar heidelbergi káté).

Alább a bizonyítékok a magyar ötpontos kálvinizmusra:


Az 1646-os Szatmárnémeti zsinat (jeles résztvevők: Medgyesi Pál, Johann Heinrich Bisterfeld, Geleji Katona István) :

“XIX. ezen felül meghagyjuk, hogy a külföldi akadémiákra tanulás végett előmozdítandó ifjak kezébe a pártfogó vagy jótevők mindaddig semmi pénzt ne adjanak, míg határozott térítvényekkel magukat erősen el nem kötelezik, hogy azon intézetekben semmi eretnek vagy idegen, nevezetesen pedig szociniánus, arminiánus és anabaptista tudományt beszívni nem fognak. Hanem azt a prófétai és apostoli tant fogják megtanulni, mely a Helvét Hitvallásban és a Heidelbergi Kátéban található, és hazatérve ugyanazt fogják itthon tanítani, s a hazai gyülekezetekben valamely új szertartásokat és új fegyelmet sem fognak … nyilvános egyetértés nélkül behozni, hanem magukat mindenben a magyar és erdélyországi egyházak egyezségéhez fogják alkalmazni.”

Geleji Katona István a Váltság Titka (1645) előszavában:

„… a keresztfára szegeztetett, megholt és eltemettetett, harmadnapra halálból ugyanazon igaz valóságos ember testben, a melyben meghalt, és eltemettetett volt, noha megdicsőültben, feltámadott, csak a romlandóságot, erőtlenséget és alázatosságot vetkőzvén le, de az igaz természet szerint való emberi tulajdonságokat éppen megtartván.

Halálával eképpen az híveknek bűneikért az ő szent Atyjának tökéletesen eleget tévén, és őtet azokhoz megengesztelvén, s feltámadásával pedig a halálon, ördögön, poklon, győzedelmet vévén; egy szóval a váltságnak munkáját egészen véghez vívén, negyven napok után az egekbe ahonnan az előtt 33 esztendővel alájött vala, dicsőségesen felment és az Ő Atyjának hatalmasságának jobbjára ült…”